Nincs még egy olyan kikötő, mint a szardíniai Porto Flavia, ahol az ércet közvetlenül a szikláról eresztették le az odalent várakozó teherhajókba.
1922-ra a tizenhetedik század óra működő masuai bánya elérte a termelés csúcspontját, és minden korábbinál több ércet bányásztak ki innen. A hatékonyság kérése azonban kezdett komoly problémává válni. Abban az időben a cinket és ólomércet csak hosszadalmas, veszélyes és költséges folyamat árán lehetett kisebb hajókkal a bányákból a legközelebbi kikötőben várakozó gőzhajókra szállítani, a munkát ráadásul gyakran akadályozta az időjárás is.
A probléma megoldására a bánya tulajdonosai Cesare Vecelli olasz mérnököt kérték fel. Vecelli pedig felmérte a Masua melletti partvidéket, olyan helyet keresve, ahol a gőzhajók biztonságosan kiköthetnek, hogy a bányák közelében lehessen kirakodni. A kiválasztott helyszín egy magas, sziklás, tengerbe nyúló sziklafal lett. A terv hallatán sokan felhúzták a szemöldöküket, Vecellinek azonban zseniális ötlete volt.
Azt javasolta, építsék közvetlenül a sziklafalba a kikötőt.
A sziklafalat alagútrendszerrel kössék össze a sziklák tetejével, ahonnan az ólmot és a cinket szállítják. A választott helyen a víz elég mély és védett volt ahhoz, hogy gőzhajók kiköthessenek ki, azokat pedig pusztán a gravitáció segítségével lehetett megrakodni.
Merész ötlet volt, de támogatói úgy döntöttek, hogy elfogadják. A munkálatok 1923-ban kezdődtek, és a veszélyes építkezésben szakértő bányászokból és hegymászókból álló csapat is részt vett. Dinamit és mechanikus fúrók segítségével a munkásoknak sikerült két, egymás fölött elhelyezkedő alagutat kiásniuk, körülbelül hatszáz méter hosszan. Az alagutakhoz kilenc függőleges akna csatlakozott, amelyek az érc tárolására szolgáltak.
A felső alagútban egy kis elektromos szerelvényt helyeztek el, amellyel az ércet felülről lehozták. Ezután a tározókba borították, ahonnan az alsó alagútban lévő szállítószalag-rendszerre lehetett kirakodni. A szállítószalag az alagúton keresztül lefelé futott, majd a víz fölött tizenöt méternyire kinyúlt. Az alatta horgonyzó teherhajókat néhány nap alatt meg lehetett tölteni a segítségével.
A bányavállalat kérésére Vecelli néhány tisztán esztétikai részletet is beépített, többek között egy betontornyot, egy íves ajtónyílást és íves ablakokat, ami a kikötőnek egyfajta történelmi eleganciát kölcsönzött.
Figyelemre méltó, hogy a kikötő építése kevesebb mint két évig tartott. A bányatulajdonosok el voltak ragadtatva, különösen, amikor rájöttek, hogy az újonnan üzembe helyezett sziklakikötő mintegy hetven százalékkal csökkenti a termelési költségeiket. Teljesítménye elismeréseként megengedték Vecellinek, hogy ő adjon nevet a kikötőnek, a mérnök pedig a lányáról, Flaviáról nevezte el, aki épp abban az évben született.
A Porto Flavia forgalma az 1960-as években a helyi bányaiparral együtt hanyatlani kezdett, végül az 1990-es években bezárták, ma turistalátványosságként működik.
A masuai parttól induló út mentén juthatunk el hozzá, de a látogatás csak vezetett túrával lehetséges, és előre kell foglalni az iglesiasi idegenforgalmi irodában.
A sziklafalak világszerte sok érdekes látványosságot nyújtanak, egy sziklafalon lóg például a világ legextrémebb kisboltja, az Amalfi-part egyik legeredetibb élménye pedig egy középkori sziklabástyához épült szálló.
(Forrás: Atlas Obscura, képek: Unsplash, Getty Images)
olaszország | kikötő | bányászat | szardínia | Porto Flavia | bánya
Roncsok, barlangok és 2700 éves kincsek: ezért őrül meg a búvárvilág Máltáért
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Egy legendás repülőgéppel indulnak Indiana Jones-expedíciók Dél-Amerikában
A turisták is segítenek a veszélyeztetett cápák megmentésében ezen a japán szigeten
72 óra Abbáziában: újjászületés egy hosszú hétvégén
Kvíz: Mondunk egy országot, a felsorolt 3 város közül melyik nem tartozik oda?
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!