2025-ben a legendás német divatfotográfus Peter Lindbergh kiállításával nyitott meg a Budapest Fotófesztivál a Műcsarnokban. A megnyitó alkalmából Budapestre érkezett a hagyatékát gondozó Simon Brodbeck is. Peter Lindbergh fiát az apja munkásságának jelentőségéről, az okostelefonok hatásáról és a kedvenc fotóiról kérdeztük.
Peter Lindbergh (1944-2019) az 1980-as évek óta a divatfotó legtöbbet emlegetett képviselője. A fotográfiában úttörőként, minimalista eszközökkel az időtlen karaktert kívánta megragadni, egyéni látásmódjával újraértelmezte a szépség fogalmát. Portréi pózmentes természetessége, a reklám és a divat világában szokatlan látásmódja ellentétben állt a korszak szigorúan konstruált képstílusával, szembement a divatfényképészet aktuális trendjeivel. A nemzetközi ismertséget azzal az American Vogue számára 1988-ban készített felvétellel szerezte meg, amelyen hat fotómodell egyszerű fehér ingben, önfeledt baráti közösségként jelenik meg a tengerparton. A „fehér inges” csoportkép az őszinte pillanat és az időtlen szépség ikonikus szimbóluma lett.
A divatfotó történetének másik korszakos képe a British Vogue 1990. januári számának címlapfotója, amelyen Naomi Campbell, Cindy Crawford, Linda Evangelista, Tatjana Patitz és Christy Turlington először szerepeltek együtt. Ez a kép a szupermodell korszak nyitányaként is értelmezhető, a modellek a filmcsillagokéhoz hasonló aurát teremtve maguk körül a divat és a divatfotográfia főszereplőivé váltak. A személyiség elsődlegessége mellett, a női archetípusok, a táncosnő, a famme fatale, a hősnő megjelenítése, azaz a szerepjáték éppúgy lényegi eleme fekete-fehér képeinek, mint a spontaneitás és a dinamizmus.
A Műcsarnok és a Budapest Fotófesztivál szervezésében megvalósított kiállítás az első Peter Lindbergh tárlat Magyarországon. A kiállítás több mint ötven fotográfiája között számos híres felvétel kapott helyet, köztük Lindbergh személyes kedvence az Angel Story, amelyet Wim Wenders Berlin felett az ég című filmje ihletett, vagy Kate Moss 1994-es portréja az A Star is Born sorozatból. A ‘90-es évek manöken ikonjai mellett különleges színész portrék is láthatók, többek között Monica Bellucciról, Nicole Kidmanről, vagy Adrian Brody-ról.
– Fotók ezreit ismerjük, interjúk tucatjait olvashattuk vele, de vajon mi, a nagyközönség tagjai ismerhetjük-e a valódi Peter Lindberghet?
– Az embert teljességében sosem ismerhetjük meg, az alkotó mögött mindig ott bújkál valami több. Ha Peter képeit nézzük, egy nagyon komoly és valós bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen ember is volt ő valójában. Egy kedves, pozitív, finom egyéniség, aki nagyon sok szabadságot adott azoknak, akiket fotózott, és akikkel egy nagyon intim, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot épített ki.
– Járt-e gyerekként a fotózásain, látta-e őt dolgozni?
– Én tulajdonképpen ilyen fotózásokon nőttem fel. Ő szinte egész évben dolgozott, és sokszor csak akkor tudtunk vele lenni, ha elmentünk ezekre a fotózásokra. 19 évesen aztán az asszisztense is lettem, ami nagyon jó és inspiráló időszak volt. Sok kedvenc pillanatom van, de mondok egyet: egy jéghegyen fotóztunk egyszer Grönlandon és ez egy igazán emlékezetes fotózás volt, ugyanis magamtól nem hiszem, hogy valaha eljutottam volna egy ilyen helyre. Aztán jártunk egyszer a dél-franciaországi St Marie de la Mer-ben, ahol ott élő cigányokat fotózott, ami egy olyan projekt volt, amit nagyon szeretett. Itt nagyon különleges a tengerpart, nyers, erre is szívesen emlékszem vissza. Nagyon erős fotókat készített itt.
– Sok ikonikus Lindbergh fotót tartunk számon. Kíváncsi vagyok, hogy ön is ugyanazokat tartja a legjobbjainak, amit a kritikusok, vagy vannak más kedvencei?
– Sok kedvencem van, ezért nehéz választani. Számomra a legkedvesebb fotója Amber Vallettáról készült, ez is híres kép, amin angyalszárnyakkal látható.
Ez a fotó tisztelgés Wim Wenders előtt, akivel nagyon jó barátok voltak.
Ez a fotó egy utalás a Berlin felett az ég című Wenders-filmre. Egy egész sorozatot szentelt ennek a projektnek, szerintem gyönyörű lett. Ők egyébként mindketten Németországban nőttek fel, ráadásul ugyanazon a vidéken, ez is ősszekötötte őket.
– Az okostelefonoknak és az internetnek köszönhetően képek milliárdjait tartjuk a zsebünkben, fotók milliót látjuk hetente. Ebben a korban, amikor már tompák vagyunk befogadni fotókat, és nehéz átütni az ingerküszöbünket, el lehet érni olyan sikereket, mint amilyeneket Peter Lindbergh elért, vagy a sztárfotósok korának egyszer s mindenkorra vége szakadt?
– Ez egy nagyszerű kérdés. Nem vagyok szakértő, nem tudom a választ, de van véleményem. Régen sokkal könnyebb volt hatást elérni. Az internet megjelenése előtt a divatfotózásnak voltak bibliái, ezek voltak a Vogue és a Harper’s Bazaar, és ha nekik sikerült dolgoznod, mindenki látta a munkáidat. Ma ha jó fotósként is tartanak számon, rengeteg más magazin is létezik, már a Vogue-nak és a Bazaarnak sincs akkora ereje, minden sokkal kiegyenlítettebb, és ott a közösségi média is. Ma már ugyanekkora hatást elérni sokkal komplikáltabb.
Mindezek ellenére azt gondolom, minden generációnak meglesz az a két-három ikonikus fotósa, akik fémjelezni fogják a korszakukat.
Ma már nem jut el egy fotós annyi helyre, nem annyira látható, de ott van például Jürgen Teller, aki tudom, már nem fiatal, de kétségtelenül letette a névjegyét. Az adott korban, kortársként nehéz látni manapság, kinek lesz tartós a hatása, régebben ez könnyebb volt.
– A testvérével együtt gondozza az édesapja hagyatékát. Vannak-e ott olyan, eddig nem látott kincsek, amelyek még bemutatásra várnak?
– Peter szinte minden nap dolgozott, és elég jól is csinálta! Így aztán rengeteg anyagunk van, és ebből rengeteget senki sem látott még. Bízom benne, hogy a jövőben sok mindent meg tudunk ebből mutatni. Hogy mondjak egy példát: az élete vége felé megtervezett egy kiállítást, de már nem érte meg, hogy bemutassák.
Ez egy videóportré sorozat volt, amit olyan halálraítéltekkel készített, akik a halálsoron töltötték a mindennapjaikat és várták az ítéletük végrehajtását.
Ezt az anyagot már mi mutattuk be a halála után.
– A Peter Lindbergh Alapítvány következő könyve Lindbergh és Tina Turner barátságának állít emléket. Mi várható még ezen kívül?
– Ez is jó kérdés, mert éppen egy hatalmas projekt befejezésénél tartunk, amit a párizsi Picasso múzeum egy kurátorával közösen raktunk össze. Egy nagy retrospektívre készülünk, ami egy grandiózus bemutatása lesz Peter életművének. Az egész életét bemutatjuk, köztük az ikonikus fotókkal, és azokkal a projektekkel is, amiket senki, vagy csak kevesen ismernek. Egy album is kapcsolódik majd a kiállításhoz. Be fogjuk járni vele a világot. Párizsban, a Grand Palais-ben kezdünk, majd megyünk a New York-i MoMA-ba is, és így tovább. Ez az oka annak, hogy mostanában rengeteg felkérésre mondtunk nemet, de annak nagyon örülök, hogy Budapestre volt alkalmunk elhozni ezt a kiállítást.
(Fotók: Peter Lindbergh, portré: Kőrösi Tamás)
peter lindbergh | nagy sztori | divatfotózás | simon brodbeck | műcsarnok | fotográfia
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
