A sítúrázás voltaképpen egyenlő a téli hegymászással, és talán nem túlzás, de ez a legjobb téli sport. Felfelé izzadós küzdelem, lefelé viszont többszörösen megtérülő élvezet.
“Csak felfelé síelek, lefelé nem. A lesiklás kockafejű amatőröknek való.”
Ezt Judah Friedlander amerikai színész mondta, s ha nem is értünk vele teljesen egyet, a lényeget megfogta. A sítúrázás tényleg azoknak ajánlott, akik tovább és ki akarnak lépni a pályák világából, és egy magasztosabb formáját akarják kipróbálni a téli hegyek világának.
Amúgy a sítúrázás egyáltalán nem új keletű sport, sőt mióta az ember sílécet kötött a lábára, azóta létezik. Történészek szerint már nyolcezer évvel ezelőtt is a mai Oroszország területén élő vadászok a sílécük aljára ragasztott szőr segítségével indultak a hegyekbe.
De csaknem hétezer évnek kellett eltelnie mire a síalpinizmus sporttá vált, amikor a brit Cecil Slingsby sílécére ragasztott fókaszőrrel szelte át a norvég Keiser-hágót. A sportág igazi története akkor kezdődött azonban, amikor a mára ikonikussá vált Haute Route, azaz Magas Út megszületett, összekötve a franciaországi Chamonix-t Zermattal.
Ez a sítúrázás Mount Everestje manapság, aki a sportba beleszeret, annak teljesítenie illik ezt az utat. A Chamonix-t Zermattal öszekötő túra hét napig tart, és eközben körülbelül kétszáz kilométert tesznek meg sílécen.
E túra egy ötvenhárom kilométeres szakaszán rendezik kétévente Európa egyik leghíresebb sítúra versenyét, a Patrouille des Glaciers-t, amelyen két éve Pippa Middleton, Katalin hercegné húga is elindult. Én éppen Zermattban voltam a verseny idején, és láttam, mekkora szervezést igényel, hogy a Matterhorn tövétől az egész pályát kiépítsék.
A svájci katonaság hegyi alakulata több helikopterrel hetekig hordta fel a felszereléseket, és építették a pályát, amin több ezer résztvevő versenyez.
Pippa Middleton sem egyedül indult, mert ezen a versenyen kötelező hármasban részt venni, a három versenyző egyike mindenképp egy professzionális hegyi vezető kell legyen. Szigorú szabálynak tűnik, de valójában a versenyzők biztonságát szolgálja az intézkedés. Pippa elég nagy sajtófigyelmet kapott, és becsületére legyen mondva, sikeresen befejezte a versenyt.
Számomra az volt elképesztő, mennyire fejlődik ez a sportág is, és alig egy évtized alatt, amióta én is sítúrázom, milyen hihetetlen változáson ment át a felszerelések minősége. Leglátványosabb a változás a felszerelések súlyában: mivel itt grammok is rengeteget számítanak, a legújabb lécek szinte pehelykönnyűek, a bakancsok szintén. Ez nagyon gyorsítja a sportolókat, de lefelé annál nehezebbé teszi a síelést, hiszen a könnyű lécekkel és bakancsokkal nem leányálom lesíelni.
Kívülről nem is néz ki szépen a sítúrázók síelése, inkább a túlélésért való küzdelemhez hasonlít.
A felszerelés fontos része az úgynevezett firnvas, amit a síléc aljára lehet erősíteni, arra az esetre, ha jeges hófalon kellene felfelé mászni, és ilyenkor a fóka már nem elegendő arra, hogy megakadályozza a sílécet a visszacsúszástól. A lavinajeladó, lapát és szonda szükséges biztonsági eszközök, amelyeket nem elég magunkkal vinni, de használatukat meg is kell tanulni. Erre már rengeteg tanfolyam is van. Az egyik legnevesebb felszerelésgyártó cég Európa-szerte szervez kurzusokat, a lista itt található. Ha valaki komolyan veszi, hogy felkészülten vág neki a hegyeknek, egy ilyenen mindenképp érdemes részt vennie.
Sítúrázni mindenképp hegyi vezetővel érdemes, ő az, aki a képzett személy arra, hogy biztonságosan űzzük ezt a sportágat. Kivételt jelentenek a versenyek, ahol a szervezők a felelősök a versenyzők biztonságáért, ami persze mindig relatív, mert a hegyen mindenképp igaz, hogy mindenki magáért felel.
Lefelé freeride
A sítúrázás pályán kívüli síelés felfelé és lefelé is. Vagyis nincsen sípálya, helyenként azonban vannak biztonsági okokból telepített póznák, amelyek ködben segítik a síelőket, hogy ne egy szakadék felé vegyék az irányt. Ilyen esetben van szükség igazából hegyi vezetőre, vagyis ne legyen nagy arcunk, mert rengeteg nagyon jó síelő szenvedett balesetet a helyismeret hiánya miatt. A helyes út megtalálása életmentő lehet, ha rosszak a látási viszonyok, és erre csak egy megfelelő helyismerettel rendelkező hegyi vezető alkalmas.
Szlovák terepek
Nem kell Svájcig menni ahhoz, hogy kipróbáljuk a sítúrázást, már az Alacsony-Tátrában is remekül lehet próbálgatni az első lépéseket. A Dumbier, azaz Gyömbér 2043 méteres csúcsa kedvelt célpontja a kezdőknek. A csúcsra három óra elérhető sítúraléccel, majd a csúcstól egy fél órára lévő Stefanika menedékházban meg lehet melegedni. Haladók a csúcstól eltúrázhatnak a Chopokra, majd onnan lehet lesíelni.
Ausztria
Az osztrák Schneeberg is kedvelt célpontja a magyar sítúrázóknak, ez a hegy van a legközelebb, és egy egész napos sítúrát biztosan megér a négy óra autózás.
Szlovénia
A Triglav Nemzeti Parkhoz kicsit többet kell utazni, de az Alpok egyik legszebb részében trélen is nyitva tartó menedékházak várják a sítúrázókat. A Triglavra télen egyszer biztosan kötelező elzarándokolni sílécen is, a Triglavski Dom télen is nyitva van, és meleg étellel, itallal és ággyal várják a sítúrázókat.
Olaszország
Hazabeszélek, mivel félig az olasz Alpok a hazám, de az olasz Alpokban, Aosta völgyben szerintem a legjobb sítúrázni. Kicsit többet kell autózni Magyarországról, ám mindenért kárpótol, hogy a négyezer méteres csúcsok között a gleccseren vagyunk. A menedékházak márciustól vannak nyitva április közepéig. A Monte Rosa csoportban két házat ajánlok: a Mantova és a Gnifetti házakat. Az Indren nevű felvonóállomástól lehet a menedékházakig túrázni, onnan pedig a gleccseren keresztül akár 4500 méterre mehetünk fel, ahol Európa legmagasabb hegyi háza áll: a Margherita ház.
Aki ide eltúrázik, megérdemli a látványt: az egész Monte Rosa csoport a lába előtt hever, és a gleccseren lehet visszacsúszni a Mantova házig, és még aznap le lehet síelni a Gressoney völgyébe, vagy fenn lehet aludni a menedékházban, ami biztosan nagy élmény. Ezekre a túrákra is érvényes, hogy érdemes hegyi vezetővel nekivágni.
Ez is érdekelhet:
404 Not Found
(A szerző fotóival.)
lavina | szlovénia | téli sport | chamonix | sítúra
Ezen a budapesti helyen minden szempontból élmény steaket enni
Így fog kinézni a világ új, grandiózus nemzetközi repülőtere
Nyakunkon a tavasz, és ami még jobb hír, itt a legújabb Roadster magazin is. Mit találunk benne? Találkozunk az amerikai képzőművésszel, Jim Denevannel, aki amellett, hogy land artban utazik, egy csodás rendezvényszervező céget is működtet, amely elképesztő helyeken szervez vacsorákat Kaliforniától kezdve Dél-Afrikán át Toszkánáig. Kifaggatjuk a kultikus Iditarod Trail Race kutyás szánhúzó verseny szervezőjét, a biennáléra készülő Nemes Márton festőművészt, megismerkedtünk a Friluftsliv filozófiával, Arnaud Montagard fotós révén megnézzük, milyen Amerika hátsó udvara, főzünk a 101 Bistróban, és a Totemism legújabb kollekcióját is szemügyre vesszük. ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!