Close
Szardínia az egyik legvadabb olasz sziget, és igazán ősszel élvezetes

Szardínia az egyik legvadabb olasz sziget, és igazán ősszel élvezetes

Ha ősszel szeretnénk élvezni a meleg, azúrkék tengert, távol a zsúfolt strandoktól, akkor irány Szardínia! A buja sziget fantasztikus és vadregényes partokat kínál, de nem ez Szardínia egyedüli vonzereje.

A hegyekkel és különleges sziklaformációkkal tarkított sziget számos vad és kevésbé vad túraútvonalakat rejt. A legjobb időszak a teljesítésükre az október, már ha nem akarunk hőgutát kapni.

Az extrém sportok szerelmesei körében egyre népszerűbb a hely, ezért az utóbbi időben sziklamászó utak tömkelege épült arrafelé, köztük egy különösen feltörekvő hely, Ulassai.

Ennek a hegyi falunak a lakói valószínűleg semmit sem tudtak a sziklamászásról, mielőtt a környéken megjelentek az edzett és elszánt arcú mászók, akik aztán megszállták a sziklafalakat.

Matteo Cappa például három barátjával annyira beleszeretett a tájba és a helyiekbe, hogy megvettek egy régi házat a falu közepén, ahol két kezükkel építettek fel egy nagyon menő szálláshelyet. Én jártam ott, amikor a ház még romos volt, és láttam azt is, mi lett belőle. A ház tetőteraszán jógaórákat tartanak, miközben újabb és újabb sziklamászó utak születnek, este pedig ízletes szardíniai bárány- és malacsültek sülnek a grillen, amit helyi borral kísérnek. Az élet igazi dolce vita ebben az icipici olasz faluban, amelynek ma már része lett a mászóközösség. Ha vonz a sziklamászás, ide el kell menned!

Szardínia igazi sziklamászó-paradicsom. Az egyik leghíresebb mászóhely az Aguglia Golorizte impresszív tornya, kötelező célpontnak mondható. Ennek köszönhető, hogy kicsit zsúfolt a torony, és a szikla is rendesen elkopott. De a hely annyira pazar, hogy mégis kihagyhatatlan! Érdemes a magasabb számozású, vagyis nehezebb utakba beszállni, mert azok jobb állapotban vannak. Mászás után irány az öböl, ahol fantasztikus strand, és azúrkék, áttetsző víz vár.

Via ferraták, azaz vasalt utak is bőven akadnak Szardínián, például a Via Ferrata di Badde Pentumas, amely egy kanyonban található, ami voltaképp egy kiszáradt folyómeder. A látvány egészen elképesztő, és maga a via ferratához vezető út is csodás, mert egy tölgyerdőn át vezet, ahol valószínűleg vadmalacok keresztezik majd az utunkat.

Nem kell megijedni tőlük, sokkal kisebbek, mint a magyarországi erdőkben található rokonaiké.

A Via Ferrata del Cabirol útja a tengerparton át vezet – ha valaki szeret száz méterrel a tenger fölött lebegni, akkor ez az út neki való. Az őszi időjárás nagyon kellemes a kanyoningra, amiből Szardínia szigetén akad bőven: a Riu Pitrisconival érdemes kezdeni, mert szórakoztató és könnyű. A Bacu Padente már nagyobb kihívás: ötórányi lefelé mászás és ereszkedés vár ránk, és útközben keresztezni fogjuk Szardínia leghíresebb túraútvonalát is.

Ez pedig nem más, mint a Selvaggio Blue (azaz a Vad Kékség), amiről úgy tartják, hogy a legszebb és egyben legvadabb túraútvonal Európában. Tény, hogy a legcsodálatosabb és legelérhetlenebb partszakaszokon fürödhetünk, ám ezért meg kell küzdeni: néhol sziklafalakba csimpaszkodva, meredélyeken átmászva. Mindezt hat hosszú napon át. A túracégek segítségét igénybe véve meg lehet úszni, hogy az egész hétre való vízkészlettel és élelmiszerrel túrázzunk, attól még a túra kemény. Akinek ez meredeken hangzik, választhat könnyebb túrákat is, mint például a Trekking Delle Calét, ami a sziget legszebb öbleit köti össze. Esetleg a Cala Lunát, a Cala Sisinét és a Cala Goloritzét.

A Trekking dalla Barbagia, a baunei túraútvonal különlegessége, hogy olyan helyeken megy keresztül, amelyek szorosan összefűződnek Szardínia történelmével. Szardínia neve a szardanák, azaz a tenger emberének nevéből ered, a sziget lakói a szárdok, vagyis olaszul a sardók. Nagyon különleges dialektust beszélnek, plusz Szardínia eleve különleges státuszt élvez Olaszországon belül.

Őrzik a tradícióikat: a helyiek manapság is naponta népviseletet öltenek, és élő hagyományuk a vendetta, azaz a vérbosszú.

Azért véres bosszútól nem kell tartani, ha Szardínián vagyunk. A szárdok forró vérűek ugyan, de nagyon barátságosak. Biztosan nem tart öt percnél tovább, hogy egy szárd a lakásába invitáljon egy jó pohár vörösborra, amihez hamarosan szárított sonkák, felvágottak, sajtok – mint például a pecorino sardo, azaz kecskesajt – és olívabogyók csatlakoznak. Van egy jellegzetes kenyerük, a pane carasau, egy nagyon vékony, ropogós lepény. Először nagyon furcsának találtam, amíg fel nem világosítottak, hogy vízzel kell megkenni, hogy fogyasztható állapotba kerüljön. A szárdok hagyományos tésztaétele a gnocchetti sardi, amit sáfránnyal fűszereznek és paradicsomos szósszal öntenek le.

“Nem leled meg Olaszországban azt, amit Szardínián igen” – tartja a mondás. E szelete a földnek nem hasonlítható a világunk semelyik más részéhez sem. Egy biztos, hogy Szardínián semmi sem kiszámítható. S mi ez, ha nem a szabadság maga?

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

Ez is érdekelhet:

(A szerző fotói.)

Close