Szakcsi Lakatos Béla egy korszakos zseni volt. A Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas érdemes művész zenei örökségét két fia viszi tovább. Novemberben egy olyan emlékesttel készülnek, amelynek minden pillanata méltó a dzsesszlegenda életútjához. Ifj. Szakcsi Lakatos Bélával beszélgettünk az elmúlt egy év nehézségeiről és az emlékkoncertről.
– Egy éve nincs közöttünk az édesapja. Hogyan élték meg ezt az időszakot a testvérével? Hogyan próbálják az örökségét tovább vinni?
– A lehető legrosszabbul éltük meg. Nemcsak a művész hiányzik – sőt, nekünk egyáltalán nem a művész hiányzik, hiszen mindent itt hagyott nekünk, ami a zenével kapcsolatos –, hanem az édesapánk. Apámmal sokszor beszélgettünk arról, hogy
szükség lenne egy olyan szervezetre, ami a dzsessz hagyományait őrzi és a műfaj érdekeit képviseli.
Amikor elment, rögtön elkezdtem ezen dolgozni, az eredmény pedig az lett, hogy megalakult a Szakcsi Jazz Egyesület, aminek jelenleg huszonhárom tagja van. Apám szellemi örökségét, az ő zeneszeretetét, a dzsessz iránti gyermeki rajongását, folyamatos zenei továbbképzését, példamutatását próbáljuk ezen keresztül átadni az elkövetkezendő generációknak.
– November közepén, a Müpában Szakcsi - Visszhangok címmel rendeznek egy emlékestet, amelyen Ön a testvérével együtt a művészeti vezető szerepét tölti be. Ez hálás vagy nehéz feladat?
– Bércesi Barbara, a Müpa dzsesszműsorainak szerkesztője nagyon jóban volt az édesapámmal. Ő az év elején már szorgalmazta, hogy csináljunk egy emlékkoncertet, mi pedig nem voltunk ellene. Nekünk nyilván egy nehéz nap lesz, de talán az tud minket egy picit vigasztalni, hogy nagyon sok jó zenész lesz egy helyen. Tulajdonképpen a magyar dzsesszélet színe-java megjelenik, Oláh Kálmántól Egri Jánoson át Torma Rudolfig, Balázs Elemértől, Tony Lakatostól és Dresch Mihálytól Fekete-Kovács Kornélon keresztül László Attiláig.
Mindenki azért jön, hogy valamilyen módon megemlékezzen az apámról.
– Az édesapja életútjának milyen állomásait idézik majd meg a fontosabbak közül?
– A legnagyobb probléma a szervezésben az volt, hogy hol húzzuk meg a vonalat, mert olyan széles volt a repertoárja az életművének, hogy ha mindenkit elhívtunk volna, talán két napig is tartana a koncert. A legfontosabbak közül persze sokan ott lesznek. A Rákfogó az 1970-es években volt a legendás együttese apámnak. Ez a zenekar játszott először Magyarországon fúziós zenét, dzsessz-rockot, egy olyan stílust, amit Amerikából hozott haza. A másik legfontosabb állomás pedig a Szaturnusz volt.
– Édesapjáról tudjuk, hogy improvizációs zenésznek tartotta magát. Ebből kiindulva az improvizáció hangsúlyos szerepet kap majd?
– Hogyne! Ez egy nagyon fontos szegmense a dzsessz zenének, itt mindenki improvizálni fog. Apámnak sok minden volt a fejében különböző zenei területekről, amikor pedig leült, előjöttek, hogy aztán fantasztikus, virtuóz módon tudja ezeket összekeverni.
Tényleg mestere volt ennek.
– De nemcsak az improvizáció mestere volt, hanem egy nagyon színes és izgalmas egyéniségnek is nevezhetjük. Az emlékest is ilyen lesz? Mire számíthatnak, akik elmennek az emlékkoncertjére?
– Abszolút. Szó volt arról, hogy olyan amerikai dzsesszmuzsikusok is eljönnek, akikkel apám együtt játszott, de zenélt velük Róbert öcsém és én is. Felvetődött Jack DeJohnette, John Patitucci vagy Chris Potter neve is. Ők mind eljöttek volna, de végül úgy döntöttem, hogy az ennyire tömény dzsessz nem biztos, hogy leköti az embereket. A másik pedig az, hogy a klasszikus zene nagyon fontos volt apámnak, így ezt is fontos szempont volt.
A koncert második részében a Tudás fája című nyitányát játssza el a Graziozo zenekar. A misztériumjáték még a halála előtt jelent meg CD-n, Bolyki György írta a szövegét. Előtte pedig öcsém, Robi, aki nagy tehetségű zongorista, eljátssza majd Mozart A-Dúr zongoraversenyének Adagio tételét. Így valóban azt mondhatjuk, nagyon színes zenei élményben lehet mindenkinek része, aki eljön a koncertre.
A Szakcsi - Visszhangok című emlékestről bővebb információk és a jegyvásárlás ide kattintva érhető el.
(Fotók: Müpa)
koncert | jazz | emlékkoncert | emlékest | interjú | müpa
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!