Igazi csoda volt a hatvanas évek végén a német NSU új nagyautója, a közönség imádta, a szaksajtó pedig megválasztotta Az év autójának. Innen lehet nagyot zuhanni – a Ro 80 pedig ezt olyan hatásosan mutatta be, hogy az egész márkát magával rántotta.
Az NSU egyike volt a német járműgyártóknak – a múlt időnek és annak az oka, hogy ezt 2017-ben fel kell idézni, éppen cikkünk főszereplője. Az NSU a század elejétől gyártott motorkerékpárokat és kisautókat, az ötvenes évek közepére az NSU lett a világ legnagyobb motorkerékpárgyára. Technikailag mindig fejlett gépeket készítettek, a háború után viszont ez annak ellenére kevés volt, hogy az 1000-es autójuk még a raliban is tarolt.
Ezért amikor Felix Wankel – a többi nagy autógyártó mellett – az NSU-t is megkereste bolygódugattyús motorjának terveivel, úgy érezték, ez hozhatja meg az áttörést.
Az azóta Wankel-motorként ismert konstrukciót kis darabszámban beépítették meglévő NSU-típusokba, de ez nem volt elég.
A korábbi NSU-hagyományokkal szakítva négyajtós, orrmotoros, elsőkerék-hajtásos nagyautó fejlesztésébe kezdtek, amely méltó a szupermodern motorhoz, miközben erős, takarékos és megfizethető.
Nulláról induló és végtelen pénzbe kerülő fejlesztés után 1967-ben bemutatták a Ro 80-ast. A nyújtott, ék alakú forma a nagy üvegfelületekkel nemcsak maga volt a jövő, de akkoriban a 0,35-ös alaktényezőjével nagyon kis légellenállásúnak számított. A 4,78 méteres hossznak és a tengelytávnak köszönhető tágas beltér, a több mint 500 literes csomagtartó, a független kerékfelfüggesztés és a jó futómű, a négy tárcsafék, a félautomata – kuplungpedál nélküli – váltó, a szervofék és -kormány egy olyan gyártól is nagy dobás lett volna, amelynek nem ez az első típusa a kategóriában.
És ott volt még a bolygódugattyús motor, egyliteres térfogattal, 115 lóerővel, selyemfinom járással. Ez volt az első Wankel-motoros szedán – méghozzá micsoda szedán! A hatvanas évek végén ez a jármű nem autó volt, hanem űrhajó, négy keréken.
197 ponttal, főlényesen választották meg Az év autójának (a második helyezett, a Nagypolszki alapját adó Fiat 125 csak 133-at kapott), teljes joggal.
Utána viszont megtörtént a katasztrófa: beindult az értékesítés.
Már az is kicsit baljós volt, hogy a tervezett nyolcezer német márkás ár helyett a Ro 80 majdnem kétszeresébe került – ám ez volt a legkisebb probléma. A takarékos motor tizenöt, vagy akár húsz liter benzint fogyasztott, 25 ezer kilométer után pedig egyre több olajt is. Igaz, ez a gond tulajdonképpen megoldódott: 50 ezer kilométer táján a motor meghalt. Egy Wankelt pedig nem lehet csak úgy felfúrni, egy lehetőség maradt: a csere.
Az NSU a motor új éltömítéseivel sokat javított a helyzeten, de már mindegy volt: az első néhány hónapban eladott, és szépen sorban kidöglő Ro 80-asok nagyjából Charles Manson szintjére süllyesztették a típus, és ezzel együtt a márka presztízsét. Akkoriban kétféle Ro 80-tulaj létezett: a dühös, akinek már tönkrement az autója, és a rettegő, akinek még nem.
A legenda szerint, ha két Ro 80-as találkozott az úton, a tulajdonosok ujjaikkal mutatták egymásnak, hányadik cseremotornál tartanak.
Ráadásul a hírhedten halálos beteg konstrukció használtan sem kellett senkinek, tehát meg sem lehetett szabadulni az átoktól.
A fejlesztésbe mindenét beleölő NSU a vevők elmaradása, a garanciális bajok és a kényszerfejlesztések miatt brutálisan eladósodott, miközben a gyors reakció is túl lassú volt. Az embereket könnyebb lett volna meggyőzni, hogy halmozzák fel a pénzüket egy kupacba, gyújtsák fel, és indiánszökdelésben táncolják körül, mint hogy vegyenek egy frissített Ro 80-ast.
1969-ben, tehát csak egyetlen évvel Az év autója cím után a NSU-t megvásárolta a Volkswagen, és belőle, illetve a néhány évvel korábban szintén a VW-hez kerülő Auto Unionból megalapították az Audi NSU Auto Union AG-t, amely néhány évvel később a feltámasztott Audi márkanéven kezdte forgalmazni járműveit. Ebből a cégből lett 1985-ben az Audi AG – de az NSU sem tűnt el nyom nélkül: szlogenjük, a Vorsprung durch Technik, vagyis a haladás technikája azóta is az Audi jelmondata.
Ez is érdekelhet:
A valaha volt egyik legbátrabb luxuslimuzin egyik ötletgazdája szerint is túl korai volt a világnak. Mégis megmentette a márkát. Aston Martin Lagonda-sztori.
(Fotók: Audi AG, Wikimedia)
oldtimer | felix wankel | nsu | veterán autó | nsu ro 80 | wankel-motor
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!