Idén 30 éves a hagyományos zsidó-magyar polgári konyha budapesti legendája, a Rosenstein Vendéglő. Ez már önmagában kellőképp érzelmes és ünnepi esemény – mondta erre Mautner Zsófi gasztroblogger és szakíró a születésnapi sajtóebéden, amit többek között azért szerveztek, mert a hely pár hét múlva átmenetileg bezár, hogy aztán nemsokára megújulva visszatérjen. Ott voltunk mi is a Mosonyi utcában, hogy még utoljára megnézzük, megsimogassuk a sokat megélt falakat, és persze isteni finomakat együnk. Egymás után érkeztek az otthon ízeit prezentáló ikonikus Rosenstein-tételek a zsidótojástól kezdve a sóleten és a töltött káposztán át a flódniig, közben pedig élvezettel hallgattuk az asztalfőnél helyet foglaló alapító, Rosenstein Tibor és fia, Róbert megindító, vicces vagy épp elgondolkodtató történeteit. Ezekből szemezgettünk.
1996 májusa, a nyitás emlékei
Tibi bácsi: Bonyolult volt megszerezni az engedélyt és vendéglátóhelyet nyitni a 8. kerületben. Mindenki kocsmában utazott. A korabeli, védelmi díjaktól hangos belvárosi helyszínek helyett tudatosan kerestem egy békés, de számításaim szerint forgalmas saját kis helyet magamnak és a főzőtudományomnak. Így találtam rá a Keleti pályaudvar szomszédságában egy apró, mindössze 25 négyzetméteres egykori kürtőskalácsos üzletre. 1990-ben aztán megnyitottam a Kürtös Ételbárt. A talponállóként induló helyen a szalontüdőért és a pacalért hamarosan harminc-hatvan méteres sorok kígyóztak, odavonzva a kereskedők és munkások mellett a Kispipából átvándorló művészvilágot, bankárokat és újságírókat. Arra nem emlékszem, ki volt az első vendég, de az akkori érzéseimet fel tudom idézni: nem izgultam, magabiztos voltam. Mindig szerettem ezt a szakmát. Olyan ez, mint a szerelem. Az ember csak akkor tudja rendesen csinálni, ha szereti. Megszállott voltam. 1996-ban már Rosenstein Vendéglőként futottunk, lettek asztalaink, folyamatosan fejlődtünk.
Robi: Amikor én beszálltam, egy gyorsétteremhez hasonlóan mindenhová bedobtak, a mosogatástól kezdve a zöldségpucolásig rengeteg dolgot csináltam. Az első megbízásomat soha nem fogom elfelejteni, mert apu egyik gyerekkori barátját sikerült leöntenem három pohár kólával. Nagyon izgatott voltam, de aztán olyan szépen elindultunk, hogy nem jutott idő meg energia ezeken rágódni.
Rosenstein, a sokszínűség helye
Robi: Az asztalnál mindig béke van. Forró helyzetek persze akadtak, de egy mosollyal a legtöbb konfliktust azért általában el lehet sikálni. Sokat mesélhetnék. Láttunk olyat például, hogy egy törzsvendégnek számító pár tagjai összevesztek, a hölgy távozott, a férfi maradt, aztán előbbi visszatért, majd valami iszonyatos cuccal leöntötte az úr vadiúj autóját. Ilyenkor már nincs mit tenni, visszasétálunk a konyhába.
Az a bizonyos heti fix menü
Robi: Apu már magával hozta ezt a Kispipa időszakból. Sőt, még korábbról talán. Minden hétfőn van hortobágyi, kedden szalontüdő, szerdán töltött káposzta, csütörtökön pacal, pénteken kacsacomb, pénteken és szombaton sólet. Ezek levehetetlenek. Vannak olyan gourmet vendégeink, akik így is hívják a napokat…Kétpólusú a konyhánk. Egyrészt tartjuk a tradicionális dolgokat, másrészt van egy innovatívabb vonalunk, és a táblás ajánlatba beépítjük azokat az alapanyagokat, amiket éppen ad a föld. Ebből a vállalkozásból élünk, nem szeretnénk a vendégeket egyik napról a másikra átterelni mondjuk a fine diningra.
Amikor 2007-ben visszaálltam a konyhába, pont akkorra esett a gasztroforradalom. És ugye a gazdasági világválság is arra az időszakra datálódott. Elkezdtünk hát pár dolgot megújítani. Sütöttünk kenyeret, készítettünk házi lekvárt, próbáltunk új színt vinni bele. Akkor raktuk fel a táblára a naponta változó ajánlatot. Az elején nem nagyon ment, aztán beindult, igencsak keresett lett.
Generációváltás
Robi: Mivel mindennap együtt dolgoztunk, ezért lényegében organikusan történt meg.
Tibi bácsi: Három éve nem dolgozunk már együtt. Miután stroke-ot kaptam, a napi operatív feladatok és a ház vezetése teljesen Robira szállt át. A közös munka kapcsán rendre megvitattuk a dolgokat, néha hangosan, néha nyugodtabban. A séfek hangosak, tudod.
Robi: A vitáink mindig az üzlet érdekét szolgálták. Mindig beismertük egymásnak, ha a másiknak volt igaza. A cél végül is az, hogy a vendégnek jó legyen.
Robi: A gyerekeim közül valamilyen szinten már mindenki kiveszi a részét a vendéglátásból. A nagylányom péntekenként bejár segíteni, leginkább a konyha izgatja. A legkisebb, ha betéved, egyből veszi a hűtőből a bárányát, levágja a húst, bepanírozza. Nagyon érdekli őt is. Apunak bevált, hiszen egyből egy gyerek vendéglátós lett. Nincs nyomás, nem erőltetek én sem semmit, de előfordulhat, hogy a négy közül valamelyik idővel ténylegesen besegít. Vagy én dolgozhatok majd neki.
Kikacsintás a jövőbe
Robi: Egy folyamat részei vagyunk. Pár éve új konyhánk lett, nemsokára átalakul a beltér. Folyton tologatom az étlaphoz való hozzányúlást, de valószínűleg néhány éven belül tényleg megtörténik. Megmaradnak nyilván a klasszikusok, de jöhetnek mellé kortárs tételek. Ami biztosan újdonság lesz, hogy július környékén elkezdünk gazdálkodni. Inárcson befogadtak minket, kaptunk egy sor földet a zöldségtermeléshez. Nagyon várom. A felújítást illetően azt elárulhatom, hogy komoly lesz, de nem valami kifejezetten elegáns éttermet gondoltunk kihozni belőle. A klasszikus motívumaink megmaradnak.
Saját finomságok a deliből
Robi: Olaszországi útjainkon láttuk, hogy a legkisebb faluban is a magukra valamit adó éttermeknek vannak ilyen termékeik. Így indultunk el annak idején a saját főzetű pálinkával. Ahhoz ragaszkodtam, hogy legyen minden Rosenstein, azaz visszacsatoljon a vendéglőhöz, illetve úgymond nőjön ki még egy lábunk. Tavaly nyitottuk meg a pörkölőnket, úgyhogy saját kávénk is van. Elég sok helyen megtalálni már, egészen izgalmas. Nekem személy szerint különösen az, mert ezúttal a kereskedelem másik oldalán állok. Nem nekem akarnak eladni valamit, hanem én próbálkozok vele. Igyekeztünk a saját identitásunkat megtalálni benne, szerintem ráéreztünk. Egyszerű, jól értelmezhető, minőségi kávénk van.
Tibi bácsi, az influenszer
Robi: Apu akár filmsztár is lehetett volna, ha erre a pályára megy. Szereti a fotózásokat meg a forgatásokat. Kicsit olyan nekem, mint a KFC-s kapitány…Egy régi jó marketinges barátom mondta vagy 20 éve: figyelj, tök jók vagytok, családi vendéglő, szuper, annak is kell látszani, de érd el, hogy egy picit mindig beszéljenek rólad. Ezt azóta igyekszem követni. Ő tanácsolta, hogy legyen egy logónk, amit kötnek hozzánk. Úgy gondoltam, ez apu lesz! Amolyan kikapcsolódást jelent nekem ezekkel a kis filmekkel, gegekkel, animációkkal foglalkozni.
Hollywood az asztalnál
Tibi bácsi: Kicsit vacak már a memóriám. Mindenki nagyon kedves volt egyébként Helen Mirrentől kezdve Tony Curtis-en át Robert De Niróig. Utóbbi szakácskönyveket is vett. Warren Beatty látogatása után valóságos „Rosenstein-klub” alakult Amerikában. Steven Spielberg sokat járt hozzánk valamelyik filmjének forgatása alatt és kb. folyton ugyanazt ette. Bárány csülköt hremzlivel. Úgy egy évvel utána, nyár környékén egy idős amerikai házaspár jött be ebédelni. Megkérdezték, nem emlékszünk-e, Spielberg mit evett nálunk mindig. Egyikük úgy tudja, hogy bárányt, szóval ő is azt szeretne ebédelni. A végén megkérdeztük tőle, hol halott erről. Mondta, hogy ő az apukája. Micsoda elismerés ez! Mi voltunk a téma a Spielberg családban. Azóta is megborzongok ettől. Arra tanít ez a történet minden egyes nap, hogy tisztelettel, alázattal legyek a hivatásom felé.
Robi: Egyszer egy K-pop sztár jött oda hozzánk, hogy ő miért nem szerepel a hírességek falán. Bevallom, én nem ismertem, de természetesen lefotóztuk. Később megnéztem, valami 12 millió követője volt akkor.
Tibi bácsi: Számomra az egyik legpozitívabb emlékű vendég a magyar származású amerikai stand up komikus, Louis CK volt. Évekkel ezelőtt járt nálunk. Az előadása után mindenképp valamilyen Michelin-csillagos étterembe vitték volna, de ő a Rosensteinbe akart menni. A vacsora végén azt mondta nekem, hogy azt kívánom magamnak, soha ne felejtsem el, mennyire jól éreztem itt magam. Ennél nagyobb elismerés aligha kell.
(Fotók: Balkányi László)
születésnap | rosenstein tibor | hírességek | emlékek | otthon | történet
Roncsok, barlangok és 2700 éves kincsek: ezért őrül meg a búvárvilág Máltáért
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Nem gondoltuk volna, mennyi minden fér bele egy jól eltalált nyárestébe Budapesten
Amerikai vendéglátóhelyek új húzása a foci vb-re: fizess többet, akár akarod, akár nem
Megvan Európa hét legizgalmasabb városa a gasztronómia szerelmeseinek
A nyár legőrültebb tiktok receptjei, amit ki kell próbálnod
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!
