Tanuljunk meg semmit tenni, írjunk not to do listet, gyakoroljuk a csoportos semmittevést! Ezeket javasolja a holland életmódiskola, a nisken, aminek meglepően sok gyakorlati előnye is van.
„A semmittevés holland művészete” – ezzel az ígéretes címmel adta ki Olga Mecking könyvét a Niksenről a Scolar kiadó. Valójában már tavaly nyáron elolvastam az egészet, mégis csak most dolgozom fel. Miért? Magas labda lenne azt írni, hogy ilyen mesteri fokon beletanultam a semmittevésbe, és talán tényleg inkább ezt kellene írnom, mert az igazság sokkal prózaibb: folyamatosan adódott valami. Ez is mutatja, hogy a látszólag a semmiről szóló Niksen valójában nem semmi: semmit tenni ugyanis egyáltalán nem könnyű.
Például Gretchen Rubin – maga is jeles semmittevő – felhívja a figyelmet arra, hogy a niksen semmiképpen nem meditáció vagy mindfulness, amennyiben ott „felveszem a megfelelő pózt, fókuszálom a gondolataimat, nagyon is csinálok valamit.” Másfelől Mecking szerint a niksen nem is puszta semmittevés:
nikseneléskor az ember nem összpontosít, nem figyeli a légzését, egyszerűen kikapcsolja a külvilágot, szinte öntudatlanul cselekszik.
Idő kell hozzá, idő, amikor az ember csak van, és sem a cselekedetit, sem a gondolatait nem irányítja. Ettől még – mint láthattuk – akár cselekedhet is, ha teszem azt van annyira rutinos sofőr valaki, hogy vezetés közben képes egyfaja flow-állapotba kerülni.
Nemrég Monique Flecken, az Amszterdami Egyetem kutatója, aki azt vizsgálja, hogy az általunk beszélt nyelvek hogyan befolyásolják a világlátásunkat, a BBC-nek azt mondta: a niksent lehet akár negatív értelemben is használni, például „Zit je weer te niksen?” („Már megint nem csinálsz semmit?”), kérdezheti a szülő a gyermekét, ellenben Mecking határozottan a „lekker niksen” (édes semmittevés) értelemben gondolkodik a fogalomról.
Az ő megközelítésében a niksen egyfajta énidő, amikor kicsit kényelmesebbre vesszük, nem csinálunk semmit tudatosan, elvagyunk. És éppen ebben van a nagy ereje, mert ezt alkalmazhatjuk mondjuk sorbanálláskor, amikor mást amúgy sem tehetünk.
De ezt is tudatosítani kell, mert közel sem egyértelmű, hogy nem csinálni semmit olyan egyszerű. „A fiatal generáció tagjai most stresszesebbek, mint valaha” – hívja fel a figyelmet Thijs Launspach pszichológus, TEDx előadó, író. Praktikusan sincs szabadidő, mert mindannyiunknál ott van a mobil, amivel állandóan lehet csinálni valami „hasznosat”. És persze elvárások vannak, teljesítménykényszer – meg egy fura belső motiváció, amiről egy másik pszichológus készített meghökkentő kutatást.
Időnként több kedved volna leülni egy villamosszékbe, mint csöndben ücsörögni – vonta le a következtetést Timothy Wilson (Virginia Egyetem) egy kutatásból.
A prof (aki amúgy „láblógató révedezésnek” hívja a niksent) kísérletében azt vizsgálták, mi van, amikor a semmittevést és egy kellemetlen tevékenység lehetőségét egyszerre kínálják fel.
A kétlépcsős kísérlet első részében az alanyok különböző pozitív és negatív érzéseket osztályoztak, majd a második részben 15 percre magukra hagyták őket, azzal, hogy csak fürdőzzenek a kellemes gondolatokban. Igen ám, de a sokkoló dolgok gombja bekapcsolva maradt, és az emberek jó része (a férfiak 67, a nők 25 százaléka) legalább egyszer megnyomta a gombot, csak hogy ne unatkozzon.
Ehhez jön, hogy az elfoglaltság státuszszimbólum is, aki ráér, az „lusta”, unatkozni ciki, hónapokra előre betáblázva lenni menő. (Kicsit sarkítok, de értitek.) És persze pozitív elfoglaltság is van bőven, a kreatív munkakörökben sok mindent kipróbálhatunk, a neten sok emberrel kerülhetünk kapcsolatba, és végtelen információhoz jutunk hozzá, így az élvezeteket is hajszolhatjuk nyaktörő tempóban, ami nyilván nem éppen semmittevés.
Miért éppen zuhanyzáskor jönnek a legjobb ötleteink?
Az tehát vitathatatlan, hogy nem árt rendszeresen „robotpilóta-üzemmódba” helyezni magunkat, hogy ellensúlyozzuk a pörgést, a stresszt. Akik voltak olyan szerencsések, hogy a pandémia idején kevesebbet dolgozhattak, azok közül sokan emlegettek „normális, emberibb sebességet”, kijelentve, hogy „mindig így kellene élni”. De nemcsak a pihenés szempontjából hasznos a semmittevés, jó tesz a kreativitásnak is. A könyvben megszólaló sokadik pszichológus, Sandi Mann kísérlettel igazolta, hogy
„az unalom kreatívabbá tesz, javítja a problémamegoldó készséget, és segít eredeti ötleteket kigondolni.
Hagyjuk, hogy az agyunk egészen ellazuljon, mert olyankor keresni kezdi önmaga stimulálásának lehetőségét.”
Más gyakorlati előny is akadt: egy újabb kísérletben a komplex helyzetek döntéshozatalát tesztelték három különböző csoporttal.
- Az elsőnek azonnal kellett döntenie.
- A másodiknak három perc után, és biztatták őket az érvek összevetésére.
- A harmadiknak bedobtak egy figyelemelterelő feladatot, és csak aztán kellett döntenie.
Ötből ötször a harmadik csoport hozott pontos döntést.
Not to do list
És még mindig nincs vége a gyakorlati alkalmazásnak – ki hinné, hogy a semmittevés ennyire praktikus? –: Mecking idézi Rachel Jonat kanadai újságírót, aki negatív tennivaló lista, azaz not to do list összeállítására biztat, elsősorban azért, hogy „szembesüljünk a szokásokkal, amelyeket abba szeretnénk hagyni, hogy megkérdőjelezzük ezek hasznát, és felmérjük, hogy milyen káros következményekkel járna lemondani róluk.”
Logikusan ha nemet mondunk erre-arra, azzal idő is felszabadul – idő a semmittevésre, mondja Mecking.
Ennél tehát bizarrabb ötlet a Tony Crabbe által felvetett „közös semmittevés”. Azt mondja, rengeteg figyelmet szentelünk az egyénnek, ami... csak az egyik lehetséges nézőpont a sok közül. Ez volna „az együttlét niksene”, amit különben a könyv több szereplője is támogat.
Tanuljunk meg semmit tenni egymás társaságában, fogadjuk el „a csendet a másik jelenlétében... csak nézzük a naplementét.”
Ilyesmi volna tehát a niksen. Mecking könyvét olvasáskor őszintén szólva nem éreztem túl erősnek, de miután eltelt kis idő, és ülepedett a dolog, kiderült, hogy érdemes emlékezni belőle erre-arra. És az is, hogy egyáltalán nem árt megtanulni kikapcsolni, és időnként tudatosan semmit tenni.
(Fotók: GettyImages, fejléckép: Unsplash)
olga mecking | holland | hollandia | nisken | semmittevés
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!