Egy ráérős reggeli, mert megérdemeltem

A járvány előtt mi is lelkesen ajánlgattuk a skandináv tájakon hosszú évek óta bevett lelassulást, a nagy rohanásból megállást, a csendes, nyugodt, egyszerű, otthonra alkalmas programokat, aztán a világ átvette az irányítást. Jött, ami jött, üresbe raktuk a sebváltót és hónapokig kuksoltunk a négy fal között. A mindennapjaink része lett a harmonikus otthonlét. Kiolvastuk a házi könyvtárat, gondoztuk a növényeket, etettük a kovászt, megtanultunk kenyeret sütni a YouTube-pékek workshopjain, szépen kikoptattuk a távirányítón a lejátszás gombot, átnéztük a megsárgult családi fotóalbumot. Jutott idő ráérni. Ha van pozitív hozadéka a tudjukminek, talán ez lehet az.

Hasonlóan vélekednek a budapesti Kempinskiben is, ahol a régóta trendivé vált elnyújtott hétvégi brunchok mintájára bevezették a ráérős reggelit, mert hát miért is ne indulhatna úgy egy nap, hogy időt adunk a legfontosabb étkezésnek és programként gondolunk rá? A kérdés nyilván költői, meg persze nincs is lehetőség mindennap beülni valahová egy-másfél órát reggelizni, de azért alkalmanként lehet úgy szervezni a hetet, hogy egyszer-egyszer beleférjen. Ehhez ad alternatívát az ötcsillagos szálloda The Living Room-jának relatíve új szolgáltatása.

A hotelen belüli helyiség a 2013-as felújításkor nyitott meg afféle „home away from home” koncepció mentén, melynek lényege, hogy otthonosan érezze magát vendég, akár a szállodai szobájából, akár az utcáról betérve foglal helyet. A nyugodt légkörért meleg színekkel megfestett bútorok, kényelmes ülőalkalmatosságok, valamint reggelente és esténként ropogó tűzzel égő kandalló felel, amik így együtt elég idillien hangzanak, és még fokozhatóak is, ha viszonylag korán süppedünk bele a fotelbe.

Reggel ugye kevés szállóvendég tölti az idejét a lobbyban, vagyis szinte csak magunk lehetünk.

Az újragondolt reggeli menüben szorítottak helyet jól ismert klasszikusoknak és akad néhány figyelemre méltó tétel is. Tetszik, hogy nincs túlgondolva és nem kell percekig tanácstalanul vakarni a fejemet, mit egyek. Éhes férfiként a három választható menüvariáció legmasszívabbjára, a The Corvinusra böktem rá, ami a klasszikus angol reggeli mondhatni hazai megfelelője, tartalmas, változatos összeállítással, amiben frissen sült péksütemény-válogatás érkezett vajjal és lekvárral, két buggyantott tojás, két, kellemesen fűszeres paprikás kolbász, ropogósra pirított bacon, lecsó, spenót, és röszti burgonya.

Leírva talán soknak tűnik, de ez a szelekció a ráérős életfilozófiához van igazítva, azaz nem kell tíz perc alatt eltüntetni.

Kiadós, és bár nem kellett taxit hívnom az utolsó falatok után, de bőven kitartott kora délutánig.

Kérhető az egészséges irányba mutató The Healthy, amiben amazóniai acai bowl, friss gyümölcs, mandula, chia mag, és kókusz van, valamint az egyik zászlóshajónak mondott Living Room Benedict (buggyantott tojás, de nem toaston, hanem házi kenyéren, avokádópürével, kecskesajtmorzsával, napon szárított paradicsommal), no meg persze az elmaradhatatlan zöld dzsúzzal, illetve a régi kontinentális reggelit lefedő The French, szimplább, klasszikusabb tételekkel, mint a tökéletes croissant, a friss gyümölcsök és a levek.

Aki mégse tud dönteni, annak érdemes felcsapnia a letisztult étlapot és az à la carte menüből szemezgetnie.

Talál rajta többek között lazacos Eggs Royalt, szólóban a már említett Living Room Benedictet, Florentine-t vagy shakshukát is.

A tojásételekhez a Heppenheimer szabadtartasú csirkéi biztosítják a fő alapnyagot; a baranyai família által irányított farm szigorú szempontok szerint működik – nem hajlandóak például részt venni a túltermelésben. A fenntarthatóságra törekvés amúgy máshol is megjelenik a The Living Roomban: organikus alapanyagokat használnak az ételekhez, házi sütésű sokmagvas és teljes kiőrlésű kenyeret adnak, plusz a kávéjuk is saját pörkölésű.

A februárt is egy lassú hónapnak tartom és bár talán nem annyira kedvtelen, mint a szürke, nehézkes és didergős január, még nem érzem úgy, hogy ezerrel vágynék ki a szabadba. Jólesik inkább átmenetileg beköltözni egy meleg sarokba, lefordítani a telefont és néha időt adni egy ráérős reggelinek. Meg magamnak.

Hétvégi brunch. Az egyik legkiválóbb program, amit egy fárasztó hét után beírhatunk a naptárba, hiszen rugalmas időzítésének köszönhetően nyugodtan aludhatunk tovább a megszokottnál, majd élvezhetünk egy kényelmes és kiadós, akár egész napra kitartó fejedelmi étkezést. Budapesten szerencsére többféle típusból is lehet választani, legyen az kései reggelire hajazó könnyed, vagy korai ebédet idéző családi változat. Mutatunk ötöt a kedvenceinkből. 

ráérős | reggeli | budapest | the living room | Hotel Kempinski Corvinus | nagy sztori

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!