Új modellként hatalmas presztízse volt, aztán kikopott a köztudatból, ma pedig nagyítóval kell keresni ennek a gyönyörű és különleges típusnak a megmentésre érdemes példányait. Magyarország alighanem egyetlen felújított Peugeot 404 Coupéját mutatjuk be.
A Roadster olvasói talán még emlékeznek Pásztor Tamás veteránautó-gyűjteményének első Peugeot-jára: az egész életében francia autók közelében mozgó és dolgozó szakember 2003-ban vásárolta meg a 404-es szedánt. Bár az 1960-ban bemutatott autóból másfél évtizedes pályafutása alatt több mint 1,8 millió darabot gyártottak (és további egymilliót Európán kívül), a kétezreses évekre a számuk erősen megcsappant. Gyűjtői értéke akkor még nem volt a szériának, ellenben megbízható mechanikájuk, robusztus szerkezetük és kiemelkedő kényelmük miatt a lelket is kihajtották belőlük a tulajdonosok, a fennmaradt darabok helyreállítása ezért gyakran bizonyul sziszifuszi munkának.
Teljesen más volt a helyzet az 1962-ben bemutatott kabrióval és az egy évvel előtte érkező kupéval, ezekből ugyanis
összesen csupán 17 ezer darab készült, méghozzá meglehetősen körülményesen.
A Peugeot legyártotta az alvázat, majd azt átszállították Olaszországba, a Pininfarina műhelyébe. Itt szerelték fel a helyben gyártott borítólemezeket, majd a kész autó visszaindult a franciaországi Sochaux-ba, hogy megkapja a hajtásláncot.
A módszer rendkívül lassúvá és nehézkessé tette a termelést, emiatt a Peugeot 404 Coupé még azzal együtt is drágább volt, mint egy Jaguar E-Type, hogy a gyár a bekerülési költségek alatt kínálta a vevőknek. Ennek ellenére sorban álltak a kocsiért az érdeklődők, hiszen tudták, hogy a 404-es robusztus technikáját és kényelmes futóművét kapják meg a kor talán legkecsesebb idomaiba csomagolva –
sokan hasonlították a Pininfarina jellegzetes kéznyomát egyértelműen magán viselő autót a kultikus Riva motorcsónakokhoz.
Hogy mennyire szoros a rokonság a négy- és kétajtós modellek között, jól mutatja, hogy bár az utóbbiak motorházfedele előrefelé nyílt, a motortérben meghagyták a szedán zárszerkezetét is.
1967-ben készült a képeken látható 404 Coupé, amelynek 1916 köbcentis négyhengeres motorja 96 lóerős, ezzel a 4,49 méter hosszú, 1125 kilogrammos kupé 13,5 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára, a végsebessége 167 km/óra.
A Peugeot 404 Coupé tragédiája pont a megbízhatósága volt. A modell példányai lábon öregedtek meg, és
amikor más, hasonló korú autók már fűtött garázsban élvezték a nyugdíjas éveket, a Peugeot-k még vidáman szállították gazdáikat.
A használati értékük ezért nagy, a gyűjtői értékük viszont sokáig kicsi volt, és a beszerzésük is körülményesnek bizonyult. Amikor tehát 2006-ban felbukkant egy eladó kupé Hollandiában, Pásztor Tamás gondolkodás nélkül indult útnak, hogy megnézze – annál is inkább, mert addigra már talált a közelben egy jó állapotú Peugeot 504 Coupét, amiért egyébként is kiutazott volna.
A 404 Coupé valóban létezett, valóban eladó volt, méghozzá nem is túl drágán – mindez
jó tíz évvel azelőtt történt, hogy a gyűjtők felfedezték volna maguknak a típust.
Mivel az autó egyetlen nehezen pótolható szerelvénye sem hiányzott, a magyar gyűjtő nem egy, hanem két kultikus Peugeot kupéval tért haza. A Peugeot 504 Coupé felújítása körüli kálváriáról már írtunk, és aligha árulunk el titkot, hogy a 404 Coupé sem bizonyult egyszerűbb feladatnak. „Szép volt az autó, de negyven éven át volt folyamatos használatban, így nem vártam csodákat. A Peugeot annak idején mesteri szintre emelte a karosszériaépítést: speciális lemezformázási eljárásuknak köszönhetően kevés anyagból is kellően merev szerkezetet tudtak építeni” – árulja el a márka titkát Pásztor Tamás.
„Ennek köszönhetően egy Peugeot érezhetően kevesebbet nyomott, mint bármely kortársa. Kisebb motorral is dinamikusan gyorsultak tehát az autók, a vékony lemezek viszont nehezen álltak ellen az időnek és az elemeknek. Ez a mi esetünkben azt jelentette, hogy amikor hozzáfogtunk a karosszéria megtisztításához, a homokfúvás során gyakorlatilag eltűnt az autó. A semmiből kellett újraépítenünk a kocsit, a szerencsére hiánytalan dokumentáció és a beavatkozás előtt levett méretek segítségével.”
Az autó másik gyenge pontja a maga korában rendkívül modernnek számító, prémiummárkák által is alkalmazott Kugelfischer mechanikus befecskendező, amely nagyon nem szereti a modern, etanollal kevert üzemanyagot. Megfelelő gondoskodás, tisztítás és adalékolás mellett azonban üzembiztossá tehető, így miután Tamásék két év megfeszített munkával újjáalkották a kupét (olykor szó szerint, hiszen egyes hiányzó alkatrészeket jobb híján maguk gyártottak le), egész Európát bebarangolták a kocsival.
Akár Svájcig is problémamentesen elgurult az autó, hogy versenyeken, kiállításokon nyűgözze le a márka ismerőit.
A Pásztor-gyűjtemény 404 Coupéja most két apróságtól eltekintve gyári állapotú – az egyik a napfénytető, amelyet még az autó új korában épített be a holland importőr (a Peugeot csak a 404 szedánhoz kínált tolótetőt), a másik egy rejtett audiorendszer, amelyet pont a hosszú utazások miatt szerelt be Tamás.
Mai eszével, tapasztalatával megvenné újra ugyanezt az autót? A válasz egyértelmű: mivel a 404 Coupé igazi kuriózum, bármilyen állapotban le kell csapni rá, függetlenül attól, hogy kifizetődik-e a felújítás. Más, kevésbé ritka típusok esetében azonban továbbra is azt tanácsolja a szakértő, hogy válasszunk minél jobb állapotú, lehetőség szerint hiánytalan példányt, és nem csak olcsóbban, de gondtalanabbul is foghatunk bele a veteránozásba.
Családi kincsek
Pásztor Tamás gyűjteményében számtalan izgalmas Peugeot található, és ezek közül kettőt már bemutattunk: a 404-es a család kedvenc veteránja, az 504 Coupé pedig egy gyerekkori álmot váltott valóra.
peugeot 404 coupé | peugeot | pásztor tamás | peugeot 404 | veterán autó | nagy sztori
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!