Ne csak nézd, hogy telik ez a kurva élet

Új bemutató a Katonában: közöny, kiábrándultság, testi vágyak öröme, féktelen alkoholizmus és a teljes szétcsúszás. De ki lehet-e szállni ebből a vonatból? A Platonov-ról beszélgettünk Székely Kriszta rendezővel, Pálmai Annával és Kocsis Gergellyel, a Katona József Színház művészeivel.

A Platonov klasszikus darab, örökérvényű igazságokkal, de ez a dráma szabálytalanabb az átlagosnál. Csehov tizenhét évesen kezdte írni cím nélküli, leghosszabb művét. A színházi világban úgy tartják, minden rendezőnek élete során valamikor meg kell faragnia a maga verzióját. De milyen is lett Székely Kriszta Platonov-ja?

Amikor a téma nem várhat

Székely Kriszta tavaly és tavalyelőtt is elvitte a legjobb rendezésért járó díjat, a magyar színházi élet Oscarját a POSZT-on. A Színművészeti Egyetem előtt két évig az RTL Klub kreatív stábjában dolgozott felelős pozíciókban, leginkább nagyszabású reality műsorok szerkesztőségi keretében. Tizennyolc éves koráig úgy volt, hogy balerina lesz, aztán inkább elment Ázsiába, Laoszban saját koktélbárt nyitott. Filmrendezői ambíciókkal jött haza pár évvel később, mint tervezte. Négy éve diplomás színházi rendező, azóta a Katonánál van, és még mindig nagyon fiatal.

Az ő Platonov-ja a férfi-nő kapcsolatokon keresztül a hazugságról, manipulációról, önzésről, döntésekről és azok következményeiről szól. Nem lép el messzire a dráma alapjaitól extrém absztrakciókkal. Nem azzal lesznek olyan aktuálisak az akár százötven évvel ezelőtt íródott drámák előadásaiban, mert érthetetlenül kiforgatott jeleneteket mutat indokolatlan meztelenkedéssel, átlépve és túlfeszítve a néző mindenkori ingerküszöbét.

"Van Platonovban valami belső folyamat, ami gerjed, nem tud leállni, és ezt a nőkkel való kapcsolatokban éli ki, alapvetően mégsem ez a belső szenvedésének oka." Székely Kriszta

Ha Székely Kriszta színházi látásmódját, eszköztárát a képzőművészethez hasonlítanánk, akkor olyan, mint a festészetben a hiperreál: egy fénykép is lehetne, de kézzel készült – és ettől lesz mai. A díszlet, a jelmezek, a fények, a szöveg, a szerkezet, mind nagyon valóságos, nem fekete-fehér, nem távolságtartó, és nem ad instant megoldásokat. Ha az ember nem ismerné az alapművet, akkor is tökéletesen élvezhető az előadás, mint mikor csak random beülünk egy moziba.

"Mindig a bemutatott előadás előállítása az életünk, a próbafolyamat minősége látszik a darabon, leginkább ez marad utánunk." SZK

Vakmerő megvalósítás

A Katona társulata legendásan baráti, már-már családias légkörben létezik. Székely Krisztával különösen oldott együtt dolgozni, termékeny talajt biztosít a kibontakozáshoz. A színészek és a rendező közötti bizalom döntő szempont a sikerhez. Azt mondja, a próbafolyamat elején – ami általában hat-nyolc hét – már tudja, mi az A pont és mi lesz a B, de a köztes utakat együtt építi a színészekkel.

"Fontos, hogy szeressek együtt dolgozni azokkal a színészekkel, akiket választok a karaktereimhez." SZK

Pálmai Anna is ilyen színésznő, szépsége, kedvessége, megfontoltsága harmóniát tölt a Katona Kamra presszóasztala köré a beszélgetés helyszínén. Nagyapja a legendás színművész Szirtes Ádám, édesanyja Szirtes Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, szintén a Katona-társulat tagja. Sőt, Szirtes Ági sok évvel ezelőtt ugyanezt a szerepet kiválóan alakította az akkor hullámtörő, Ascher Tamás által rendezett Platonov-ban.

"Nem nyomasztó, inkább megható az életnek ez a folytonossága." Pálmai Anna

A próbafolyamattal kapcsolatban Pálmai Anna azt mondta, ez most nehezebb szakasz volt, mit általában, a főpróbahétre szerette meg igazán a szerepet. A színpadon időről időre jelenik meg, ez másfajta színészi kondíciót igényel.

"Mikor egész este a színpadon vagyok, ott van egy nagy ív, amit be lehet járni, itt meg a színfalak mögött is melegen kell tartani az idegrendszeredet." PA

Szását – akit alakít –,  Platonov feleségét butának tartják, maga Platonov is kimondja ezt. Karaktere naiv, nyíltszívű, bizalommal telt nőalak. Nagy lélek, aki valóban képes a megbocsátásra, szemben a többiekkel.

"Vannak, akik többet bírnak, erősebbek, és ő egy ilyen ember. Valószínűleg nem tud négyismeretlenes egyenleteket megoldani, de van ebben a lányban valami mély bölcsesség." PA

A Kocsis Gergelyben testet öltött Platonov mikrokörnyezetének ellenállhatatlan Don Juanja, akibe minden nő szerelmes, a férfiak pedig felnéznek rá. Székely Kriszta Platonovja nem az a tipikus szépfiúideál, hanem egy szuggesztív, már-már hipnotikus személyiség, nagy dumás, a társaság középpontja. Elcsábítja a nőket, majd rommá teszi őket, és mindeközben folyamatosan iszik. Belső őrlődésében morálisan ingoványos viszonyaiba próbál kapaszkodni, de végül minden összeomlik – ez azért sejthető.

"Ez egy olyan szerep, ami rajta van minden fiatal színész tízes listáján, nekem az első kettőben volt, de Kriszta nem tudta." Kocsis Gergely

Kocsis Gergely olyan energiaszinten építi, tolja és fokozza a karakterét a színen, hogy az ember egy idő után konkrétan elfelejti, fiú-e vagy lány. Az a varázslat történik, hogy a különböző szerelmi szálakat követve már nem a szereplőkben oldódik fel a néző, hanem a súlyos kérdésekkel megsorozó helyzetek dilemmái veszik át a figyelmet. Kicsit olyan, mint egy terápia.

"Ennek a darabnak a végén bele kell, hogy dögöljön valaki." KG

Az első felvonásban egy baráti társaság körül snittszerű jelenetek tömörítik a történetet. Kétfelvonásos darab, de a helyszín szinte állandó L alakú nézőtérrel az intimebb nézői élményt adó Kamrában. Kicsit elrugaszkodva, hasonló húrokat penget az emberben, mint az olasz Paolo Genovese Teljesen idegenek filmje. A második felvonásban viszont átrepednek a józan ész határai, de a kialakult káosznak csak katalizátora Platonov, nem pedig egyszemélyes felelőse. Elszabadulnak az indulatok, a szereplők vak hitből és önzésből nem látják meg azt, amit nem akarnak meglátni.

"A platonovi életérzéssel mindenki találkozik élete folyamán valamikor, ki ekkor, ki akkor. Itt a szereplők negyven körüliek, de a döntéseink miatti tépelődés örökérvényű, ennek nincs kizárólagos köze az életkorhoz." KG

És a befejezetlenség gyönyörűsége

Az volt bennem, hogy ezeknek a színészeknek muszáj Csehovot játszani, mert csodálatos karakterei vannak – mondja a rendező. Viszont nagyon nagy feladat volt, és bár minden munkánál ezt szokta érezni, itt különösen. A szövegkönyv megírása Szabó-Székely Árminnal, állandó dramaturgjával, olyan sok energiával járt, mint maga a próbafolyamat.

"Csehov egy végtelen gondolkodás." SZK

Pálmai Annán és Kocsis Gergelyen túl a további szereposztás sem kevésbé pazar. Itt van mindjárt Ónodi Eszter, a gazdag özvegy, akinek mindene megvan, már csak egy jó szerető hiányzik az életéből. Jordán Adél, aki a szenvedélyes fiatalkori szerelem megtestesítője, de a nagy vágyakat az unalmas biztonságra cserélte, és az ő karót nyelt férjét játszó Fekete Ernő. Pálmai Anna Szásájának bátyja Bányai Kelemen Barna, a nagymellényű orvos, és a szerelmét alakító, nagy mellű, ám csúnyácska, okoskodó Staub Viktória. Bán János egy idősebb karakter, el akarja venni az özvegyet, mindegy, hogy az mást szeret. Fia, Dér Zsolt, aki viszont fiatalabb a többieknél, ő a párizsi ficsúr, csak a pénzre hajt. Nagy Ervin is megjelenik egy csavarral, az egyedüli tiszta ember a darabban, pedig ölni akar, mert “Nem nyúlunk ahhoz, ami a másé!”

Az előadás egyik kulcsmondata: “Mi is csak emberek vagyunk valahol.” Mintha ezzel a sok bűn mind feloldható lenne, mégsem ez a megoldás. A végén továbbra is ott maradunk a kérdéssel: akkor most hogy éljünk?

Ez is érdekelhet: 

(Fotó: Hartyányi Norbert, Horváth Judit)

nagy sztori | színész | pálmai anna | katona józsef színház | platonov