Azt hittük, ez már a múlt.
A sokkoló kampányairól ismert állatvédő szervezet, a PETA 2020-ban bejelentette, hogy leállítják a híres „Inkább pucér leszek, mint hogy bundát hordjak” kampányukat, amiben olyan sztárok szerepeltek, mint Christy Turlington és Pamela Anderson. Kaliforniában betiltották a bundák készítését és kereskedelmét. 2021-ben a Prada és a Gucci elsőként jelentették be, hogy nem fognak többet bundát használni, az iparág pedig követte őket. Ráadásul nem csak az igazi szőrmére, hanem a műszőrmére is nemet mondtak. Londonban a divathétről is kitiltották, és úgy festett, legalább nyugaton, ami mégiscsak a fogyasztói társadalom bölcsője és trendszetter iránytűje, elfelejtjük ezt a középkori reflexekre építő ruhadarabot.
Úgy tűnt, a háborút megnyertük a civilizált emberiség nevében, egy gusztustalan viselet eltűnik a süllyesztőben.
Ehhez képest a Vogue és a Wall Street Journal nemrégiben arról számoltak be cikkeikben, hogy a bunda egyre keresettebb termék a fiatalok körében, és az érdeklődésük motorját sztárok, divatbrandek és TikTok videók jelentik.
Nagyjából négy évnek kellett eltelnie, hogy a kifutókon ismét megjelenjenek a bundák – igaz, műszőrmék –. Miu Miu, Simon Rocha, Balenciaga, Bally, néhány azok közül, akik műformában ugyan, de a szőrmék által keltett primitív és idejétmúlt hatásra igyekeznek rájátszani. Szőrme=luxus, hedonizmus, gazdagság. A bunda státuszszimbólum, a nők válasza a középkorú és kapuzárási pániktól sújtott férfiak szivarjára és a piros sportkocsijára, és nagyjából ennyire szofisztikált is az üzenet.
Amit én nem értek, az az, hogy miképpen lehet ennyire rövid az emlékezete, illetve mi történt az amúgy iszonyatosan szennyező divatipar fenntarthatósági fogadalmaival, mert most hirtelen úgy gondolom, hogy lehet, hogy igazából nem is gondolták komolyan. Lehet, hogy naiv voltam, amikor hittem nekik?
A műszőrme műanyagból van, és a több műanyagból készült ruhadarab gyártása nálam nem jelenti azt, hogy zöldül a divatipar, hanem ellenkezőleg, de lehet, hogy tévedek.
A Journal of Animal Ethics lap szerint így is, hogy a nyugati világ civilizált része nemet mondott a bundára, évi egymilliárd csincsillát, nyulat, rókát, hódot, coyote-ot, nyércet, cobolyt, hiúzt tartanak borzalmas körülmények között, majd ölnek meg. Mindjárt ellent is mondok magamnak, mert nem az egész nyugati világ mondott nemet rá, Budapest szívében például a Fashion streeten lévő Chrisand egy működő szőrmebolt, akiket láthatóan nem hatott meg ez az egész állatvédelmis hisztéria és számomra teljesen abszurd módon, nyugodt lelkiismerettel árulják csincsilla-, hiúz- és egyéb állatok szőréből készült kabátjaikat.
A szőrme nyilvánvalóan vállalhatatlan egy normális, jóérzésű ember számára, a műszőrmét még értem, és nyilván egy emeletekkel kevésbé káros szint, és a rajtam lévő szövetpulcsi előállítása is környezetre gyakorolt terhet jelent, és nem kapcsolódik hozzá állatkínzás, de akkor hagyjuk abba a hazudozást a fenntarthatóságról, a zöld jövőről, és mondják ki a luxus divatbrandek és a majd őket koppintó, milliárdos nagyságban termékeket piacra dobó fast fashion gyárak, hogy az a legfontosabb, amit ők kitalálnak, a többi meg le van szarva.
Semmi jó nincs ebben az egészben. Sem a bundában, sem a festékkel leöntött szőrmekabátokban, és már az is szomorú, hogy erről az egészről ismét beszélni kell.
Ne normalizáljuk a bundaviselést.
peta | fast fashion | szőrme | nagy sztori | bunda | trend
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!