DJ-k, partik, kulturális nyitottság, és több mint félszáz alkotó: a rendszerváltás utáni magyar képzőművészetet járja körül a TechnoCool Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001) című tárlat. A kiállítás kapcsán Petrányi Zsolt kurátorral beszélgettünk.
A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása annak az 1990-es években indult művészgenerációnak a gondolkodásmódját járja körül, amely a rendszerváltozás utáni évtized gazdasági és kulturális nyitottságát felszabadító élményként élte meg. Ebben az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra és a partik világa meghatározó inspirációt jelentett, ami a művek vizualitásában, a bennük felvetett kérdésekben is megjelent.
A tárlat ezen a képi kultúrán, a flyerek és lemezborítók világán, az irányt mutató elektronikus zenéken keresztül negyed évszázados visszautazásra invitál az időben.
A kiállítás, több mint félszáz alkotó mintegy 150 művén keresztül, a különböző médiumok – festészet, objekt, fotó, print, videó és a számítógép-alapú művészet – kilencvenes évekbeli alakulását mutatja be.
A nyolcvanas évek végének nemzetközi és hazai történései elhozták a negyvenéves kommunista egypártrendszer és ezzel együtt a központilag irányított cenzúra megszűnését s egy új, szabad és demokratikus politikai rendszer kialakulását. A rendszerváltozás meghatározta a kilencvenes évek újszerű, sokoldalú hatások alapján formálódó művészetének kibontakozását is. A hagyományos médiumok mellett az új képi eszközök, a képszerkesztő programok és a számítógép kínálta lehetőségek egy egész generáció számára az önmeghatározás új formáit jelentették. A tematikus tárlat öt fő szekciója olyan témaköröket mutat be, melyek ma is releváns kérdéseket vetnek fel. A kiállítás első, előzmények című bevezető része olyan alkotásokat mutat be, melyek előhírnökei a kilencvenes évek új szemléletének.
A Szöveg/jel/jelentés szekcióban olyan műveket láthat a közönség, melyek a kép és szöveg viszonyával, a kép leírhatóságának vagy önálló egzisztenciájának elméleti problémájával, a textualitás kérdésével foglalkoznak, ami megjelent a művek karakterében is. A képszerű, jelentéssel bíró formák a művészek számára szintén elemzés tárgyát képezték; gyakran használtak olyan szimbólumokat, melyeket saját maguk alkottak, vagy melyek eredeti jelentését módosították. Az időszakban megjelenő hiánypótló művészetelméleti szövegfordítások, valamint a városokat ellepő reklámok szlogenjei, logói is hatást gyakoroltak az alkotókra.
Az 1990-es évekre érezhetővé vált, hogy az emberi tevékenység aktívan befolyásolja bolygónk klímáját és ökoszisztémáját. A szaklapokban, majd a tömegmédiában is egyre gyakoribb témává vált a Föld eltartóképessége, az erőforrások végessége, a klímaváltozás hatásai, az ember és természet viszonya egy olyan korban, ahol a tudományos fejlődés határtalannak tűnt. A kiállítás harmadik, Ökofuturizmus című szekciójában látható művek különböző ökológiai kérdések felmutatásával reflektálnak az ember által alakított környezet problémáira. A természeti tematika, a természettudatos beállítódás a művészetben (ha nem is a mainstream vonulatban) több kiállításban megjelent a kilencvenes évek során.
“A visszatekintésnek az ad aktualitást, hogy ma, a kétezer húszast években sok olyan jelenséggel szembesülünk a mindennapokban, aminek a markáns megjelenése épp abban az időszakban kereshető. Ilyenek például a klímaváltozás első jelei, a túlnépesedés következményei vagy az elöregedő társadalmak problémái, de az internet megjelenésével akkor figyelhettük meg a mindennapi kommunikáció átalakulásának kezdeteit is – magyarázza Petrányi Zsolt, a kiállítás egyik kurátora a Roadster kérdésére. – Ami ma probléma, hogy a telefonjainkon egy párhuzamos kommunikációt folytatunk a világgal, az akkor még a kapcsolattartás lehetőségeinek kiszélesedését jelentette.
Akkor a művészet az új technikai lehetőségekkel egy szabad, kísérletező korszakot élt meg, kreativitással, humorral, aminek a könnyedségét az is okozta, hogy az akkor fiatal művészek számára a művészeti piac, a művek eladhatósága még nem jelentett egy szempontot az alkotások elkészítésénél vagy bemutatásánál.
A kiállítás így azt a hétköznapi üzenetet szeretné átadni, hogy az akkori kreativitás példaértékű és felszabadító hatású”
A tárlat negyedik, Test/identitás nevet viselő szekciójában a kilencvenes években megjelenő újfajta viszonyulás rajzolódik ki a testhez és az identitáshoz. Az új szemlélet kialakulásához nagyban hozzájárultak a rendszerváltás után megjelenő társadalmi, gazdasági és kulturális jelenségek. A kapitalizmus és a globalizálódó piac termékei, illetve a tudomány legújabb eredményei a test felett gyakorolt nagyobb kontroll, illetve egy folyamatosan szépíthető, javítható test lehetőségét ígérték. A rendszerváltást követően a nyugati feminista teóriák a kilencvenes években egyszerre érkeztek az országba, aminek nyomán a társadalmi nemek kérdését is tematizáló művek születtek. Számos alkotónak megváltozott a művészi önmeghatározáshoz való viszonya is.
A korábbi heroikus művészkép lazult; foglalkoztak munkák alkotói szerepekkel, jellemző volt a csoportként vagy művészpárosként való alkotás, illetve többen használtak művészneveket vagy bújtak alteregók mögé, ami az időszakban kibontakozó DJ-kultúrával is összefüggésbe hozható.
A Pop/Remix című szekcióban bemutatott művek a vizuális kultúra kilencvenes években végbement átalakulására reflektálnak. Az új, technológiai korszak érzetét adó digitális eszközök meghatározta képi és hangzásvilág kihatott a divatra, a sci-fi filmekre, a komputerjátékokra, a grafikai designra és a zenére egyaránt. Az elektronikus zene ekkori térnyerése és eszköztára inspiratívan hatott a művészekre. A DJ-kultúrában már a nyolcvanas években megjelenő fogalmak a képzőművészek számára új értelmet nyertek: a remix, a sample vagy a mix olyan új módszerek, amelyek alkalmazhatók voltak a képről való gondolkodás kiterjesztésére.
A kiállítás utolsó, Valóság/illúzió című szekciójában kiállított művek e két fogalom viszonyával és mibenlétével foglalkoznak. Ez a művészettörténet kezdeteitől alapvető kérdés a kilencvenes években új lendületet vett: a valóság mibenléte, megkérdőjeleződése gyakran felmerült elméleti írásokban, valamint a popkultúrában is. A digitálisan előállított képek, a számítógépes szerkesztettség vagy annak látszata, valamint az internet és az új kommunikációs módok témát szolgáltattak a művészeknek mind elméleti, mind formai értelemben. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes évek második felére az egzisztenciális és szociális problémák megjelenése igényt teremtett a mindennapok realitásának ábrázolására is, mely törekvés gyakran éles ellentétben állt az évtized eleji euforikus álom ígéreteivel.
“A Nemzeti Galéria időről időre korszakokat bemutató kiállításokat rendez. Legutóbb például az Art Deco Budapest című kiállítás keretében mutatta be a 20-as, 30-as évek plakátművészetén keresztül a főváros fénykorát – mesél Petrányi Zsolt. – A kilencvenes évek látszólag közel van, de már van olyan messze időben, hogy egy művészettörténeti korszakként gondolkodjunk róla. Épp ettől nehéz is a kurátori munka, a művészek emlékeiben egy határozott elképzelés él, ami eltérhet a feldolgozás víziójától. A kiállítás a maga térbeli és koncepcióbeli határaival az általunk megnevezett kérdéskörök mentén tudja bemutatni a korszakot, ami mellett persze más bemutatási irányok is lehetségesek volnának. Reméljük, a miénket más intézményekben követik majd még elemző tárlatok az időszakról, mert a rendszerváltás utáni évtized művészeti gazdagsága ezt mindenképpen indokolná.”
A műalkotásokat a korszakban Magyarországon nagy hatást gyakorló külföldi alkotók, Muntean/Rosenblum, Pipilotti Rist, Cindy Sherman, Andreas Gursky és az akkor Budapesten filmet forgató Matthew Barney egy-egy művével helyezi a kiállítás nemzetközi kontextusba. Az izgalmas és a mai napig újszerűnek ható képi világot megjelenítő műalkotásokat látványos, több zenehallgatási, videós és edukációs ponttal kiegészített enteriőrben láthatja a közönség.
“Leginkább azoknak ajánlom a kiállítást, akik ma huszon- vagy harmincévesek, akkor születtek, vagy akkor voltak kisgyerekek, így nem emlékeznek annak az évtizednek a kultúrájára és életérzésére, viszont talán a szüleik révén érzik annak napjainkra gyakorolt hatását – mondja Petrányi Zsolt. – De ajánljuk azoknak a közép vagy idősebb korúaknak is, akik szeretik a kortárs művészetet, értékelik annak kreativitását, és érdeklődnek egy olyan korszak művészete iránt, aminek a művei az elmúlt időszakban kissé feledésbe merültek, de szemléleti sokoldalúságuk ma is érvényes és tanulságos.
Személyesen nagyon fontos a számomra az elektronikus zenei párhuzam a kiállításon, hogy a műveket és a hozzájuk kapcsolódó témákat az akkor forradalmian új zenei felfogásmódhoz, és a DJ kultúrához hasonlíthatjuk.
Ez a párhuzamba állítás nem újkeletű, Nicolas Bourriaud Utómunkálatok című esszéjében vetette fel a korszakban a zene és a képzőművészet egymásra hatását és újszerű szemléletét. Ez a fiatal nézők számára reményeink szerint azt is jelenti, hogy nem kell feltétlenül hogy a képzőművészetre mint egy nagyon elitista, idegen dologra gondoljanak, hanem megtapasztalják annak egyébként a jelenre is igaz aspektusát, hogy az szoros kapcsolatban van a mindennapi élet és a popkultúra jelenségeivel, problémáival. Személyes kedvencem nincs, vagy inkább úgy mondanám sok van, mert a munka során még közelebb kerültek hozzám a művek és az alkotóik egyaránt.”
A kiállítás kurátorai: Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra.
Művészek:
Ádám Zoltán, Andreas Gursky, Bakos Gábor, Matthew Barney, Benczúr Emese, Beöthy Balázs, Braun András, Csáky Marianne, Csontó Lajos, Csörgő Attila, EIKE, El-Hassan Róza, Eperjesi Ágnes, Erdélyi Gábor, Erhardt Miklós, Farkas Gábor, Ferenczi Róbert, Gál András, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Győrffy László, Hajdú Kinga, Dominic Hislop, Imre Mariann, iski Kocsis Tibor, Július Gyula, Kicsiny Balázs, Király András, KIS VARSÓ, Komoróczky Tamás, Koronczi Endre, Kósa János, Köves Éva, Kupcsik Adrián, Lakner Antal, Muntean/Rosenblum, Nagy Kriszta, Nemes Csaba, Németh Hajnal, Pacsika Rudolf, Ravasz András, Pipilotti Rist, Cindy Sherman, Sugár János, Szabó Dezső, Szacsva y Pál, Szarka Péter, Szegedy-Maszák Zoltán, Szigeti András, Szil(i) István, Szűcs Attila, Uglár Csaba, Uray-Szépfalvi Ágnes, Vákuum TV, Varga Ferenc, Várnai Gyula, Vécsei Júlia, Veress Zsolt, Wéber Imre, Wechter Ákos.
Előzmények:
Bachman Gábor, Beke László, Birkás Ákos, Bódy Gábor, Erdély Miklós, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Körösényi Tamás, Maurer Dóra, Rajk László, Soós György, Szentjóby Tamás.
rendszerváltás | technocool | művészet | Magyar Nemzeti Galéria | kiállítás
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!