A hangulat oldott, a zene duruzsol. A vagányság, a lazaság és a szabadság érzete egyszerre kap el. Amerikában vagyok? Igen is, meg nem is. A konkrét helymeghatározást nézve nem, elvégre egy tengerentúli városban sincs Nagymező és Ó utca, viszont az életérzést tekintve és a Hard Rock Hotel Budapest Sessions éttermének kínálatát végigfutva akár az Államokban is lehetnék.
A három éve megnyitott budapesti helyre a nemrég debütált új étlapja miatt ültem be. A Sessions bevallottan egy éles kanyar bevétele után fordult rá egy másik sztrádára, elhagyva a korábbi szállodai éttermi víziót, hogy konkrét irányba tartson. Amerika felé.
Az irányítás annak a Pintér Sándornak a feladata, aki tizenkét év külföldi munka után tért vissza Magyarországra, majd Atlantic City-ben és New Yorkban tanulmányozta a Hard Rock Hotelhez tartozó (illetve egyéb) kinti éttermek működését.
A megszerzett tapasztalatokra, a begyűjtött inspirációkra, valamint a saját kreativitására építve rakta össze a Sessions új menüjét, ami szeptember óta mutatja meg Budapesten Amerikát.
És itt most nem feltétlenül a négyemeletes hamburgerekre, a félkilós steakekre, meg a napokig smokerben alvó BBQ-oldalasokra kell gondolni, merthogy az amerikai konyha ennél jóval változatosabb, hiszen temérdek impulzus éri.
– Klasszikus értelemben nehéz amerikai konyháról beszélni, de az lett a következtetésem, hogy lényegében ugyanarról szól, mint maga a kultúra, több mindenből épül föl. Jártam a New York-i koreai negyedben, ami egy teljesen más világ, és úgy gondoltam, miért ne lehetne némi ázsiai behatás is a tematizált étlapon. Chicagóban például masszívan jelen van az olasz kultúra, úgyhogy onnan is eltettem valamit – meséli a séf, aki a koncepció formálásakor szabad kezet kapott, miközben ügyelt a világszerte ismert hard rockos sajátosságokra.
„Kötelezően felhasználandó elemek” nem voltak a menü véglegesítésénél, teljes egészében rá bízták, miket hoz haza és épít be.
Az adagok egyébként hol nagyok, hol kevésbé nagyok, mert úgy gondolkodnak, hogy a vendég nem feltétlenül akarja a negyven dekás steak-kihívást teljesíteni, hanem kipróbálna többféle dolgot.
Az előételeket ezért sharing-jelleggel alkották meg; a falatkák nem telítenek el teljesen, bőven jut még hely az extra koktéloknak, lehetőséget biztosítanak a további ismerkedésre. Ilyenek például a modern, vagány konfitált libacomb bonbonok, melyek vöröskáposzta pürével kiegészülve kerültek fel az étlapra.
A főételek közül nagy kedvenc a lassan sült marhaborda, amely „előző életében” sertésoldalasként bukkant fel a menün, Pintér Sándor viszont a minőségibb marhára cserélte. Milyen jól tette! Elképesztően puha, szinte csak hozzá kell érinteni a villát és máris szétmállik. Köretként sült salotta hagyma, bébirépa és zellerpüré érkezik mellé – utóbbiról négy évtizedet zellerpüré-szűzként leélt életem egy napfényes októberi délutánján derült ki, mennyire passzol a marhához.
Alighanem napjai lennének csak hátra egy olyan amerikai témájú étteremnek, amelyik nem szolgál fel sajtos makarónit, úgyhogy a Sessions sem kockáztatta ezt meg. – Atlantic City ugye az óceán mellett fekszik és kint rengeteg homárt esznek, ezért megpróbáltam feldobni a hagyományos mac and cheese-t. Homárszószos locsolást kapott és mivel jó néhány évet lehúztam Nagy-Britanniában, ahol pedig fokhagymás kenyér jár mellé, így kiegészítettem azzal is – avat be a séf a nagy klasszikus újragondolt sztorijába.
Légies falatként mutatkozik be a koktélok mellé passzoló, elegáns chicagói parmezános csirke, ami a friss paradicsom salsának és a parmezán habnak köszönhetően könnyű fogás, Pintér Sándor elárulta, hogy nevében szereplő chicagóiságát a parmezános panírja adja. A már említett ázsiai behatást a két világ találkozását jelentő koreai BBQ-mázas karfiol képviseli – ilyet nem nagyon lehet máshol megkóstolni Budapesten.
A marha, csirke, sertés összeállítású, tartalmas miniburger trióról és a burgerekről meg legyen elég annyi, hogy Pintér Sándor hamburgerét egyszer Skócia legjobbjaként díjazták.
A miniburgerek és a koktélok egyébként remek partnerei lehetnek a Sessions hetente háromszor szerveződő élőzenés, rockos, popos, blues-os estéihez, az étterem pedig azoknak ajánlható, akik szeretnék kipróbálni, milyen is itthon az amerikai konyha bisztró stílusban, modern elemekkel, elegáns, de mégis kötetlen hangulatban. De nekik nagyon.
(Fotók: Veszely Bence)
amerikai | étterem | étlap | konyha | pintér sándor | nagy sztori
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
