Richard Branson az üzleti élet ösztönlénye, aki a semmiből teremtette meg a Virgin-birodalmat, a saját törvényei szerint él, és nem rest stewardessnek állni, ha elveszít egy fogadást.
„Járni sem egy szabálykönyvből tanulsz meg. Csak csinálod, és sokszor elesel”
Egy diszlexiás fiút kicsapnak az iskolából Angliában, 1966-ban. Az utolsó napján az igazgató megjegyezi: a fiú vagy börtönben végzi, vagy milliomos lesz. Aztán a barátai segítségével elindítja a Student című lapot, amelyet megtölt helyi vállalkozások hirdetéseivel. A lap gyors sikerének titka, hogy olyan sztárokkal készít interjúkat, mint Mick Jagger, miközben a legmenőbb lemezeket boncolgatja. Évekkel később a fiú távolságtartó öniróniával nyugtázza a történetet:
„Nincs értelme saját vállalkozást indítanod, csak ha van valamilyen frusztrációd.”
Richard Branson azonban nem elégszik meg ennyivel, nem hiába sikeres vállalkozó az anyja is. Először levélben rendelhető lemezeket ad el, jóval olcsóbban a hagyományos lemezboltoknál, egy évvel később pedig a saját lemezboltját is felépíti. Már egészen fiatalon megtapasztalja az üzleti élet hullámvasútját, gyors egymásutánban súlyos bírság, majd éktelen szerencse éri:
- Miután kiderül, hogy a kiadók exportra szánt készleteiből ad el lemezeket, meg kell fizetnie az elmaradt adót és egy súlyos bírságot is. Bírósági ügy azonban nem lesz a dologból, miután Branson anyja jelzálogosítja a családi házat, hogy kifizethessenek mindent.
- Két évvel később pedig már saját kiadót alapít, saját stúdióval. Ez utóbbit bérbe adja helyi művészeknek, köztük egy Mike Oldfield nevűnek, aki felveszi a Tubular Bells albumot – ez lesz a kiadó legelső lemeze, amiből több mint tizenötmillió fogy el, és amit a rendkívül élénk zenei életű hetvenes évek egyik legjobbjaként tartanak számon ma is.
„Sosem gondoltam volna, hogy a »csőharang« szó ennyire fontos szerepet játszik majd az életünkben” – jegyzi meg jóval később, mintha volna joga meglepődnie azok után, hogy a saját kiadóját Virginnek, szűznek nevezte el. Az ötlet az egyik első alkalmazottjától, Tessa Wattstól származott, aki azon mélázott, mennyire újak mindannyian ebben a bizniszben.
Még csak hét éve tanácsolták el a suliból, de a Tubular Bells révén máris jutott neki egy szelet halhatatlanság. A következő évtizedekben pedig olyan bandák csatlakoztak a kiadóhoz, mint a Rolling Stones, a Genesis, Tina Turner, a Spice Girls, a Blur.
És a Virginnél vette fel az egyetlen stúdióalbumát a Sex Pistols, ami miatt rendőrségi razziát is tartottak Branson egyik lemezboltjában, csak mert kirakatba tette a Never mind the bollocks-ot.
Producerként Branson egyetlen egyszer tündökölt, a klasszikus brit gyerekdal, a Baa Baa Black Sheep sajátos verzióját készítette el, bégetésekkel és dobgéppel. 1982-ben magasan volt az ingerküszöb, ha kísérletezésről volt szó, a dal a brit listák 42. helyéig jutott, pedig mai füllel végighallgatni sem könnyű.
„Az üzleti lehetőség olyan, mint a busz: mindig jön egy másik”
Maradhatott volna egy sikeres kiadó tulajdonosa, Branson azonban teljesíthetetlennek tűnő kihívásokat keresett, számára ez jelentette a teljes életet. Így hát a Virginből egy igen szapora szűz lett: a holding ma már több mint négyszáz cégből áll, Branson vagyonát ötmilliárd dollárra becsüli a Forbes.
Branson hozzáállásának tökéletes esszenciája, ahogyan elkezdett foglalkozni egy légitársaság alapításával. Minden sorsszerű volt és spontán. A Virgin-szigetekre tartott, ahol „egy igazán csinos lány várt rám, szóval nem nagyon akartam késni”. Ám a járatát törölték, és aznap már nem is indult több gép.
„Nevetségesnek gondoltam, úgyhogy kerestem egy privát charterjáratot, ami elvisz oda, csakhogy nem volt pénzem rá. Felírtam egy táblára, hogy »Virgin Airlines – 29 $«, és elkezdtem mászkálni a többi utas közt. Így adtam el jegyeket a többi helyre, együtt ki tudtuk fizetni a chartergépet, és még aznap este a Virgin-szigeketen voltunk.”
A hozzáállásában van valami zsigeri, üzletember létére nem szereti számolgatással tölteni az időt, helyette azt mondja, „minden nap minden percét élvezni szeretném. Soha semmit nem csinálok olyan érzéssel, hogy jaj istenem, ezt ma muszáj megtennem”. Mégis téved, aki simán az üzletben tehetséges/szerencsés ösztönlénynek gondolná.
„Kommunikáció: amit az emberek elfelejtettek, amikor feltalálták a szavakat”
Számos egyéb iparág mellett az üzemanyag-előállításba is beszállt, az autók számára kínál környezetkímélőbb, és az eddiginél olcsóbb üzemanyagot, de hamarosan a kerozinnak is alternatívát nyújtana. Pedig Branson eleinte szkeptikusan állt a globális felmelegedéshez, de Al Gore, az USA korábbi alelnöke meggyőzte egy közös reggeli alkalmával. Branson kijelentette, hogy az összes közlekedési cége nyereségét tíz éven keresztül átcsoportosítja az új üzemanyagok kutatásába.
A légi közlekedés az egyik legfontosabb terület a számára, amiért keményen küzdenie kellett a kilencvenes évek elején. A British Airwaysszel való rivalizálás annyira eldurvult akkoriban, hogy a cég különböző koholt vádakat adott be a sajtónak a Virginről. Végül a BA kompenzációt fizetett Bransonnak és a Virginnek is, továbbá állnia kellett a hárommillió dolláros perköltséget is.
Ennek ellenére a Virgin Atlantic életben tartásához Bransonnak el kellett adnia a lemezcégét 1992-ben, amit szó szerint megkönnyezett, mert az egész birodalma abból nőtt ki.
Később V2 Records néven alapított is egy kisebb kiadót, de nem nyalogatta sokáig a sebeit, a figyelmét a repülés, a vasút, az űrhajózás (kétszázezer dollárért ígért űrturizmust 2004-ben), sőt a Forma-1 kötötte le. Az utóbbiban szintén hihetetlen hullámzást élt meg. Az első évében a Brawn GP főszponzora volt a Virgin, a csapat pedig világbajnoki címmel zárta az egyetlen szezonját.
Utána a Manor csapat többségi tulajdonosa lett, ebből lett 2010-re a Virgin Racing. Ám akadt a mezőnyben még egy légitársaság-tulajdonos, Tony Fernandes, aki a Lotus F1-et vitte. A 2010-es idény előtt fogadtak: amelyikük csapata hátrébb végez, annak stewardessként kell szolgálni egy jótékonysági úton a másik gépén. A Virgin tökutolsó lett a konstruktőröknél, így lett Bransonból stewardess az Air Asia Perth–Kuala Lumpur járatán.
„Egyetlen pillanatra sem emlékszem, amikor ne éreztem volna a családom szeretetét. Ölni tudtunk volna egymásért”
Bár támogat jó ügyeket (a klímaváltozás elleni harc mellett alapított szervezetet eltűnt gyerekek felkutatására, létrehozott egy üzleti iskolát Dél-Afrikában), alapvetően bohém természet maradt. Vásárolt egy saját szigetet a Karib-tengeren, indulhatott volna a londoni polgármesteri címért, de végül nem vállalta, noha jó esélyekkel vágott volna neki a választásnak.
Szűzen vágott neki az üzleti életnek, ahol aztán megírta a saját szabályait: globális vállalatokat működtet, központ és hierarchikus menedzsment nélkül, minimális bürokráciával.
Szinte minden esetben a semmiből lépett be egy jól bejáratott piacra, mégis sikeres lehetett, mert ráérzett, hol húzzák le vagy szolgálják ki rosszul a fogyasztókat, milyen területeken van zűrzavar, mikor önelégült a konkurencia.
Hihetetlenül dinamikus életet él, miközben semmiről nem mond le, a család, a barátok, a szórakozás ugyanolyan fontos számára, mint a kőkemény munka. Nem is fér bele semmilyen idő elpazarlása, legkevésbé a nyakkendőkötéssel bíbelődne valaha is.
„Egész életemben a nyakkendő ellen kampányolok. Gyakran viszek magammal ollót, hogy óvatlanul levágjak egy darabot a nyakkendődből. Még egy párnám is van a szigetemen, amit az áldozataimmal tömtem ki.
Nyakkendő csak azért létezik, mert a menedzserek, akiket a főnökeik évekig kényszerítettek nyakkendőhordásra, ugyanerre kényszerítik a következő generációt. Az üzleti élet legtöbb szereplője ugyanúgy öltözködik, ezért ugyanúgy viselkedik. A nyakkendő elzárja az új ötleteket, az innovatív gondolatokat – nem is beszélve a levegőről!”
Ez is érdekelhet:
404 Not Found
virgin | forma-1 | sex pistols | nagy sztori | richard branson
Magyarország ásványvíz-forrásai túracélpontnak is tökéletesek
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!