A sítúrázás voltaképpen egyenlő a téli hegymászással, és talán nem túlzás, de ez a legjobb téli sport. Felfelé izzadós küzdelem, lefelé viszont többszörösen megtérülő élvezet.
“Csak felfelé síelek, lefelé nem. A lesiklás kockafejű amatőröknek való.”
Ezt Judah Friedlander amerikai színész mondta, s ha nem is értünk vele teljesen egyet, a lényeget megfogta. A sítúrázás tényleg azoknak ajánlott, akik tovább és ki akarnak lépni a pályák világából, és egy magasztosabb formáját akarják kipróbálni a téli hegyek világának.
Amúgy a sítúrázás egyáltalán nem új keletű sport, sőt mióta az ember sílécet kötött a lábára, azóta létezik. Történészek szerint már nyolcezer évvel ezelőtt is a mai Oroszország területén élő vadászok a sílécük aljára ragasztott szőr segítségével indultak a hegyekbe.
De csaknem hétezer évnek kellett eltelnie mire a síalpinizmus sporttá vált, amikor a brit Cecil Slingsby sílécére ragasztott fókaszőrrel szelte át a norvég Keiser-hágót. A sportág igazi története akkor kezdődött azonban, amikor a mára ikonikussá vált Haute Route, azaz Magas Út megszületett, összekötve a franciaországi Chamonix-t Zermattal.
Ez a sítúrázás Mount Everestje manapság, aki a sportba beleszeret, annak teljesítenie illik ezt az utat. A Chamonix-t Zermattal öszekötő túra hét napig tart, és eközben körülbelül kétszáz kilométert tesznek meg sílécen.
E túra egy ötvenhárom kilométeres szakaszán rendezik kétévente Európa egyik leghíresebb sítúra versenyét, a Patrouille des Glaciers-t, amelyen két éve Pippa Middleton, Katalin hercegné húga is elindult. Én éppen Zermattban voltam a verseny idején, és láttam, mekkora szervezést igényel, hogy a Matterhorn tövétől az egész pályát kiépítsék.
A svájci katonaság hegyi alakulata több helikopterrel hetekig hordta fel a felszereléseket, és építették a pályát, amin több ezer résztvevő versenyez.
Pippa Middleton sem egyedül indult, mert ezen a versenyen kötelező hármasban részt venni, a három versenyző egyike mindenképp egy professzionális hegyi vezető kell legyen. Szigorú szabálynak tűnik, de valójában a versenyzők biztonságát szolgálja az intézkedés. Pippa elég nagy sajtófigyelmet kapott, és becsületére legyen mondva, sikeresen befejezte a versenyt.
Számomra az volt elképesztő, mennyire fejlődik ez a sportág is, és alig egy évtized alatt, amióta én is sítúrázom, milyen hihetetlen változáson ment át a felszerelések minősége. Leglátványosabb a változás a felszerelések súlyában: mivel itt grammok is rengeteget számítanak, a legújabb lécek szinte pehelykönnyűek, a bakancsok szintén. Ez nagyon gyorsítja a sportolókat, de lefelé annál nehezebbé teszi a síelést, hiszen a könnyű lécekkel és bakancsokkal nem leányálom lesíelni.
Kívülről nem is néz ki szépen a sítúrázók síelése, inkább a túlélésért való küzdelemhez hasonlít.
A felszerelés fontos része az úgynevezett firnvas, amit a síléc aljára lehet erősíteni, arra az esetre, ha jeges hófalon kellene felfelé mászni, és ilyenkor a fóka már nem elegendő arra, hogy megakadályozza a sílécet a visszacsúszástól. A lavinajeladó, lapát és szonda szükséges biztonsági eszközök, amelyeket nem elég magunkkal vinni, de használatukat meg is kell tanulni. Erre már rengeteg tanfolyam is van. Az egyik legnevesebb felszerelésgyártó cég Európa-szerte szervez kurzusokat, a lista itt található. Ha valaki komolyan veszi, hogy felkészülten vág neki a hegyeknek, egy ilyenen mindenképp érdemes részt vennie.
Sítúrázni mindenképp hegyi vezetővel érdemes, ő az, aki a képzett személy arra, hogy biztonságosan űzzük ezt a sportágat. Kivételt jelentenek a versenyek, ahol a szervezők a felelősök a versenyzők biztonságáért, ami persze mindig relatív, mert a hegyen mindenképp igaz, hogy mindenki magáért felel.
Lefelé freeride
A sítúrázás pályán kívüli síelés felfelé és lefelé is. Vagyis nincsen sípálya, helyenként azonban vannak biztonsági okokból telepített póznák, amelyek ködben segítik a síelőket, hogy ne egy szakadék felé vegyék az irányt. Ilyen esetben van szükség igazából hegyi vezetőre, vagyis ne legyen nagy arcunk, mert rengeteg nagyon jó síelő szenvedett balesetet a helyismeret hiánya miatt. A helyes út megtalálása életmentő lehet, ha rosszak a látási viszonyok, és erre csak egy megfelelő helyismerettel rendelkező hegyi vezető alkalmas.
Szlovák terepek
Nem kell Svájcig menni ahhoz, hogy kipróbáljuk a sítúrázást, már az Alacsony-Tátrában is remekül lehet próbálgatni az első lépéseket. A Dumbier, azaz Gyömbér 2043 méteres csúcsa kedvelt célpontja a kezdőknek. A csúcsra három óra elérhető sítúraléccel, majd a csúcstól egy fél órára lévő Stefanika menedékházban meg lehet melegedni. Haladók a csúcstól eltúrázhatnak a Chopokra, majd onnan lehet lesíelni.
Ausztria
Az osztrák Schneeberg is kedvelt célpontja a magyar sítúrázóknak, ez a hegy van a legközelebb, és egy egész napos sítúrát biztosan megér a négy óra autózás.
Szlovénia
A Triglav Nemzeti Parkhoz kicsit többet kell utazni, de az Alpok egyik legszebb részében trélen is nyitva tartó menedékházak várják a sítúrázókat. A Triglavra télen egyszer biztosan kötelező elzarándokolni sílécen is, a Triglavski Dom télen is nyitva van, és meleg étellel, itallal és ággyal várják a sítúrázókat.
Olaszország
Hazabeszélek, mivel félig az olasz Alpok a hazám, de az olasz Alpokban, Aosta völgyben szerintem a legjobb sítúrázni. Kicsit többet kell autózni Magyarországról, ám mindenért kárpótol, hogy a négyezer méteres csúcsok között a gleccseren vagyunk. A menedékházak márciustól vannak nyitva április közepéig. A Monte Rosa csoportban két házat ajánlok: a Mantova és a Gnifetti házakat. Az Indren nevű felvonóállomástól lehet a menedékházakig túrázni, onnan pedig a gleccseren keresztül akár 4500 méterre mehetünk fel, ahol Európa legmagasabb hegyi háza áll: a Margherita ház.
Aki ide eltúrázik, megérdemli a látványt: az egész Monte Rosa csoport a lába előtt hever, és a gleccseren lehet visszacsúszni a Mantova házig, és még aznap le lehet síelni a Gressoney völgyébe, vagy fenn lehet aludni a menedékházban, ami biztosan nagy élmény. Ezekre a túrákra is érvényes, hogy érdemes hegyi vezetővel nekivágni.
Ez is érdekelhet:
404 Not Found
(A szerző fotóival.)
nagy sztori | síléc | lavina | chamonix | sítúra
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!