Talán inkább Sportszeletet kellett volna írnunk... mindegy, a lényeg, hogy a norvégoknak is megvan a maga nemzeti édessége, ami olyannyira nélkülözhetetlen kelléke a messze földön híres természetjáró szenvedélyüknek, hogy mára a nemzeti identitásuk részévé vált. A ropogós ostya hódítását Amundsen felfedezései és a társadalmi változások is segítették.
Friluftsliv, azaz a „szabad ég alatti élettel” – ismerjük ezt a skandináv szokást, és innen a viszonylagos távolból is osztozunk a szemléletén. Ám úgy tűnik, ahhoz, hogy amikor csak tehessék, a természetet járják a norvégok, nekik is szükségük van egy üzemanyagra – és nem fosszilis tüzelőanyag, nem is a megújuló erőforrások valamelyike, még csak nem is a folyékony kenyér – hanem a Kvikk Lunsj, egy négyujjnyi, ropogós csokoládé.
„Túracsoki” (tursjokoladen), mondja az édesség szlogenje, ami mostanra a kirándulások szimbólumává vált.
Évente mintegy 60 millió darabot készítenek belőle, vagyis minden norvégra körülbelül 11 jut. Nemcsak egy ostyaszelet – kihagyhatatlan része minden norvég kirándulásnak, a nemzeti örökség része – írta a BBC.
Mint annyi más legenda, ez is egy baki után született. Maga a Kvikk Lunsj 1937-ben indult, de a története 45 évvel korábbra nyúlik vissza. Akkor történt, hogy a márka atyja, Johan Throne Holst fiatal üzletemberként kirándulni vitte egy német kollégáját, hogy megmutassa neki a norvég táj szépségét.
Igen ám, de eltévedtek az Oslo melletti erdőben, mire a német kolléga panaszkodni kezdett, hogy megmenthették volna a napjukat, ha van náluk csokoládé.
A megjegyzés Holst elevenjébe talált: két évvel később felvásárolta a Freia nevű kis csokoládéüzemet, majd Norvégia egyik legnagyobb márkájává fejlesztette.
Ugyanebben az időszakban Roald Amundsen felfedező lett az első ember, aki elérte a Déli-sarkot, 1911-ben. Amikor kiderült, hogy csokoládét vitt magával energiaforrásként, sok norvég követte a példáját.
Throne Holst – akinek a fülében még mindig visszhangzott a német kolléga rosszalló megjegyzése – egyből meglátta a lehetőséget, és megalkotta a tökéletes, ropogós, csokibevonatos kísérőt, amivel Amundsen (és a német útitársa) is elégedett lett volna.
Az első, étcsokoládés változat nem vált be, így szinte azonnal tejcsokoládéra cserélték, ami már hatalmas sikert aratott.
Sikerből szokás lett, ami mára hagyománnyá nemesült. A „Kvikk Lunsj-élmény” az ikonikus piros-sárga-zöld csomagolás feltépésével indul, odabent pedig a tejcsokoládéval bevont, gólya mintákkal díszített ostyaszelettel folytatódik.
Az ostya kevésbé édes, mint a nemzetközi márkák termékei általában, és afféle mini étkezésnek hat. A 88 éve piacon lévő terméket már a kezdetektől fogva úgy reklámozták, mint máshol a müzli– vagy energiaszeletet.
„Az első naptól fogva túracsoki volt”
– jelenti ki Garcia Gabrielsen márkamenedzser, kiemelve az első hirdetéseket, amelyek azt állították, hogy egy-egy csomag kalóriatartalma „egy tojásnak vagy két szelet vajaskenyérnek felel meg”. Gabrielsen a „tur” szónak nem egyszerűen túra jelentést tulajdonít: „Van benne valami, ami a norvégok lényének része: lassú és tudatos mozgás a szabadban. Nagyon különleges ennek egy ilyen lényegi vonásunk kísérőinek lenni.”
Magnus Helgerud történész szerint a Kvikk Lunsj a friluftslivvel járó rituálék egyike, amelynek nevét meghallva a legtöbb norvég előtt felidéződik valamelyik emlékezetesebb kirándulása, személyes élménye.
A csoki sikeréhez – Amundsen és a bosszús német mellett – hozzájárult az 1910-es és 20-as évek ipari fejlődése, a nyolcórás munkanap és a kéthetes fizetett szabadság bevezetése, illetve a norvégok ösztönzése, hogy a szabadidejüket töltsék a természetben.
A késő 1930-as évek hirdetései pirospozsgás anorákos férfiakat és nőket mutattak, amint kajakozás vagy síelés után élvezik a nasit, ami pont befér a zsebükbe. A második világháború után pedig a Kvikk Lunsj lassanként a norvég identitás részévé vált.
Bár a Kvikk Lunsj ízig-vérig norvég produktum, mégis árnyékot vetett a közelmúltbeli történetére az Angliában 1935-ben piacra dobott KitKat másolásának vádja. 1993-ban, miután a Freia a Kraft Foods tulajdonába került (ma az amerikai Mondelēz cégé) egy ország aggódott, hogy elveszítik-e a Freia nevet és módosítani kell-e a receptet.
Idén a KitKat belép a norvég piacra, de aggodalomra nincs ok. Lezárult ugyanis egy évtizedes jogi csatározás, amelynek eredményeképp a KitKat nem adhat el négyujjas szeletet Norvégiában, ahogyan Kvikk Lunsj sem forgalmazható külföldön. Ezért a KitKat a „Chunky” nevű, más formájú termékével lép be a norvég piacra.
(Forrás: BBC, fotók: Unsplash)
észak | skandinávia | nagy sztori | csoki | skandináv | friluftsliv
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Roncsok, barlangok és 2700 éves kincsek: ezért őrül meg a búvárvilág Máltáért
Kvíz: Mennyit tudsz a Sagrada Família lenyűgöző történetéről?
Meghalt David Hockney
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!