Tévéből is szuper, de élőben óriási élmény: a Roland Garroson jártunk

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Harmadik éve már, hogy részese lehetek élőben a Roland Garros programnak, így azt gondoltam, összegzem a tapasztalataimat azoknak, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy személyesen kóstoljanak bele a tenisz legínyencebb falatkába.

A tenisz számomra fontos részét képezi az életnek, hetente több alkalommal játszom, hol különböző partnerekkel, hol edzővel. Felnőtt koromra ez lett a sportom. Az év nagy ATP eseményeit jellemzően követem, nemcsak a grand slam versenyeket, de az 500-as és 1000-es versenyeket is megnézem tévéből, ha tehetem. De a négy nagy esemény az évben számomra igazi ünnep, kitüntetett helyen van, az érdeklődésem középpontjába tartoznak.

Australian Open (Melbourne), Roland Garros (Párizs), Wimbledon (London) és US Open (New York), ezekről beszélünk.

Évekkel ezelőtt elkezdtünk álmodozni az egyik barátommal és teniszpartneremmel, hogy óriási élmény lenne kimenni Párizsba a Garrosra. Egyre komolyabban gondoltuk, mire végül 2023-ban el is jutottunk. Azóta kétszer voltunk még, és ha rajtunk múlik, nem szakítjuk meg a sorozatot, bár nem annyira egyenes az út, mondhatnánk úgy is, hogy nem minden út vezet Párizsba.

A Roland Garros időrendben az év második legfontosabb tenisz-eseménye, május végén indul, és június első harmadában végződik. Az Australian Open után a második grand slam a sorban, és az egyetlen salakpályás verseny a két kemény borítás és a fű mellett. Az eseménynek a Stade Roland Garros ad otthont Párizsban, ami egy hatalmas teniszváros, három masszívabb stadionnal és nagyjából 20 salakos pályával. A legismertebb helyszín a Philippe Chatrier stadion a maga 15 000-es befogadóképességével, emellett még két nagyobb létesítmény van. A Suzanne Lenglen 10 000 nézőt tud befogadni, míg a Simone Mathieu 5000 rajongót tesz boldoggá. A többi pálya is el tud nyelni egy-kétszáz embert.

A Roland Garros ideje alatt a terület gyakorlatilag átalakul egy fesztivállá, sok programmal és kitelepüléssel készülnek a szervezők a napi nagyjából 50-80 000 ember szórakoztatására. A fesztivál nagyon tiszta profiljával egyszerre elegáns és pezsgő, minden érintett partner szépen illeszkedik a Garros-környezetbe, olyan az egész, mint egy ünnep. Mondanám, hogy fesztivál, de sokkal kulturáltabb, a közönség tekintetében is teljesen más, mint egy zenei fesztivál, már csak a drága belépők és a tenisz általános érdeklődő közönsége miatt is.

A verseny

A főtábla 128 teniszezőből áll mind a férfiak, mind pedig a nők részéről, emellett páros, vegyes páros és kerekesszékes felnőtt verseny is zajlik, illetve juniorok is küzdenek a dicsőségért. Ahogy haladunk előre az időben és egyre kevesebben vannak a pályákon, úgy jelennek meg az ízgazdag kitöltő programok is, ahol egykori nagy sztárok akár egyéniben akár párosban ütőt ragadnak, így olyan hírességeket láthatunk játszani, mint Wilander, vagy Bahrami. Aztán miután játszanak, mennek is vissza a helyszíni Eurosport stúdióba szakérteni.

A cimborámmal most már harmadik éve érkezünk meg az utolsó hétre, egészen pontosan a legjobb 8 küzdelmeihez. Ilyenkor már minden (férfi) mérkőzést a Philippe Chatrierben rendeznek, és jellemzően telt ház-közeli állapotban. Persze ez a tévéből csalókának tűnik, sokszor látni üres székeket, ennek annyi a története, hogy folyamatosan ki-be járnak az emberek a büfébe vagy a mosdóba, hiszen nem ritkák a 3-4 órás meccsek, vagy ahogy az idei döntőn megtapasztalhattuk, öt óránál is hosszabb mérkőzések is vannak.

A kijutás nem könnyű, és itt elsősorban a jegyekre gondolok. A repjegy és a szállás mindenkinek ízlés dolga, vannak olcsóbb és drágább megoldások, sok mindentől függ. A jegyek viszont más kávéház. Idén úgy lehetett jegyhez jutni hivatalos forrásból, ha regisztráltunk a Roland Garros hivatalos oldalán. A jegyekért többszörös a túljelentkezés, és természetesen óriási üzlet is üzérkedni, szóval a hivatalos időpontokon nagyon gyorsan elkelnek a jegyek, nem elég szerencsésnek, de gyorsnak is kell lennünk. Idén sajnos nem sorsoltak ki minket (tavaly tudtunk közvetlenül vásárolni), így kénytelenek voltunk a másodlagos piacról (pl. Ticombo) vásárolni.

Mit lehet venni?

Beugró szintű RG-élményt kapunk, ha sétálójegyet (outside courts ticket) veszünk. A verseny korai szakaszában ezt érdemes venni, mert amikor még 128-as tábla van, akkor elég nagy játékosok is kiszorulnak kisebb pályákra, és a sétálójegyekkel mindenhova be lehet menni, kivétel a stadionokba. Szóval, ha első vagy második fordulóban szeretnénk jövőre menni, költséghatékonyan (ez is 180-200 euró/ nap), maximális élményekre, akkor ezekkel a jegyekkel már mehetünk. Ahogy megyünk előre az időben, és a kis pályákon már csak páros és junior meccseket láthatunk (pl. az utolsó héten), akkor már csak 29 euró a napijegy, a stadionba viszont különböző kategóriákban vehetünk jegyeket.

Ha szeretnénk a Philippe Chatrier-élményt, ami egyébként magával ragadó, fantasztikus és örök emlék marad, már a 3-as kategóriájú jegyekkel is megszerezhetjük, hivatalos csatornákon 100-200 euró között. A másodlagos piacon érdemes legalább a duplájával számolni. A felső karélyon ülve miénk lesz a RG-élmény, de azért már elég messze lesz, hogy a valódi finomságokat is lássuk-halljuk. Egy fél másodperces spéttel jön meg az ütések hangja, és azt ne várjuk, hogy Djokovic izzadtságcseppjeit felfedezzük az arcán egy 40 ütéses labdamenet után.

Első alkalomra ez tökéletes volt, elkezdtünk 3 éve felmászni a szamárlétrán. El voltunk ájulva, de tudtunk menet közben szerezni egy magasabb kategóriájú jegyet, és a következő alkalommal már arra gyúrtunk. Nagyon fontos, hogy bármilyen forrásból is szerzünk jegyet, a jegyek legyenek átírva, névre szólóan, különben bambán nézhetünk, hogy kint ragadtunk. A jegyeket kizárólag a mobil applikációból fogadják el, és folyamatosan csavargatják a biztonsági szinteket. Nem lehet a jegyről screenshotot készíteni például, és animált jegyeket kapunk, hogy még véletlenül se tudjunk okoskodni. Ez jó, mert minket véd, nehogy csalók áldozatául essünk. Amelyik jegyet lecsippantják, azzal más már biztosan nem jön be.

Magasabb szintű élmény már a 2-es kategóriájú jegy, ami nagyjából a középső körrétege a stadionnak. Innen már egész jól lehet látni (a részleteket), sokkal jobban, mint fent, 30 méter magasan. Ez az ár/érték alapján a jó választás, de ha az ember szereti annyira a teniszt, mint mi (akik heti 3-5 alkalommal játszanak, és ekörül forog a világ számukra), akkor muszáj lesz előbb-utóbb az 1-es kategiórás vagy gold kategóriás jegyet választani, ez fog minket végül a mennybe repíteni. Olyan, mintha egy másik rendezvényen lennénk. Testközelből látjuk-halljuk az eseményeket, hátborzongató, különösen már a 10. sor környékén.

Ha van rá pénzügyi és technikai lehetőség, akkor mindenképpen gold vagy cat1-es jegyet érdemes venni, de ne legyenek kétségeink, ezért már komoly összegeket kell letenni. A meccsenkénti több száz eurós jegyárak eléggé megszűrik a közönséget, ahol a nemzetközi felső rétegekkel oszthatjuk meg a tenisz iránt szenvedélyünket és rajongásunkat. Egy-egy meccsen a legjobb 4 között már elképesztő hírességek ülnek mellettünk/előttünk a minipáholyokban, a döntő pedig igazi társadalmi esemény az oldmoney világában.

Van még lehetőség extra programokra, stadiontúrára, vagy all inclusive étel/ital csomagokra, amik tovább fokozhatják az élményt. Ebben az esetben a VIP helyiségekben egész nap korlátlanul folyik a poharainkba a Moët & Chandon, és hozzák-viszik előttünk a legfinomabb falatokat, nem kell különösebben sorba állnunk semmiért, fedett és légkondicionált helyiségekben pihenhetünk meg 2 meccs között. Egyáltalán nem lesz olcsó, de ha a fogyasztás nagy bajnokai vagyunk, akkor még gazdaságos is lehet, merthogy odakinn...

Outside courts

A fesztivál területén kizárólag az egyik főtámogató, a Moet & Chandon champagne-ját kortyolhatjuk, ami ad egy elég magas élvezeti szintet az eseménynek, de igaz ez a többi kiemelt partnerre is, legyen szó sörről, ásványvízről, vagy macaronról. Ezt a szolgáltatás részét is rendkívül elegánsan és profin menedzseli a csapat, és van annak egyfajta bája, amikor embereket sorba állva látunk a Moët & Chandon pult előtt. Egy pohár pezsgő 18 euró (egy palack 100-tól indul), egy korsó sör 12-16 euró, a kávé 4 euró, a gyors ebédeknél 1-1 "fesztiválkaja" (egy rántott csirkecsíkok, sült krumplival például) minőségű tál 16 euró körül van.

Napközben, két pezsgő között bevásárolhatunk a RG hivatalos shopjában, ami a pályák alatt található, óriási területen. Ennek ellenére csúcsidőben óriási sorok kígyóznak előtte, hogy a rajongók a páreurós kulcstartóktól kezdve a legújabb RG brandelt sporteszközökön át a krokodilos márka legjobb új darabjaiig bezárólag mindenhogy az eseményhez kötődő tárggyal tudjanak a táskáikban hazaindulni. Leginkább gyalog, mert taxit szerezni igazán kritikus élmény Párizsban. Legyünk rá felkészülve, hogy gyakran alkudozni kell a mobil platformokon, ennyit ér meg nekünk egy fuvar, mindezt azután, hogy elvileg már elindultak értünk. Jobb, ha a stadion közelében foglalunk szállást, egy kellemes séta a párizsi éjszakában, a nap végén csodás levezetője ennek a sportünnepnek.

További életképek

Fotó: Donkó Péter

Roland Garros | beszámoló | párizs | franciaország | nagy sztori | tenisz