Close
Végre egy szomszéd, aki jól is főz – Teszteltük a Szomszéd Kertjét Csopakon

Végre egy szomszéd, aki jól is főz – Teszteltük a Szomszéd Kertjét Csopakon

Talán nem csak nekünk ismerős a jelenség, amikor a nyaralás alatt – főleg, ha távolabbi, egzotikus úti célról beszélünk – már kopog a szemünk és sóvárog a gyomrunk, annyira ennénk valami “jó hazait”. Ha csak a Balatonig jutunk, ezzel a problémával nem kell szembenézni. A június közepén megnyitott Szomszéd Kertje enteriőrben, hangulatban, bánásmódban és ízekben profin is hozza a közvetlen, családias, házias karaktert.

Tóth Attila már sokaknak ismerős lehet, akik a pesti belvárosban, vagy az elmúlt években a Balaton-felvidéken keresték a jó ízeket. Korábban ugyanis a Bestiában, a Kispiacban és a rövid pályafutású, de emlékezetes Cafe Nomuriban is megfordult, a környéken pedig több remek hely – többek között a vászolyi Zománc Bisztrócska, a Szőlősi Kocsma és a zánkai Fügekert – kezdeti koncepcióját is ő alakította ki.

Ezek után már tényleg időszerű volt egy saját hely, amiben sok-sok véletlen és az is plusz lökést adott, hogy Attila séfként sok területen látta, mit és hogyan lehetne jobban csinálni.

“Ne csak az eleje legyen szép, mutassuk meg, hogy lehet másképp csinálni, nem a pillanatnyi hírnévnek és anyagi haszonnak alárendelni mindent” – ahogy ő és párja, Emese mondják.

Körülbelül egy éve kezdték el a tervezést, amikor üzlettársuk, Balázs, Attila egyik régi vendége épp defektet kapott a semmi közepén, történetesen pont a pince előtt, ahol a Szőlő Kocsma nyitásának idején Attiláék laktak. Mire hazaértek Balázsékhoz, kb. össze is állt, mit szeretnének.

Bár eredetileg egy kisebb, negyven-hatvan fős helyet néztek ki Aszófőn, azt időközben megvásárolták, így a régi, csopaki Nosztori kocsma lett a nyerő. Itt ugyan a nyári időszakban százhuszan is elférnek kényelmesen, ők nyolcvanöt főben maximalizálták a létszámot, inkább a minőséget szeretnék magas szinten tartani.

Mintha egy dél-amerikai kocsmába érkeznénk

Ha valamivel soha nem lehetne vádolni a Szomszéd Kertjét, az az, hogy felült a környéken jellemző vintage-es, vidékies, vagy a fővárosból ismert bontott téglás, loftos dizájntrendre.

Talán azért is sikerülhetett valami merőben más összhatást létrehozni, mert az egykori csopaki kocsma dizájnere maga Attila volt, akit Wes Anderson munkái inspiráltak leginkább. Az pedig külön jó pont, hogy az újrahasznosításra is figyeltek, az egykori hajópadlóból például padok készültek, a padló alatt található burkolatot szintén megtartották, a falra régi pala került.

A vendégtér a szó legjobb értelmébe véve puritán, de a mennyezetventilátorokkal, a festőművész barát, Vészabó Noémi zseniális képeivel, a rézcsövekkel, a falra akasztott, eredeti marokkói szőnyeggel és a zöld ablakokkal totálisan az az érzésünk, mintha Latin-Amerikába csöppennénk.

A hátsó kertben a vastárcsás grill – amit bográcsozáshoz is használhatóan alakítottak ki – és az épített kemence mellett tágas, de barátságos terasz a nyári rezidencia, az esti fények pedig tényleg egy családi ház kertjére emlékeztetnek, ahol összejövünk sütögetni a barátainkkal.

Talán ennek is köszönhető, hogy már sok csopaki is jár ide, látszik, hogy van igény egy megfizethető étteremre, ami ráadásul nem a parton van, így tudatosan nem csak a turistáknak szól.

“Egy könnyed helyet akartunk, ahol egyszerűen csak jó lenni és enni”

A Szomszéd Kertje tipikusan az a hely, ahol semmi meglepő nincs benne, ha kapunk egy baráti hátbaveregetést, ha már második alkalommal megyünk. És ha egyszer mentünk, szinte biztos, hogy megyünk még, pláne, hogy a leginkább gasztrokocsmának nevezhető hely nem csak szezonálisan tart nyitva, egész évre terveznek.

Az őszi-téli időszakban több rendezvény lesz, de mi most is pont egy dzsesszes grillpartira érkeztünk. A terv, hogy a klasszikus borvacsorák mellett olyan séf barátokat hívnak majd főzni, akik egy-egy este erejéig kitolják a Szomszéd Kertje házias konyhájának kereteit.

A fő csapásirányért viszont Bajkai Gábor – aki biztos pesti állást és családi házat adott fel, és leköltözött a családjával –, Attila régi kollégája és barátja felel. A korábban a Bestiát és a Libertét is megjárt séf Attilától ugyan kapott egy alapot – a tépett kacsás szendvics, a kijevi és a ceviche (ejtsd: szevicse) például az ő kérésére kerültek az étlapra –, de szabad keze van a konyhán. Mellette egy fiatal, ambíciózus szegedi szakács srác felel az ételekért, aki korábban egy nyers vegán konyhát vitt, így könnyen teljesítik a hús-, glutén- vagy laktózmentesen étkezők kéréseit.

Az étlap néhány már említett fogást kivéve nem fix, néhány naponta változik – ha minden hétvégén itt akarunk enni, akkor is biztosan találunk új, izgalmas fogást. A legfontosabb a közérthető, házias jelleg, amit frissen kapnak, azt dolgozzák fel. Ezt akár a napi menüvel is tesztelhetjük, amibe keddtől péntekig két-két fogás kerül, és 1500 forintért zöldséglevest, frissen sült húsokat vagy főzelékeket is kóstolhatunk.

Az alapanyagoknál a frissesség az elsődleges, de a legtöbb hozzávalót igyekeznek a környékről beszerezni.

“A múltkor volt egy vendégünk. Annyian voltak, hogy nem tudtuk neki kivinni a számlát, úgyhogy mondtuk, hogy a vendégünk volt. Erre szólt, hogy vannak bárányai itt, fenn az egyik hegyen, menjünk válasszunk egyet, amit megsütnénk” – meséli Attila.

A terv, hogy a későbbiekben saját lekvárt, chutneyt is készítenek, amit aztán felhasználnak az ételeikhez, de például a habanero ecet a cevichéhez most is itt készül.

A már említett ceviche egyébként az egyik legmegkapóbb állandó versenyző az étlapon. A latin részeken népszerű étel alapja tulajdonképp egy marinád, amit Attiláék mangóval, barackkal, chilivel, habanero ecettel valamint gyömbérrel készítenek, és friss tokhal, hagyma, kaliforniai paprika, fürjtojás és koriander kerül bele.

A lébe eltett hal a savnak köszönhetően tulajdonképpen olyan, mintha megfőne, a hozzávalókat kikanalazva pedig a visszamaradó lé – amit leche de tigrének, azaz tigris tejnek hívnak – a legjobb ételízesítő és immunerősítő a világon, és az igazán bátrak meg is isszák a végén.

A baconbe göngyölt szerelem is megnyert minket: a burgerkinézet nagyon ízes beltartalmat rejt, a kilencven százalék marhából, tíz százalék sertésből készülő húspogácsa olyan, mint a stefánia, csak a közepébe cheddar es jalapeno kerül, és a sajt gyönyörűen csorog ki, ha kettévágjuk.

Gáborék nagyon büszkék még a kijevi csirkére: a csirkecombokat kicsontozva, zsigerelve, porcozva ledarálják, fűszerezik, majd 82%-os francia vajat, sajtot és fűszereket gyúrnak össze, és köré építik a húsburkot. Végül a csirke kivett csontják kifőzik és letisztítják, visszadugják a gombócba, és úgy sütik ki.

A desszertek között csupacsoki torta és almatorta is feltűnik, de ezen is folyamatosan variálnak. Bár főleg a balatoni régió alapanyagait keresik – a hentes nemesvámosi, az ecetek Pécselyről érkeznek, a szörp a Tamás pincétől jön, a tokhal Keszthely mellől –, azért ez nem szentírás:

“Ételben és borokban is vannak olyan tételek, ami nem azért van, mert lokál, hanem mert azt gondoljuk, hogy isteni” – mondják, és milyen is az igazán jó, házias konyha, ha nem ilyen?

Az itallap sincs túlbonyolítva: csak bor, sör, pálinka, szörp és limonádé kapható, meg egy-egy gin és vodka, csak a rend kedvéért, koktélokat vagy évjáratos pezsgőt viszont eszünkbe ne jusson keresni.

Nemsokára készül saját boruk is, addig viszont be kell érni azzal, amit alapból kapunk: egy nagy adag kedvességgel és közvetlenséggel, egyszerű, zseniálisan fűszerezett, finom ételekkel, és laza, kerti hangulattal. Nem kérdés, hogy megyünk még.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Gyana Dániel)

Tóth Attila | séf | szomszéd kertje | gasztronómia | Csopak

FOLYTASD EZZEL

Újbudára kell mennünk, hogy lássuk az északi fényt

Fantasztikus őszi ízek és otthonos hangulat – Így varázsolt el minket a Macesz Bisztró

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!
Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram