Szinte el sem kell hagyni Budapestet, hogy bejárjuk a Teknős tanösvényt, ami sok szempontból új élményt ad, de ettől függetlenül is kár volna kihagyni.
Elsőre bizarrul hangzik, hogy átadtak egy tanösvényt a Dunakeszi Auchan mellett, márpedig pontosan ez történt tavaly szeptemberben. A területet bejárva fokozatosan megkedveltük azt, és már az első látogatáskor egyértelmű volt, hogy vissza kell térni oda, mert kis tapasztalattal is egyértelmű, hogy a dús vegetációjú, egyedi hangulatú terület minden évszakban más és más arcát mutatja, és mindig tárt karokkal vár.
Ha azt mondtuk, „nagyon más, mint a többi”, akkor ezt illik is kifejteni. Mindenekelőtt Budapest határán van, nyilván nem mindegy, hol lakunk, de átlagban autóval nagyjából fél óra, tömegközlekedve egy óra az út. Aki meg amúgy is fel-felkeresi a hatalmas bevásárlóközpontot, annak csak pár lépés. Vagy gondolkodhatunk fordítva is: talán egy kisebb zarándoklat nekünk Dunakeszi, ellenben ha már odamegyünk, utána elintézhetünk sok mindent, ezzel az időre roppant kényes világunk követelései sem sérülnek. Röviden: közel van, igen kompakt túra egyedül, kettesben, gyerekkel, bárhogy.
De persze messze nem ez a lényeg, és messze nem csak ezért más.
Elsősorban maga a tőzeglápos terület más, amit itt egy 900 méteres nyomvonalon járhatsz be, öt fő állomáson (lápjáró, talajkamra, a madárfészek, a kilátó és a tojásrakó) ismerkedve a környezettel. A lápi vizenyős talaj tőzegként őrzi az elhalt növényi maradványokat, és a bennük felhalmozódott rengeteg szenet.
Ma már csak mindössze három százalék a láp a Föld teljes területén, mégis itt kétszer annyi szén tárolódik, mint a tízszer ekkora területen lévő erdőkben.
Következésképpen ha egy láp kiszárad, és a tőzeg lebomlik, rengeteg szén-dioxid kerül a levegőbe. Ám
az emberi tevékenység olyan mértékben pusztítja a Föld lápjait, hogy emiatt több CO2 kerül a légkörbe évente, mint a teljes légiközlekedés miatt.
Szóval a láp megismerésével feltárul egy rejtett, ismeretlen világ, amivel a hétköznapi tapasztalat szintjén semmilyen kapcsolatunk nincsen. És Dunakeszin mindezt egy barátságos, magával ragadó környezetben tehetjük meg, amit a kezdeményező cégek mellett a Paradigma Ariadné tervezőcsapatának köszönhetünk.
Nekünk száraz idő jutott, de jobb arra készülni, hogy a lápos terület saras, vizenyős, cuppogós, szóval túracipőben érdemes felkeresni. Persze segít a pallósor, ami közel hozza a gazdag ökoszintémájú területet, és ami talajcsavarokon áll, hogy minimálisan avatkozzon be a természetbe. Kizárólag vegyszer- és oldószermentes anyagokat használtak az építkezéshez, és egyetlen fát sem vágtak ki a nyomvonal létrehozásához.
„A talajcsavarok méretét (hat méter) a talaj adottságai diktálták, ami aztán diktált egy szerkezetet, végül a szerkezet diktált egy esztétikát, így keletkezett egy szép ív, vagyis mindent a tőzeges talaj határozott meg” – fejtette ki Molnár Szabolcs, a Paradigma Ariadné építészműhely társalapítója.
Ebből született az említett 900 méter hosszú pallósor, ami felülnézetből egy 11 szöget alkot („Sétáltatok már 11 szögön? – tette fel a kérdést Smiló Dávid, a Paradigma másik társalapítója a bejáráson), illetve az azt átmetsző 300 méteres főtengelyt, ami a meghatározó, lévén annak mentén élnek a teknősök a tóban, ott raknak tojásokat, járnak ki-be. Mondjuk a kollégák eddigi beszámolói, meg a saját helyszíni tapasztalatunk alapján nem olyan egyszerű a teknős spotting (magyarul nem láttunk egyet sem), ám ennek lényegében semmi jelentősége nincs. Legalább elmélyülsz a természetben, átbillensz egy meditatív állapotba a jószágokat keresve, és ha a névadó állat esetleg nem is bukkan fel, a flóra-fauna lenyűgözően sokszínű, eleven.
A Mocsári Teknős mellett a Magyarországon fészkelő 265 madárfajból 50 megtalálható ezen relatív kicsi a területen, de békák, rovarok, számtalan állat- és növényfaj él ebben a rendkívül komplex ökoszisztémában.
A lápok egykor körülvették a mai Budapest területét, de a Duna szabályozásával folyamatosan felszámoltunk őket. A Dunakeszi láp – az utolsó megmaradtak egyike – is egy sokkal nagyobb egybefüggő lápterület része volt valaha. A természetnek ez a roppant sűrű ősvilága az ismertető táblák nélkül is határozottan érzékelhető.
Másfelől hiba „ismertető táblák” kifejezést használni: a Teknős Tanösvényen a megszokott szöveges téglalapok helyett színes, flash grafikákat idéző, fémre festett rajzok és szövegek láthatóak, kiemelésekkel, olykor folyamatábra-szerűen vezetve a szemet. Kiss Virág munkája üdítő frissességet hoz a tanösvények tipikus ismertetőihez képest.
Különféle információk, szösszenetek nemcsak a fő állomásokon, de az út mentén is vannak, talán a gyerekek kedvéért meglepően sok szójátékkal fűszerezve. (Szinte tálcán kínálják ezeket a lápogatóknak!) Különlegesek a kék totemoszlopok is, amelyek a hőmérsékletet vagy az adott terület biológiai sokféleségét mutatják – igaz, ez utóbbi még nem készült el teljesen, de annál izgalmasabb lesz: a túrázók jelölhetik, hogy mennyi mindent láttak, és ebből alakul majd ki a mutató.
És az sem véletlen, hogy miért éppen kékek a totemoszlopok, illetve a fő állomások egy része. A tervezők a természetben legritkábban fellelhető kék pigmentre utaltak, ami „egyszerre rejtő és jelző szín is”, miután „csak minden tizedik virág kékes, violás színű”. Valószínűleg nem tudatosul, de ez a szín utal az emberi jelenlét idegenségére a lápon.
Ennél egyértelműbb a formai megfogalmazás: szándékosan olyan tárgyakat helyeztek el ide, amelyek nem akarnak természetességet mímelni, ezzel is nyomatékosítva, hogy „a tanösvény, mint struktúra, idegen a területen, még akkor is, ha bejárhatóságával fontos ismereteket adhat át a látogatók számára.”
Álságos tettetés helyett a tervezők olyan formát választottak, ami „inkább hasonlít egy ősi monolithoz, egy ismeretlen eredetű tárgyhoz vagy egy inka piramishoz. Ezekről a cikcakkos tárgyakról messziről látható, hogy mesterségesek, de funkciójuk, célszerűségük nem egyértelmű első pillantásra.”
A fa szerkezetekre idővel felkapaszkodhat a növényzet, idővel kiteljesítve a René Magritte 1965-ös The Blank Signature című képéből kiinduló tervezői koncepciót. A Paradigma tervezői a belga szürrealista festő képén a fák takarásában eltűnő/feltűnő lovas karakteréhez hasonló hatást akartak elérni, ahogy a lápi terület fái, bokrai közül el/előtűnik egy-egy pavilon.
És az elképzelés működik: egyfajta, az egyéni értelmezésnek utat nyitó talányosság lengi körül ezeket az építményeket, ami a természettel való erőteljes találkozással, és az ismertetők információival együtt komplex érzelmi-intellektuális élményt ad.
Ki-ki a maga természete, pillanatnyi hangulata, egyéni preferenciái szerint merülhet el a fenti hármas kínálta élménybe – mindenesetre a lehetőség egyértelműen adott a felfedezésre. Megerősítjük, amit a bejáratnál állítanak: a lápi idő jelenleg tízezer év, a te lápi időd nagyjából egy óra lesz. Azalatt kényelmesen bejárható a terület, rácsodálkozások sorozata élhető át.
Amilyen tömény a természet jelenléte, talán olyan tömör lett a fenti beszámoló is, ezért gyorsan jegyezzük meg, hogy rengeteg játékosság, könnyedség is jelen van. Kezdve mindjárt
a tőzegmérő ugrás nevű (minimum) kétszemélyes sporttal: az egyikőtök felugrik, és teljes erővel a talajra huppan, a másik minél távolabb áll, és figyeli, mit érez a talpa alatt. Minél távolabb érzed, hogy megremeg alattad a föld, annál közelebb jártok a láphoz, és annál több a talajban a tőzeg.
Mondhatjuk az egyik kilátópontra útvonal-opciót kínáló mászófalat, és néhány más hasonló játékos megoldást is. Ám ezeket fedezd fel magad, ahogy a lápi lidérc kilétéről sem rántjuk le a leplet itt és most.
Ha mégis messzebb mennénk, mert elkap a wunderlust, akkor ajánlunk öt álomszép kertet Európában, amelyeket lehetőleg mind látnod kell.
(Fotók: Molnár Szabolcs, Ujlaky István)
tanösvény | dunakeszi | teknős tanösvény | paradigma ariadné | teknős
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
