A provokatív francia író szerint a koronavírus „banális”, és a világ ugyanolyan lesz a járvány után, mint előtte – csak kicsit rosszabb.
Az 1956-ban született francia regényírót sokan a legnagyobb kortárs francia írónak tartják, gyakran nevezik a mai individualista és nihilista kor modern prófétájának. Houllebecq a napokban a France Culture-nek nyilatkozott arról, hogyan látja a járványhelyezetet, és mit mondjunk, a mostani krízisről is nagyon eredeti, elgondolkodtató és provokatív véleménye van.
Houellebecq az írása elején kifejti, hogy az elmúlt hetekben váltott e-mailjeink túlnyomó részének az volt a célja, hogy megállapítsuk, levelezőpartnerünk nem halott-e – és miután erre fény derült, igyekeztünk azért érdekes dolgokat mondani a másiknak, ám ez nem volt könnyű,
„ugyanis ennek a világjárványnak sikerült az a bravúr, hogy egyszerre legyen rémisztő és unalmas.”
„Egy percig sem hiszek azoknak, akik azt mondják, »semmi nem lesz olyan, mint azelőtt«. A karantén után nem egy új világban fogunk ébredni. Hanem ugyanabban a világban, ami egy kicsit még rosszabb lett.”
A járvány hiába követelt naponta több ezer áldozatot, azt a különös benyomást keltette, hogy nem is egy valós eseményről van szó – fogalmaz. Szerinte tökéletes kifogás ez arra, hogy az ember még inkább remeteként éljen, és elforduljon az emberi kapcsolatoktól. Itt megjegyzi, hogy a járvánnyal kialakult home office-helyzet felpörgeti az emberek izolálására és „részecskékre bontására” alkalmas technológiai újításokat.
„Figyelemreméltó, milyen normálisan zajlott le ez a járvány. A Nyugat nem lesz valami isteni jog folytán az örökkévalóságig a világ leggazdagabb és legfejlettebb része – ez már nyilvánvaló egy ideje, nem éppen bombahír.”
Amire viszont Houllebecq panaszkodott, az a hosszú séták hiánya: a szigorú francia korlátozások értelmében nem hagyhatja el egy kilométernél messzebb a lakóhelyét.
„Egy írónak muszáj sétálnia. Borzasztóan helytelenítem azt, ha valaki úgy próbál írni, hogy nem sétált tempósan pár órát”
– mondja a hatvannégy éves, láncdohányos író, aki szerint
„az írás közben felgyülemlett képek és gondolatok feszültsége enélkül nem hagyja el az író fejét, és nagyon hamar ideges lesz, ha nem idegbeteg.”
Egyik, ha nem legmorbidabb gondolatát pedig az idős emberek sorsával kapcsolatban fogalmazta meg, akik nem egyszer egyedül halnak meg egy betegosztályon.
„Sosem mondta még ki a világ ilyen szemérmetlenül, hogy az emberi életek nem érnek ugyanannyit. Hogy egy bizonyos kor után – hetven, hetvenöt, nyolcvan év? – kicsit már olyan, mintha halottak lennénk.”
Az író szerint a halálozási adatok is jól tükrözik a világot, amelyben élünk:
„A franciák jobban jönnek ki belőle, mint az olaszok vagy a spanyolok, de rosszabbul, mint a németek. Na bumm, ebben sincs semmi meglepő.”
Emellett banális vírusról van szó – mondja az író –, kevéssé előkelő módon obskúrus influenzavírusokhoz hasonlítják. Nemigen ismerjük túlélésének feltételeit, olykor enyhe tünetekkel jár, máskor meg halálos, és még csak nem is terjed szexuális úton:
„mindent összevéve egy tulajdonságok nélküli vírus ez”.
Ez is érdekelhet:
A tanácsadás során pszichológusok, klinikai szakpszichológusok és pszichiáterek beszélnek azokról a témákról és problémákról, amelyeket gyakran tabuként kezelünk, de a koronavírus-járvány idején még erőteljesebben érinthetnek minket.
koronavírus | kortárs író | michael houllebecq | covid-19 | író | unalmas és rémisztő
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!