Egykor az Alpoktól egészen a mai Kazahsztánig elnyúlt a Paratethys megató, így a mai Magyarország teljes területét elborította.
Az elnevezésen vitázhatunk: hívják Paratethys-óceánnak, Paratethys-tengernek és simán csak Paratethysnek is, a Science pedig egyszerűen letavazza a vonatkozó cikkében.
Legyen egyszerűen Paratethys, a víztömeg, ami egykor az Alpoktól keletre belepte Európa déli részét, majd végighúzódott egészen a mai Kazahsztánig. Nem ma volt: sok millió éve kezdett kialakulni, amikor a dinók már rég kihaltak.
Akkoriban gyorsan lehűlt a Föld éghajlata, erősen csökkent a világóceán vízszintje, miközben tektonikus erők magasba emelték az Alpok, a Kárpátok, a Dinári-hegység, a Taurusz-hegység és az Alborz vonulatait. Ez a két folyamat választotta el a Paratethys medencéjét a Tethys-óceántól – írja a Wikipedia.
A Paratethys hosszú időszakokra elzáródott a többi tengertől – ezért is nevezte a Science tónak –, az élővilága saját fejlődési irányt vett, ami jól kimutatható az ősmaradványokból. Hogy mekkora is volt fénykorában, látszik a fenti térképen (2,8 millió km²). Azt viszont a Science jegyzi meg, hogy
a víztömegét a friss kutatások több mint 1,77 millió km³-re becsülik, ami több mint tízszer annyi, mint a mai összes édes- és sós vízű tó víztömege összesen.
A Paratethys nevet először V. D. Laskarev szerb tudós használta 1924-ben, akkor becsülték 34 millió évvel ezelőttre a tó kialakulását, ám a mostani friss kutatások ennél jóval későbbre, 12 millió évvel ezelőttre datálják a keletkezését. Később, az ötmillió éves fennállása során legalább négy időszakban drasztikusan csökkent a vízszintje. A változásokat sok faj nem élte túl, viszont
puhatestűek, rákfélék és tengeri emlősök olyan gazdag változatossága alakult ki, mint sehol máshol a bolygón. Sok bálna, delfin és fóka a nyílt tengereken élők mini változata volt.
A három méter hosszú Cetotherium riabinin például a valaha élt legkisebb bálnafaj, amelyet valaha is találtak a kövületekben. Madelaine Böhme, a Tübingeni Egyetem evolúcióbiológusa szerint a tó zsugorodását előidéző éghajlatváltozások a szárazföldi állatok evolúcióját is befolyásolták: a visszahúzódó vízszint helyén lévő partszakasz az evolúció melegágyává vált. Böhme és munkatársai szerint a mai zsiráfok és elefántok ősei innen vándoroltak délnyugatra, Afrikába a hosszú száraz időszakokban.
A Paratethyst bemutató kiállítás a Fertőrákosi Kőfejtőben:
A tudomány mai állása szerint a Paratethys 6,9-6,7 millió évvel ezelőtt sekélyebbé vált, részekre szakadt, majd teljesen eltűnt, amikor az erózió kivezető nyílást hozott létre a tó délnyugati peremén. Illetve mégsem teljesen: a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó őrzi a nyomait.
A Scientific Reports beszámolóján alapuló teljes cikket itt olvashatod.
(Forrás: Science, Wikipedia, fotók: Roadster, térkép: Science, nyitókép: Egy megalodon rekonstruálása, GettyImages)
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
