Close
Ezért kihagyhatatlan ez a francia város nyáron

Ezért kihagyhatatlan ez a francia város nyáron

A nyár elején körbejártuk a francia Riviérát. Utolsó állomásunk Nizza volt, a hely, ami egyszerre francia és olasz, és közben egyik sem.

„Nizza közvetlen környékén számos kedves és felejthetetlen hely van. Nagyon érdekes a nizzai Várhegy, a Chateau, amely majdnem 109 méter magas, az Amphiteátrum, a római Apolló-templom és a római vízvezeték maradványai. Ezek Nizza előkelő villavárosában, a Cimiczben láthatók. Igen kedves hely Saint Pons a maga régi kolostorával. Továbbá a 372 méter magas Mont Gros-hegyen épült csillagvizsgáló, amelynek nevezetessége a 18 m hosszú és 77 cm átmérőjű teleszkópja,”

Így írt Az Est magazin 1930 áprilisában Nizzáról. Manapság Nizzáról már másképpen írna egy magazin, és egészen más dolgokat emelne ki. Legyen ez a magazin most a Roadster, nézzük, 2018-ban mi is érdekelheti legjobban az utazókat.

A legmeglepőbb tény Nizzával kapcsolatban, hogy ez Franciaország ötödik legnagyobb városa. Valamiért egy meghitt, meleg, otthonos méretű tengerparti város jut eszünkbe róla, egyből a nyárra, tengerparti promenádra asszociálunk, és semmiképpen sem hatalmas méretű külvárosra, iparnegyedre, kereskedelmi kikötőkre és így tovább.

Nizza ügyesen titkolja gigantikus méreteit, és például a Vieille Ville-ben, az óvárosban sétálva eszünkbe sem jut ilyesmi. Merthogy lelkében ez a hely egy tengerparti kisváros, mediterrán és napos, ez van az itt élők lelkében is, ezt sugározzák magukból a több száz éves házak, a Promenade des Anglais, a Place du Garibaldi, és közöttünk minden kis utca és sikátor.

Amikor a helyiekkel beszélgettem, és arról kérdeztem őket, mit szeretnek a legjobban Nizzában, a napfény és a tenger után azt mondták, hogy Olaszország közelségét. A nemzeti sovinizmus teljes hiánya nagyon meglepő és szimpatikus, azon viszont már nem lepődök meg, hogy a városi polgárok öntudata nagyon erős.

Aki itt él, az nem francia, nem olasz, hanem niszárd. Nizzát a helyi nyelvjárásban ugyanis Nissaként emlegetik, és nagyon is büszkék saját kultúrájukra.

Vannak kötelező programok, amiket érdemes gyorsan kipipálni, például sétálni egyet a Negresco környékén a Promenades des Anglaisen, vagy felsétálni az óváros végében emelkedő Kastély-hegyre, és onnan nézni a korzózókat, és úgy általában Nizzát.

Ha van város, amit érdemes evés-ivás közben felfedezni, az kétségtelenül ez. Antibes-hoz, Monacóhoz képest ez egy lüktető város, egy hely, ahol az ember el tudja képzelni magát akár hosszabb távon is, ebben pedig nagy szerepet játszik az a kellemes hangulat, ami a belvárosból árad. Az óváros különösen, de a nagyon értelemben vett belvárosban is egymást érik a kávézók, bisztrók, éttermek.

Az óvárosban az egyik kedvenc helyünk egy remek feng shuival megáldott kocsma volt, a Les Distilleries Ideales, ahol jobban ízlett a kraftsör, mint máshol, és ahol a külső asztaloknál kiváló kilátás nyílt az elhaladó emberseregre. Ajánlott hely még az innen tíz percre fekvő Le Comptoir Central Electrique a Rue Bonaparte-on, de inkább mindenki fedezze fel a saját kedvenc bárját, a kínálat szinte végtelen.

A város legjobb éttermei között tartják számon a L’Acchiardót, ami nem csak egy szimpla étterem, hanem egy intézmény, legalább annyira nizzai, mint a Chagall Múzeum, a katedrális vagy a Cours Saleya piac. Az Acchiardo család 1927-ben nyitotta meg családi éttermét a városban, és azóta az ötödik generáció működteti: jelenleg két, harmincas évei végén járó, filmsztárokat megszégyenítő karizmával rendelkező fiútestvér, és a húguk, aki a konyhát vezeti – mindhárman modellként is dolgozhatnának, ha kedvük tartaná.

Jobbra a kisasztalnál az idősebb Acchiardo úr

A családias hangulatú étteremben már ülni és élmény, enni még inkább: a marhahúsos tortelloni intenzív és hatalmas, kétemberes fogás, mellé provence-i borok közül érdemes választani. Ebben a helyben ott van Nissa lelke – a város nem lenne ugyanaz az Acchiardók és a hozzájuk hasonló családok nélkül.

Helyiek szerint ugyanilyen jó hely az Olive & Artichaut, illetve az A Bateghinn’a, amelyről magamtól meg nem mondtam volna, hogy jó hely, tekintve, hogy egy balatoni lángosozóra hasonlított a berendezés, műanyag székekkel és műanyag virágokkal. Az informátorunk azonban megnyugtatott, ha hagyományos nissai ízekről beszélünk, az itt dolgozó három nyugdíjas korú hölgy a város legfinomabb ételeit készíti.

Aki a helyi konyhára kíváncsi, annak érdemes a Cuisine Nissarde logóját keresni.

Ha lokális streed food, akkor próbáljuk ki a pan bagnat-t, a pissaladiere-t, vagy a soccát, mindegyket megkaphatjuk pékségekben vagy utcai árusoknál.

Ha már helyi ízek, Antibes-ban futottunk bele a Blue Coast névre hallgató sörfőzdébe. Piszkosul finom söreik vannak, az Ipájuk és Blonde-juk is maga a nyári napsütés. A cég arcai nem kispályások, két Forma-1-pilóta, Daniel Ricciardo és Jenson Button, illetve a bájos tévés műsorvezető és F1-pilóta-feleség, Karen Minier Coulthard.

Valahol meg is kell szállni, igaz? Jó választás a Hotel Ellington a város egy relatíve csendes, ám a városközponthoz közel lévő részén. A négycsillagos intézmény old school hotel, wellness-részlege nincs, ellenben akad egy hangulatos bárja, egy helyi szinten ritkaságnak számító patiója. A kiszolgálás ötcsillagos, a hangulat pedig jazzes, köszönhetően az amerikai tulajdonos műfaj iránti rajongásának. Élőzene is akad, amikor ott jártam, és a hipszter gitáros megtudta, honnan érkeztem, gyorsan rázendített George Ezra Budapest című slágerére. Imádom a fővárosunkat, de Nizza olyan hely, hogy nem támadt honvágyam, ahhoz talán több hónapot kellene eltölteni ott.

Összességében elmondhatjuk, hogy minden hírneve ellenére Nizza nincs eléggé megbecsülve, sokkal jobb hely, mint a csillogó Monaco vagy akár Cannes. Méretei ellenére egy kedves, vendégszerető hely, ami alapból tegező viszonyban van minden odalátogatóval.

További információ a Côte d’Azur turisztikai honlapján.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Unsplash, Getty Images, a szerző fotói)

Megjelent a Roadster negyedik lapszáma.

Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, és akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak.
Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom