Egy jól működő kertai családi üzemből nőtt ki az immár tízéves Plydesign, amely mára Nyugat-Európában is elismert bútorgyártóvá vált, többek között Németországba és Angliába is rendszeresen szállítanak. Miért fontos egy ilyen cégnek a magyar piac, használnak-e mesterséges intelligenciát a tervezésben, és mitől kerekedett ki a szemük egy norvég művelődési házban? Babits Tamással és Kerékgyártó Andrással beszélgettünk.
Székek, asztalok, kiegészítők állnak sűrű halomban egy piciny, de kétszintes ferencvárosi showroomban. A több fontos európai dizájnvásárt is megjárt díjnyertes bútorok mellett jelen van három dolgozó, és a brand, amelynek a története az alapítása előttre nyúlik vissza. Az alapító, Babits Tamás és a vezető tervező Kerékgyártó András mellett Losoncz Barbara menedzser fogad, és miután Barbara körbevezet a stúdióban, leülünk Tamásékkal beszélgetni a Plydesign életéről, kalandjairól és terveiről.
Tamás szinte beleszületett az iparágba: a családi vállalkozásuk prominens nyugat- és észak-európai márkáknak gyártott és gyárt ma is bútoralkatrészeket rétegelt lemezből. Tamás – egy bútorkészítő dinasztia harmadik generációs tagja – az amerikai és holland egyetemi évei után nagy elhatározásra jutott:
felépít egy saját brandet itthon, amelynek bútorai versenyképesek lesznek akár világhírű cégek termékeivel is.
A tervből tett lett, köszönhetően egy szerencsés találkozásnak. A vezető tervező, András a finnországi Aalto Egyetemen végzett bútortervező mesterszakon, az egyetemen készített székeit pedig a milánói Salone del Mobilén is kiállították. Hamar kiderült, hogy összeállnak az alkatrészek, így miután Tamás megalapította a Plydesignt, András 2014-ben frissen végzett fiatal tervezőként csatlakozott a dizájnmárkához.
Zászlóshajó, fregatt
Az első közös termék a Flagship karfás szék lett 2016-ban. Ez az ülőbútor nemcsak sok irodába, étterembe illik, de egy piaci rést is betölt, ugyanis láthatóvá teszi a faerezet szépségét, ám a puha szövet ellensúlyozza a fa keménységét – fő erénye mégis az, hogy eltérő alkatú, magasságú embereknek is kényelmes, és nemcsak a derekat tartja, a karfa is ideális magasságban van. A Flagship a debütálása évében Határtalan Design Díjat kapott, de legalább ilyen érdekes, ami azóta történt: sokféle változat készült belőle, eltérő lábak, színek, fafajták variációiból.
Már az indulástól azt keresték, milyen pluszt, hozzáadott értéket tudnak adni a már piacon lévő versenytársakhoz képest. Kézenfekvő lett volna olcsóbban, egyszerűbben hozni hasonló minőséget, de „látszott, hogy az az út hová vezet” – jegyzi meg András. Olyan tulajdonságokat kerestek, hogy ne árban, hanem ár-érték arányban versenyezzenek.
Erre az innovációra a Frigate széket hozzák példának, amellyel 2021-ben iF Design Award termékdizájn díjat nyertek. Már évek óta piacon van a Frigate, amivel egy addig az adott áron nem elérhető nívót tettek hozzáférhetővé. A Frigate fejlesztése során a gyártó sikerrel kombinálta a régi és a 3D-s, azaz két irányban is hajlított furnéros technológiát, ennek eredményeként olyan szaktudásra tett szert, ami lehetővé teszi számára, hogy a kivitelező szerepéből előrelépjen, és fejlesztési partnerként is részt vegyen a folyamatokban – András pedig DLA fokozatot szerzett a több éves kutatás alapján írt disszertációjával.
Mivel a hátnak előnyös a két irányban hajlított forma, ezt meg akarták tartani, de ilyet fából nemigen lehet készíteni, műanyag viszont szóba sem jöhetett. „Kitaláltuk, hogy az ülőlap készüljön hagyományos alapanyagból, és csak a háttámla legyen 3D-s furnér, így megmarad a fa melegsége és a kedvező ergonómiai tulajdonságok is, de egy olyan árkategóriában, ami a hasonló kialakítású székeknek majdhogynem a fele” – magyarázza András. Azóta több versenytársuk kikopott a piacról, mert túl drágává vált számukra a gyártás.
A Plydesignnak sok idő, energia és pénz volt elsajátítani az új technológiát az üzemben, de ez a hosszú távú szemlélet bejött, és nem kizárólag a Frigate esetében: a tudásnak köszönhetően már nem csupán gyártóként, de fejlesztő partnerként is részt tudnak venni a folyamatokban, akár nagy európai brandeknek is tudnak tanácsokat adni, javaslatokat tenni, és ma már saját termékkollekcióval büszkélkedhetnek.
Szükségből erényt kovácsolni
Közben túl kellett élni a Covidot is, amikor az emberek nem tudták kipróbálni, megtapogatni a székeket, asztalokat, ami pedig alapvető igény ebben a szegmensben. Ismét az innováció hozta el a megoldást: találtak egy online rendszert, amely képes kiterjesztett valóság segítségével léptékhelyesen a szobába varázsolni a létező összes termékváltozatot, és közben mutatni azok minden egyes paraméterét.
Ezt a rendszert egy tervezőprogramba integrálták, amihez számos belsőépítész hozzáfér, és mivel mindent látnak a termékekről, könnyen elhelyezhetik azokat a koncepcióikban.
Ugyanezt a webshopot és konfigurátorrendszert integrálták a Plydesign honlapjába is, tehát bármilyen laptopon körbeforgatható minden termék, egy app segítségével pedig bárkinek elérhető a kiterjesztett valóság is. Rengeteg munka volt az összes modell összes változatát feltölteni egy olyan rendszerben, amit a cég adatbázisa kezelni tud, nemigen van azonban még olyan magyar cég, amely ilyenbe beruházott volna. Ahogy András megjegyzi, „mindig van valamennyi lemaradás a világvezető trendektől, innovációktól, de mi igyekszünk a lehető legszorosabban követni az újdonságokat”.
A Covid kis időre felpörgette a bútorpiacot, hirtelen mindenki lakberendező lett, fontossá váltak a minőségi berendezések, a kényelmesebb, esztétikusabb megoldások, hiszen az egész napot otthon töltötte mindenki, sok szektorban otthonról is dolgoztak. Ám aztán gyorsan jött az ukrajnai háború, azaz a felpörgést nem követte stabilizálódás, és azóta sem látszik, hol jutnak majd nyugvópontra ezek dolgok.
Arra, hogy mit jelent a gazdasági visszaesés a bútorpiacon, Tamás világít rá: „A bútor olyan, hogy el tudsz rajta üldögélni húsz évig is, és egy idő után már nem érdekel, hogy itt-ott szakadt, leharcolt. Az igényes nyugat-európaiak három-ötévente cserélnek bútorokat, de amikor válság van, akkor ritkábban, és ez egy érezhető, húsz-harminc százalékos visszaesést jelent.”
Márpedig a Plydesignnak Nyugat-Európa a piaca. Ellenben amikor a kinti gyárakban megszűntek munkahelyek, Magyarországra jött a gyártás. Aztán „amikor kivittük a székeket nyugati kiállításokra, elkezdték kérdezgetni az emberek, hogy »oké, de hol gyártják?« Akkor jöttünk rá Andrással, hogy nekünk nagyon is büszkének kell lennünk, hogy ezt egy magyar gyárban gyártják.” Többet ért volna a szék, ha Németországban készül, hosszú távon viszont a gyártócég érdeke megmutatni, mire képes, egy idő után szakmai körökben megismerik a Plydesign brandet, és alapértelmezettnek veszik, hogy képes minőséget előállítani. Tamás számára érzelmi pluszt is jelenthet, hogy a Plydesign sikere az eredeti családi vállalkozásra is visszahat, mert bevonz olyan megrendelőket, akiknek ott tudnak dizájnterméket gyártani.
A hazai piac
Bár eleinte csak Nyugat-Európára összpontosítottak, egy ideje már a magyar piacon is jelen vannak. „Rá kellett döbbennünk, hogy itt vagyunk a legismertebbek – mondja Tamás. – A Covid alatt bezártak a boltok, és annyi helyre nem volt kitéve a Plydesign, hogy akár utána is személyesen nézegették volna a vevők. Kiállításokra nem tudtunk menni, partneri kapcsolatot nehéz volt építeni, mert senki nem akart új termékcsaládot a portfóliójába.”
Azért itthon még vannak távlatok. Tamásék láttak Norvégiában olyan művelődési házat, ahol 1500 eurós székek fogadják a programokra például a nyugdíjas látogatókat, az pedig „az emberek önbecsülésének is sokat jelent, hogyha a világot járva látják, hogy azért otthon sem rossz”.
Úgy látják, Magyarországon sokat segíthetne egy önálló design store, és az is, ha a közintézményekben, nagykövetségeken, más publikus terekben hazai tervezésű bútorok és kiegészítők fogadnák a látogatókat. Jó kezdeményezésnek tartják a Magyar Divat és Design Ügynökséget, amely a feltörekvő tervezőket nemcsak elvitte külföldre B2B-vásárokon kiállítani, hanem dizájnmenedzsment szemléletű kurzusokat is biztosítottak nekik. „Ott egy jó közösség született, senki nem volt féltékeny a másik szakmai sikerére, mindenki segített mindenkinek – folytatja Tamás, – akár folytatni lehetne több, időszakos itthoni vásár szervezésével, amelyek összefogják a külföldön kiállított dizájnmárkák termékeit.”
András más aspektusát emeli ki a Plydesign alapítása óta eltelt tíz évnek: szerinte itthon az indulás idején még magyarázkodni kellett, ha valami magyar volt. Nyugat-Európában még most is „erősen bizonyító pályán vagy”, de azért lassan megváltozott a helyzet, „már van érdeklődés, sőt lelkesedés az iránt, ha valami itthon készül. Annak is bizalomépítő hatása van, hogy látják: nem tűntünk el, nem mentünk csődbe. Sokan egy-egy projektnél vagy döntési helyzetben már a hazait választják. Megjelent egy korábban nem tapasztalható igény és érdeklődés a termékeinkre.”
Fontolva haladnak
Egy ennyire innovációorientált területen felmerül a mesterséges intelligencia használata, de András józanul ítéli meg a kérdést: „Ez felügyelet nélkül nem működne, ha viszont részfeladatokat vállal át az MI, az igazából mindegy. Ami a lényeg: nem nagy az apparátus, éppen csak középvállalkozásnak minősül a cég, és ebbe nem fér bele sok hiba vagy malőr. Ha olyanba fektetünk be, ami nem jön be, az betehet egy ekkora vállalkozásnak, tehát csak szoros felügyelet mellett alkalmazhatnánk mondjuk MI-t.”
Hasonló a helyzet az okosodó (elektromosan állítható magasságú, beépített vezeték nélküli töltővel rendelkező) íróasztalok esetében is. Lehetne hozzá hozni egy vázat Kínából, de igazából az ugyanaz lenne, amit más is csinál saját márkanév alatt, ráadásul belekerülnének egy nagyon éles piaci versenybe, egy rossz minőségű asztallal. Egyszerűen nincs értelme részt venni ebben a versenyben. Ráadásul többféle kockázat is van a folyamatban, ezért jobb mindent házon belül tartani, így is sokszor kihívást jelent, hogy az egyes részekből összeálljon egy valóban minőségi, tartós, megbízható bútor.
Mesélnek beszerzésről, partnerekről, méretgazdaságosságról. Mindebből a legfontosabb a tapasztalat: tudják, merre haladjanak tovább, milyen lépésekben és milyen szellemiségben, és nem veszítik szem elől a célt, hogy egy stabil, Európában is elismert dizájncég maradjon a Plydesign. Ehhez a tízéves évforduló ihlette új, környezettudatos fejlesztés lehet a következő mérföldkövek egyike.
A cikk a Roadster bookazine korábbi számában jelent meg.
történet | családi | plydesign | bútorgyártás | hazai | portré
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
