Anh Tuan vietnámi származású dizájner és divattervező. Neve sokaknak még utóbbi tevékenysége miatt cseng ismerősen, egyesek szerencsések, hogy gardróbjukban tudhatnak egy-egy ruhadarabot, táskát az érából, amikor még tervezőasztalok fölött álmodott nagyot. A budapesti gasztronómiai ébredés hajnalán már jelen volt és képviselte vietnámi gyökereit, amit a társaival alapított fővárosi éttermekben meg is tapasztalhatunk. Egzotikus ízekben és profizmusban nincs hiány, ahogy a dizájn is hűen tükrözi Anh Tuan egyszerre tradicionális, mégis trendteremtő stílusát, melyben kulcsfontosságú szerepet kap az újrahasznosítás, a múlttal rendelkező anyagok és tárgyak megjelenítése.
Meghatározó emlékek Hanoiból
A QUÍ vendégtere szinte csőszerű, figyelemre méltó belmagassággal, aminek különös húzása van. Tuan szerint az üzlethelyiség bejárása után már aznap összeállt fejében a kép, hogy milyen lesz majd az enteriőr.
Intuíciók és egy meghatározó gyerekkori élmény vezérelte. Hanoi legszebb, kifejezetten romantikus városrészében született, házuk pedig egy tó partján feküdt, melyet parkok öleltek körbe. Nagymamájával gyakran látogattak egy közeli, meseszép kolostort, ahol folyamatosan felfelé nézett, mert tetőig érő szobrok vezették a kisfiú Tuan tekintetét. Ez az emlék kulcsfontosságú a QUÍ kialakításában.
Kulcs: az újrahasznosítás
Persze az élmény és a spirituális töltet mellett a funkció vezette a tervezést, csak ezután jött az esztétika. Hogyan lehet élményközpontú belsőépítészettel létrehozni a vágyott éttermet? Mindenek előtt újrahasznosításban, környezetbarát megoldásokban gondolkodott. Szembetűnő példa a burkolat, amire véletlenül találtak rá és csiszolás-polírozás útján nyerték vissza patináját.
Két különböző mestertől vannak a lapok, más-más keverések, textúrák, árnyalatok, akár olyan kövekkel is, amiket már nem is bányásznak.
Az étterem látványos faanyagai is zömében bontott épületekből származnak. Tuan vallja, hogy a régi faanyagok – kiváltképp a trópusi fák – sokkal jobb minőségűek, mivel kevésbé deformálódnak, volt idejük kiszáradni, elérni a végső állapotukat.
A múltban természetes módon kitermelt fákat vágtak ki, ez is hozzátesz a minőséghez, a történethez. Eleve úgy gondolja, hogy amiben benne van az idő múlása, az plusz értékkel ruházza fel az adott anyagot, tárgyat is.
A faszerkezet esztétikája
Van valami egészen különleges pátosza az egész térnek, amihez nemcsak a központi helyről figyelő 18 karú, aranyozott Avalókitésvara bódhiszattva szobor tesz hozzá, de a hagyományos vietnámi építészet elemei is. Az oldalról nyitott oszlopos fa szerkezet, illetve a díszes faragások éppen ilyenek. Nyitják az egész éttermet, hiszen olybá tűnik, mintha egy körfolyosós emelet magasodna a vendégtér fölé.
Érdekes, ahogyan ez a “kerengő” az emeleti részen kapott helyet, puszta díszítő funkciót betöltve, otthonosabbá téve az éttermet. Tradicionálisan ez a földszinten lenne, ez a csavar benne, emiatt is modern és haladó szellemiségű. Ez egy olyan játék, amit Tuan kifejezetten szeret: hiába van múltja az anyagoknak, a technika, a szemlélet és a kialakítás abszolút újszerű. Így kerül balanszba a látvány és a gondolatiság. Részletekben egyébként a francia gyarmati építészet egyes apróságai is felfedezhetők a QUÍ-ben.
Közösségi asztal és térnövelő tükrök
Az étterem első traktusában egy gigantikus tükör érzéki csalódást okoz, míg vele szemben megannyi kerámiát helyeztek el különleges, modernebb displaydobozokban. Ezek olykor 300-500 éves dohány- és vízipipakellékek, fantasztikus színekkel, mázakkal, formákkal. Szintén a kultúrát hivatottak a térbe hívni. Tuan 30 éve gyűjti a műtárgyakat, egyáltalán nem csoda, hogy a QUÍ tele van velük.
Megszállott gyűjtő lévén mindegyikhez tud legalább egy történetet mesélni.
Az említett pagodákat idézi és mozgalmasabb az étterem belső fertálya, ahol egy óriási, körbeülhető közösségi asztal fut végig. Rendszerint szemrevaló növényekkel is megpakolják, ahogy azt a többi étteremben is megszokhattuk. Tuanék dzsungelszerű miliőben érzik otthonosan magukat, ehhez pedig elengedhetetlenek a pálmalevelek, dúsan kötött vágott virágok. A szem is megpihen a kontraszton, amit a tégla, a finom faanyag és a zöld növények alkotnak. Hát még, amikor egyedi tányérokon asztalra érkeznek az egzotikus fogások!
(Fotók: Erdőháti Áron)
újrahasznosítás | étterem | berendezés | enteriőr | budapest
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
