Close
Ezt a huszonhat helyet ajánlják New Yorkban élő magyarok

Ezt a huszonhat helyet ajánlják New Yorkban élő magyarok

Természetesen mi is tisztában vagyunk vele, hogy New York az a város, amelynek esetében mindenki számára érvényes listákkal előállni lehetetlenség, hiábavaló próbálkozás, mert mondhatunk mi húsz remek helyet, mire másvalaki könnyedén előállhat a saját best ofjával, amin ugyanolyan indokolt szpotok lesznek, mint a sajátunkon.

A bakancslisták tehát a nyolcmilliós metropolisz esetében szinte feleslegesek, a lényeg, hogy az ember elinduljon, aztán letérjen a kitaposott ösvényekről, és felfedezze a saját New Yorkját, a kúlságnak, az energiáknak azt az egyedi kombinációját, ami csak az övé és senki másé.

Ahelyett, hogy mi magunk állítottunk volna össze egy listát, úgy döntöttünk, azokhoz fordulunk, akik nálunk sokkal jobban ismerik a várost. Négy olyan magyar lesz most a kalauzunk, akik régóta élnek New York Cityben. Meglehetősen különböző egyéniségek, de úgy látjuk, akad bennük egy közös vonás: mindannyian rajonganak a városért.

New York ronda és mocskos. Az éghajlata botrányos, a politikai életével régebben gyerekeket ijesztgettek, a forgalom őrület, a rivalizálás gyilkos. De egy valamit tudni kell erről a városról: ha egyszer valakinek az otthonává vált, nem lesz még egy hely, ami a nyomába érne.

John Steinbeck

Lukács Viola

Ha röviden és érzékletesen kellene bemutatnia magát, azt mondaná, olyan, mint Charlotte karaktere a Szex és New York-ból. Viola szabadúszó kurátorként dolgozik különböző New York-i galériákkal, kiállításokat szervez, művészeket menedzsel, tanácsadóként pedig magángyűjteményeket épít. Arra is volt már példa, hogy a segítségével kerültek a Szépművészeti Múzeumba világhírű művészek munkái. És hogy milyen az a New York, amit Viola szeret? Röviden: olyan, amit mi is nagyon szívesen felfedeznénk.

Legkedvesebb álmom vált valóra, amikor 2017-ben elnyertem egy NYU-ösztöndíjat, és New Yorkba költözhettem. Szaporábban ver a szívem, valahányszor megpillantom Manhattan felhőkarcolóit a reptérről jövet.

Végre egy város, ahol a sétatempóm nem számít loholásnak, ahol a másság természetes, és az idegenség otthonos. 

Lower Manhattanben lakom, a North of Little Italy helymeghatározásból eredő Nolita negyedben. A Soho és Chinatown között fekszik a pulzáló és divatos környék, fiatal kreatívok kedvelt lakhelye. Izgalmas bárok es ínyenc éttermek sorába hipszter butikok ékelődnek, absztrakt árképzéssel és művészeti installációnak beillő kirakatokkal.

Tagadhatatlanul a törzshelyem a 19 Cleveland étterem és bár. Ízletes és szimpla izraeli/mediterrán konyhájuk van, kellemes zenével és tűrhető zajszinttel. A vegán ravioli és a spicy Mezcal koktél isteni! Van ebben a helyben valami ismerős lazaság és közvetlenség, más New York-i éttermekkel ellentétben itt nem szaladnak a számlával, amint letetted a desszertes villát. Szintén egy sarokra van a La Esquina, ami egy olyan rejtett bár/klub, ahova egy közönséges tacóbüfén keresztül lehet lejutni.

Továbbá ajánlom a tucatnyi speak easyt az East Village-ben, ugyanis a hagyományos angolszász pubokban a saját gondolatait sem hallja az ember.

Az időm jó részét múzeumokban és galériákban töltöm. Kedvencem a New Museum és a Bitforms Gallery. A New Museum változatos programja társadalmilag elkötelezett és újmédiumokkal egyaránt foglalkozó művészetet mutat a nagyközönség számára. A Bitforms az egyik első olyan galéria, ami kizárólag a technológia és a művészet határterületein kísérletező alkotókkal foglalkozik. Dani Rozin interaktív installációi káprázatosak, Claudia Hart vr-szettje a legvadabb képzeletemet is felülmúlja. A legkortársabb műveszet által a valóság a maga aktualitásában mutatkozik meg. Több magyar illetőségű galéria is van a városban, a Radiator Galéria az, ami működésével és programjával talán a legradikálisabb. A nonprofit kiállítóteret Vészi Tamás képzőművész igazgatja, a látogatást megelőzően érdemes vele időpontot egyeztetni.

A BAM-ba azt követően váltottam bérletet, hogy megnéztem Sasha Waltz legújabb produkcióját. A kortárs tánc olyan dimenzióját tapasztaltam meg ebben a grandiózus darabban, ahol a teremtés mítosza kortárs rituálévá formálódik. Az Iris van Herpen jelmezeibe bujtatott kifejező mozdulatok egy pillanatra sem hagyják nyugodni a tekintetet. Táncolni a Caché Life különböző partijaira szoktam járni a Soho House-tól az Up&Down-ig, változó helyszíneken és válogatott közönséggel. Kicsit vadabb klub a House of Yes, ahol a „burner” közösség szokott találkozni. 

Mickey A. Fehér

Pszichológus, coach, konzulens és a Purpose & Company tanácsadó cég egyik tulajdonosa, aki azért dolgozik, hogy a keresztúthoz ért vezetők és cégek megtalálják a számukra optimális irányt. A klienseik között ott van az NBC, a Netflix, a Goldman Sachs és a Facebook. Fehér Miklósnak nincs szüksége térképre, hogy eligazodjon New Yorkban, mindig rábukkan a számára ideális útvonalra, legyen szó parkokról, éttermekről vagy akár egész városrészekről.

New York kicsit olyan, mint egy óriási dinoszaurusz. Bekap, megrág, aztán kérődzik és kiköp. Van, aki nem bírja, mert fárasztó, gigászi és koszos. Én rögtön otthon éreztem benne magam…

Talán mert igazi város, izgalmas, de lehet meghitt és otthonos is. Például amikor a Bryant Parkban ül az ember egy padon és a kávéját kóstolgatja, amit a Blue Bottle kávézóban vásárolt.  A fák akár a Városligetben, és körben magasodnak a harmincemeletes üvegpaloták. Aki akar, bemehet a New York Public Librarybe, ami szintén óriási építészeti élmény, az egész légkör szuper, akár Európában is lehetnél, mégis sajátosan Amerika.

A másik nagy kedvencem az, amikor végigsétálok a High Line-on, ami a korábbi magasvasútpályából kialakított park és sétány. Északról indul dél felé, és kb. negyvenöt percet lehet sétálni rajta. Remek kilátás nyílik a Hudson folyóra, és közben megéled, hogyan alakul át egy lepattant városrész jobbra és balra a sétánytól egy izgalmas, modern és divatos városnegyeddé, ahol a természet és művészet összefonódik graffitik és szobrok képében. Útközben izgalmas a Chelsea Market, de még inkább a Whitney múzeum a sétány legvégén. Az épület tetőteraszáról fantasztikus a kilátás, és jobbnál jobb modern művészeti kiállításoket rendeznek ott. Egyik kedvencem a sétány végén található Greenwich Village városrész, ahol rengeteg kis macskaköves utca található, pl. a Charles Lane, ahol olyan érzése van az embernek, hogy művészies kisváros utcáit járja.

Itt érdemes beülni a Perry Street nevű étterembe, modern amerikai konyha izgalmas felhangokkal a híres séf, Jean-Georges Vongerichten ihletésében. És akkor még bele sem kezdtem igazán…

A másik nagy kedvencem a Washington Square Park és környéke. Itt minden izgalmas, éttermek, teázók és kávézók tömkelege, a New York University hangulata.

Korcsolyalábakon gurított hangversenyzongora, ingyenes dzsesszkoncert világszínvonalon a parkban, és így tovább. New York kimeríthetetlen. Ami a legnagyobb különbség minden más városhoz képest, hogy többet érdemes készülni és szervezni, ajánlásokat kérni és foglalni időben, mint máshol. Mindenből rengeteg van, így tévedni is nagyobbakat lehet.

Tombor Nelli

Itthon sikeres modellként megfordult a legnevesebb divatmagazinok címlapján, majd férjével, a fotográfusként dolgozó Tombor Zoltánnal hét évvel ezelőtt New Yorkba költöztek. 2015-ben felvételt nyert a város és a világ egyik legbefolyásosabb kulináris intézményébe, az Institute of Culinary Educationbe, ahol egyéves séfképzésen vett részt. Vezetett gasztroblogot, igazi világpolgár, aki szélesre tárt lélekkel közlekedik a világban, és akitől szerintünk nagyon sokat lehet tanulni arról, hogyan kell úgy néznünk a környezetünkre, a minket körülvevő színes és gyakran kaotikus szimfóniára, hogy felfedezzük benne az apró, rejtőzködő szépséget és a kiegyensúlyozott harmóniát. Nem meglepő módon New York is megérintette őt. 

Kedvenc New York-i pillanatok? A Bryant Parknál lévő nagykönyvtár 300-as szobájában eltölteni egy órát, a Battery Parknál a kikötőben leülni egy könyvvel. Elmenni a Columbia Egyetem egyik előadására, vagy a Lincoln Centerbe egy délelőtti komolyzenei próbára. Dumbóban végigsétálni a vízparton, és elmenni a Burrow pékségbe. A thai Uncle Boons étteremben megkóstolni a Mee Krob vegetáriánus változatát, a Cocoronban a vegán mera mera sobát. Ha az East Village-ben járok, beugrom a sallangmentes Superiority Burgerbe, ahol kiváló sorbet kapható, melyet maga Brooks Headley porcióz.

Néha órákig sétálok a városban, lassan, figyelve az embereket és az épületeket. Ilyenkor olyan érzésem támad, mintha egy Garry Winogrand-albumot néznék.

Minden nap gazdagabbnak érzem magam azáltal, hogy egy olyan városban élhetek, ahol ilyen kulturális pezsgés van.

Inspiráló, érzékeny, kedves emberek vesznek körül, ők nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy megtaláltam a helyem ebben a majd kilencmilliós metropoliszban.

Janzsó Viktor

Miután évekig dolgozott külpolitikai újságíróként – és nem mellékesen készített két dokumentumfilmet a dalai lámáról –, egyszer csak a lövészárok másik oldalán találta magát, konkrétan a külügyminisztériumban. A sajtóiroda és az Észak-Amerikai főosztály után két éve New Yorkban kötött ki, ahol évekig konzulként tevékenykedett. A Roadster kedvéért ismét klaviatúrát ragadott, hogy megossza velünk, milyennek ismerte meg New Yorkot.

In a New York minute, azaz egy szempillantás alatt. A kifejezés arra utal, hogy ebben a városban gyorsabban múlik az idő. Egyesek szerint a New York minute az a legkisebb meghatározható időegység, ami aközött telik el, hogy a közlekedési lámpa a sugárúton zöldre vált, s a mögötted álló megnyomja a dudát.

A város kiismerhetetlen, felfedezhetetlen, betörhetetlen, megzabolázhatatlan.

Egy négyzetrácsra vetett, folyamatosan lüktető, energiától duzzadó, sajátos világ. New York önálló kategóriát alkot, amit mindenki elérni, utánozni, túlszárnyalni szeretne: New York a nagyvárosok Dreadnoughtja.

Hogy mi a legjobb New Yorkban? A verseny. Ez tette azzá, ami. A verseny változtatta háromszáz év alatt a várost kültelki kereskedőtelepből a világ központjává. Itt mindenki akar valamit, itt mindenki a fényre tör, és ez nem furcsa, hanem természetes, ehhez a város erőt ad.

New York jellegzetesen az a hely, ahol az egyik sarkon még a csalódottság könnyeit nyeled, hogy tíz utcával arrébb már képzelt diadalt rajzoljon köréd a lelkesedés.

Hogy mi itt a legjobb hely? Az utca.

Sokat kell menni és sűrűn felfelé nézni. Épületek generációi élnek egymás mellett, ahogy szűkülnek a telkek, úgy nyúlnak meg a tornyok. A 21. század márványkúpjai temetik maguk alá a múlt század üveg irodatömbjeit, azok pedig a 19. század tégla bérházait. De legjobb hely a metró és a múzeumok (MET), az éttermek és a bárok (bármelyik ír/angol kocsma, vagy a rooftop bárok), a koncerttermek (Radio City Hall) és a klubok (bármelyik manhattani dzsesszklub), a parkok (Bryant park) és a pályaudvarok (Grand Central Terminal). A legjobb hely maga a város. De legjobb hely egy taxi hátsó ülése is, ahol az éjszakai suhanásban összefolyó színes neonfényekre mereng el az ember az itt eltöltött időn, amivel nem tud elszámolni, ami elillant egy pillanat alatt – in a New York minute.

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Ez is érdekelhet:

Close