Horvátországra hajlamosak vagyunk csak nyáron gondolni, tél tájékán nagyjából eszünkbe sem jut. A karácsonyra hangolódó etapban is előbb vonatozunk át egy megszökős napra Bécsbe mézeskalácsot forró puncsba mártogatni, mint a déli szomszédunk valamelyik tengerparti városába. Pedig pont ez lenne a lényeg. Budapestről már 5-6 órányi utazással elérhető a horvát Riviéra egyik legbájosabb helye, ami minden pillanatában képes kirántani az ilyenkor nehezen elviselhető itthoni szürke nihilből és olyasmit ad, ami ebben az időszakban nem éppen szokványos.
Opatijában talán az a legjobb, hogy olyan, mintha egy titkos téli szpot lenne, melyről kevesen tudnak, hiába az évszázados magyar kötelék és a közösen íródott történelem. Holott az Abbáziaként is emlegetett mediterrán szépség vastag filccel van aláhúzva a néhai Osztrák-Magyar Monarchia almanachjának pihenésre vonatkozó szócikkében.
Az Isztriai-félsziget keleti partján, az Ucka-helység lábánál fekvő Opatija eredetileg csöndes kis halászfaluként indult, hogy aztán a 19. század első felében egy tehetős rijekai kereskedő egy csodás villa felépítésével ténylegesen feltegye a turisztikai térképre. Iginio Scarpa a felesége után Villa Angiolinának nevezte el a pompás épületet, ahová kezdetben csupán meghívásra jöttek nyaralni az előkelőségek, majd egymás után nőttek ki a földből a hasonló színvonalú luxusvillák.
A jómódúak imádták a hegyek által védelmezett környéket és nemcsak az olcsósága miatt, hanem, mert nem számlázták ki külön az itteni gyógyító hatású tengeri levegőt. Az idilli aranykor az első világháborút megelőző évekre datálódott, amikor (a szomszédos Rijekával együtt) már annyira népszerű volt Abbázia, hogy a magyarok és az osztrákok is építettek ide vasútvonalat. Az akkori magyar hírességek közül rendszeresen bejelentkezett Jókai Mór, Szabó Lőrinc vagy Móra Ferenc, míg a „nemzetközi hírűek” listáján maga I. Ferenc József császár számított hatalmas Opatija-rajongónak.
Az egykori monarchia kifinomultságának hangulata ma is elkapható a városban, ami emellett minden porcikájában árasztja magából a mediterránságot.
Pálmafák, olajfák, és magnóliák sokaságát simogatja a tengeri szél, a szépen gondozott parkok, az eleganciát hirdető épületek, no meg a parti sétány együtt azt az érzetet keltik, mintha legalábbis Nizzában andalognék. A párhuzam nem véletlenül jutott eszembe: néhány évvel ezelőtt jártam a francia városban és az itteni vibe kicsiben ugyanazt hozta, mint a Côte d'Azur kedvence. A tízezer fős Opatija egyik legerősebb ajánlata egyébként Nizzához hasonlóan a vízparti promenádja, ami nem kevesebb, mint 12 kilométer hosszan kanyarog.
A Lovrant Voloskóval összekapcsoló Lungomare sétánynak fontos szerepe van ebben az ünnepi periódusban. Kivételes élmény ilyentájt – nappal – úgy végigsétálni egy (inkább két) pohár forralt bor társaságában, hogy egyik oldalról a hullámok csapdosnak finoman, plusz nemcsak az alkohol, hanem a még értelmezhető erejű napsugarak is feltöltenek.
Még nincs vége: karácsonyi klasszikusok szólnak a partra és a szállodák teraszaira kitelepült alkalmi hütték hangszóróiból – van tehát egyfajta kontrasztos, tényleg kevés helyen megtapasztalható bája annak, hogy miközben ezerrel süt a nap és elmélyülök a hullámok adta meditatív látványban, valamint érzem a tenger összetéveszthetetlen illatát, addig a walking in a winter wonderland sorait hallom és dúdolom.
És akkor még nem szóltam a december eleji abbáziai advent másik nagy előnyéről: mivel enyhén szólva sem a turistaszezonban vagyunk, nincsen tömeg, abszolút élhető a város.
Az ünnepre készülő Opatija sokak szívét meghódította már, nem véletlen, hogy a European Best Destinations turisztikai portál a legjobb karácsonyi fények kategóriában Európa egyik legszebben feldíszített adventi városává választotta. Érdekesség, hogy nincs hagyományos karácsonyi vására, hanem a sétányon egymást váltó luxusvillák, éttermek, hotelek és kávézók teraszait, illetve a nappal és éjszaka teljesen más arcukat villantó parkokat (pro tipp: Angiolina park) csinosították ki erre az alkalomra, vagyis ahány hely, annyiféle hangulat. Akadnak például egészen kis rejtett sarkok, mint ahogyan buliközpontnak számító adventi téli kertek is – nagyjából január első hetéig.
Aki szintet lépne és a forralt bor vagy a kézmelegítő puncs helyett valami autentikusabbat kortyolgatna, annak a forralt Cannellát (almás-fahéjas likőr), a Teraninót (ugyancsak likőr, nagyjából úgy tudnám leírni, hogy édes, karácsony íze van), vagy forró gint és -rumot ajánlanék.
Szállásnak pedig a történelem és az elegancia találkozási pontjának, egyben a város legszebb hotelének tartott Hotel Kvarnert. Az adriai tengerpart első luxusszállodája 1884-ben nyitott meg közvetlenül a tengerparton.
A közelmúltban felújított épületbe annak idején párszor I. Ferenc József is becsekkolt, úgyhogy a szinte tengerbe nyúló teraszáról ugyanazt a letaglózó kilátást élvezhetjük, aminek segítségével az uralkodó is átszellemülhetett.
A neoklasszicista stílusban felhúzott hotel szobáiban és a részletgazdag lobby-jában egyszerre csavarja el a vendég fejét a régi idők méltósága és a mai kor elengedhetetlen kényelme. Annak idején a reggelihez, a sétához, a délutáni teához és a vacsorához is külön-külön átöltöztek a vendégek, mostanság azért szerencsére nincs érvényben ilyen típusú dress code a négycsillagos szállodában.
Van viszont 53 szoba, privát tengerpart, finn szauna, törökfürdő, masszázscentrum, konditerem és leginkább a tenger javaiból táplálkozó, lokális ízekre épülő étterem finom horvát borokkal. Apropó szobák: december elején-közepén reggel már fél nyolc körüli ébredéssel megcsíphető az erkélyről a napfelkelte, tényleg kivételes és nekünk nem mindennapi látvány, ahogyan egy sávban megcsillannak a vízen a narancssárga fények. A már említett hatalmas teraszt pedig karácsonyi hangulatúra rendezték be szelfiszpotokkal, hüttékkel és kényelmes kanapékkal, ahová egész estére be lehet kuckózni és egy forró itallal a kézben hallgatni a tenger moraját.
történelem | karácsony | hotel kvarner | Horvátország | hangulat | Opatija
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!