Vagy legalábbis nem ezen a néven. A "szabadban élni" kultúrája bő másfél évszázada eleven, a digitális világ kikezdte, ám északon tudják, hogyan adaptálják a modern viszonyokhoz. De miért hívják ezt úgy: friluftsliv?
A boldog észak életfilozófiák bámulatosan gazdag tárházát kínálja: kikapcsolódás, feltöltődés, lassulás, együttlét. Mindig van egy jó tipp, a lagomtól a ploggán át a szaunáig. Ami viszont most következik, az biztosan nem tesz szert világhírre, olyan néven, hogy
friluftsliv.
Miről is van szó? A Stockholm melletti Ursvik erdejében a zord téli napokon is egymást érik a kirándulók. „Egész évben csináljuk, rengeteg energiát merítünk belőle – fogalmaz Tina Holm, a Perrigo nevű kozmetikai cég kutatója. – Van egy svéd mondás: nincs rossz idő, csak rossz ruha.” A friluftsliv jelentése "szabadban élni", a kifejezés pedig az 1850-es években vált közkeletűvé a híres norvég drámaíró, Henrik Ibsen nyomán, aki a távoli helyeken töltött idő jótékony testi és lelki hatásait írta le így.
„Zöldet látni, vízpartokon és erdőkben kirándulni ma is szerves része az életünknek” – közli Bo Wahlund, az egyik kirándulócsoport szervezője. Persze mára kicsit átalakult a fogalom jelentése: biciklivel járni munkába, szaunázni egy tóparton a barátokkal, relaxálni kicsit egy hegyi kunyhóban, akár közlekedést faragni a sífutásból.
Vagy éppen kiugrani kocogni ebédidőben a munkahelyről, ahogy a Stockholm egyik elővárosában lévő Kista nevű tech hub dolgozói is gyakran megteszik.
A koncepció kapcsolódik a barangolás jogához is, amelyről már írtunk is az előremutató a norvég városfejlesztésekkel kapcsolatban. A skandináv országban külön törvény mondja ki, hogy bárki szabadon barangolhat, és sátorozhat is az egész országban, ha nem zavarja a természetet vagy a helyi lakosokat.
Tehát a zord éghajlat ellenére a szabadban töltött időnek hatalmas tradíciói vannak északon, részben mert szerény populáció osztozik nagy területen. És ami különösen fontos, hogy a szokáson semmit sem változtatott az elmúlt száz év városiasodása, mi több, rengeteg klubot alapítottak, ahol kirándulásokat szerveznek, és előadásokat tartanak a szabadban töltött idő mikéntjéről.
A tízmilliós Svédország 25, friluftslivvel foglalkozó nonprofit-szervezete összesen 1,7 millió tagot számlál, a svéd statisztikai hivatal pedig azt mondja, a svédek harmada legalább hetente egyszer szervez magának szabadtéri programot, és több mint a lakosság fele hozzáfér valamilyen vidéki nyári lakhoz.
De nem csak a nonprofit-szervezetek öntik hivatalos formába a szabadban élést:
számos munkaadó ösztönzőkkel támogatja a dolgozóit, hogy töltsenek időt a természetben munkaidőben.
Más munkahelyek minden szerdán adnak kilencven percet a munkaidőből barangolásra. Senkit sem köteleznek rá, a dolgozók többsége viszont él a lehetőséggel. Wahlund ezért mókásnak találja, hogy „olyan techóriások, mint az Apple vagy a Google címlapra kerülnek, amikor hasonló kezdeményezésekkel kísérleteznek, miközben Svédországban ez mindennapos, élő gyakorlat rengeteg cégnél”.
A rugalmas munkaidő általánosnak mondható Skandináviában, nem utolsósorban azért, hogy mindkét szülő egyformán részt vehessen a családi életben, sok cégnél pedig ezen felül a hobbijukhoz igazíthatják a munkaidőt az alkalmazottak.
Jakob Palmers, a Graphiq nevű dizájncég társalapítója szerint „rendkívül szabad a munkakörnyezet”, amikor viszont dolgoznak, akkor „nálunk dolgoznak a legjobban. Vagyis az emberek hódolhatnak a friluftslivnek, amikor fenn van a nap, majd dolgozhatnak sötétedés után.”
„Másképp látod a világot, amint kimész egy épületből” – teszi hozzá Palmers, aki éppen ezért rendszeresen tart szabadtéri meetingeket. Ezentúl Svédországban és Finnországban adókedvezményekkel támogatják a dolgozóikat friluftslivre bátorító cégeket, hozzájárulnak a sportfelszerelésük árához, néhány finn cég pedig kompenzációt fizet a biciklivel vagy gyalog munkába járóknak.
Skandinávia ugyanakkor a világ egyik legfejlettebb „digitális régiója”, az új korszakhoz pedig még a mélyen gyökerező tradícióknak is alkalmazkodniuk kell.
A mobilhálózat rendkívül fejlett, nemigen találunk olyan területet, ahol nem csörög a telefon, nem jönnek az e-mailek, a Facebook-üzenetek. A globális gazdaságban pedig számos északi cégnek más időzónában lévő partnerekkel kell együttműködnie.
Néhányan élvezik, hogy bármikor és bárhol dolgozhatnak, sokakat viszont stresszel az idejük strukturálatlansága, hogy nem lazíthatnak olyan egyszerűen a hétvégéken és az ünnepnapokon, mint egykor.
„Keményen dolgozó, lojális emberek vagyunk, ám a lojalitás miatt néhányan hajlamosak olyankor is dolgozni, amikor nem kellene: vitorlázáskor vagy a nyaralójukban” – magyarázza Peter Hellberg, a legnagyobb svéd szakszervezet, az Unionen alelnöke, aki maga is változtatott a szokásain:
„Ma már megtervezem a frilustslivet, míg régebben csak úgy spontán elindultam. Most azt mondom: na, pénteken 17 órakor kimehetek a természetbe.”
Hellberg külön aggódik a fiatal startupperekért, akik bizonytalanok abban, félbeszakíthatják-e a munkát csak úgy. Az Unionen tízezer tagja önfoglalkoztató, őket senki nem figyelmezteti, hogy ideje tartani egy kis szünetet.
„Ha van is friluftsliv-válság, akkor az biztosan az én generációm tagjait érinti – ismeri el Hjalmar Nilssonne, a zöldenergiával foglalkozó Watty startup vezetője. – Mi nem akarunk túl hosszú ideig vidéken üldögélni a lábunkat lógatva. Izgalmas dolgokra vágyunk, utazni akarunk, felfedeni új helyeket, találkozni új arcokkal.”
Szerinte a skandináv startup-világban inkább meditációval, szórványos elvonulással, no meg pszichedelikus drogokkal kapcsolnak ki: „Egyfajta ellenkultúra van kialakulóban, legalábbis a nagyvárosokban, az én generációmnál. Más módokon keresünk valami friluftslivhez hasonlót, talán kicsit több spirituális felhanggal.”
Aggódni azért nem kell: míg a nyolcvanas évek elején a fiatalok 29 százaléka járta a vidéket rendszeresen, 25 százalékuk ma is megteszi ezt, tehát a visszaesés nem drámai. És a jó öreg friluftslivnek mindig lesz létjogosultsága.
„Minél többet nézzük a képernyőt, annál erősebb az igény visszatérni az alapokhoz
– állítja Angeliqa Mejstedt, az egyik népszerű blog szerzője. – Sok tekintetben segíthet is a digitális korszak, könnyebb például kirándulásokat szervezni, az út közben készített fotók pedig egyfajta hozzáadott értéket képviselnek. Ha sorozatokat nézni van idő, akkor kirándulni is. Csak döntés kérdése.”
Ha máshol nincs is olyan komoly hagyománya a „szabadaban élésnek”, mint Skandináviában, azért elég könnyen exportálható kulturális érték. Csak finoman a helyi viszonyokhoz kell igazítani – pont úgy, ahogy a nevét is.
szabadban | norvéga | nagy sztori | életmód | életstílus | friluftsliv
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!