Kétszer is jártam már Budapest új gasztroplazájában, egyszer sem csalódtam. Sőt!
Négy évvel ezelőtt életemben először eljuthattam Dubajba. Az intenzív sajtóút egyik legjobb programja a nem sokkal korábban megnyitott helyi Time Out Market volt. Bevallom, addig nem sokat tudtam sem a márkáról, sem a koncepcióról, úgyhogy a meglepetés erejével tarolt le a gasztropiac minden pillanata. Akadt belőle bőven: az elsőre bajosan befogadhatónak tűnő választék, a szüntelenül dübörgő zene, a vibráló hangulat, az egymással keveredő különféle illatok – inkább éreztem magam egy technós gasztrofesztiválon, vagy egy gasztrós technofesztiválon, mintsem egy foodie zarándokhelyen.
Ha nem is egy Camino-léptékű túrát, de jó pár kört tettem a – majd' 4000 négyzetméteres –, Dubajhoz mérten terebélyes csarnokban, ahol utólag már nem is annyira soknak érződő 18 étterem és 3 bár kínálgatta magát. Útitársaim enyhén rácsodálkozó tekintete mellett egy emberes adag marhaszegy társaságában ültem le az asztalunkhoz, arcomon kaján (haha) vigyorral, ám a kétkedő pillanatokat sebtiben elismerő bólogatások váltották fel a közösbe bedobott kóstolót követően. Nem hiába, egyrészt választani tudni kell, másrészt, ha lehetőség van marhaszegyet kikérni, akkor fölösleges tovább gondolkodni. Míg majszoltam a legfinomabb marhahúst, a közönséget figyeltem. Baráti társaságok, munkahelyi kompániák, családok, és szólóban étkezők adták át egymásnak a székeket. Úgy tűnt, hogy aki idejár, az tudja, miért jön, tudja, mit kap, az ételek mellett élvezi a nyüzsgést, megéli az energiákat, finomakat eszik, mosolyog, kiereszti a gőzt, ülve válltáncol, de olyat is láttam, aki elbújt egy viszonylag csendesnek mondható sarokba, hogy csak magával és a vacsorájával foglalkozzon. Abban a pillanatban nem tudtam elképzelni, és nyilván át sem futott az agyamon, hogy egyszer majd a magyar fővárosban is lehetőségem lesz hasonlókra.
Marhaszegyet ugyan (még?) nem kaptam a pár napja megnyitott budapesti Time Out Marketen (afféle botcsinálta kézműves marhaszegy-marketingesként nyugodtan fogadják meg az illetékesek az ajánlásomat!), a többi viszont nagyjából stimmelt. Persze még minden új volt, minden kicsit sterilnek tűnt, de ez természetes egy most debütált helyen.
Az viszont egyértelmű, hogy sokat adhat Budapestnek (már csak a felújított Corvin áruház miatt is) a szép emlékű Hold utcai piac 2.0-ás, vagy inkább már 3.0-ás változata.
Az egyik húzóereje például az, hogy véget vethet a vitás eseteknek. Ha egy családi, baráti, munkahelyi társaság épp nem tud megegyezni abban, mit és hol egyen, mert valaki ázsiai konyhát kíván, másvalaki pizzázna, a harmadik meg újhullámos magyarosról álmodozik, akkor voilá, meg is van a kompromisszummentes megoldás – és ugye hazai topéttermek kínálataiból lehet szemezgetni. Illetve számomra, valamint jó eséllyel sok budapesti számára teljesít egy régi vágyat, mert megnézhetem végre, mit tud a radaromról eddig lemaradt encsi Anyukám mondta. Megnéztem: a burratás, sztracsatellás focacciajukért legalább heti egyszer visszamennék úgy, hogy jó darabig biztos nem unnám meg.
Hogy a TOM akkora siker lesz-e itthon, mint Lisszabonban (ahol kb. top turistacélpont), New Yorkban, Bostonban, Montrealban, Oszakában, Fokvárosban vagy Barcelonában, azt ha akarnám, sem tudnám megjövendölni. Az előbbi sorok között figyelmesen olvasóknak viszont feltűnhet, hogy közép- és kelet-európai város nincs a Time Out Market házigazdái között, tehát az, hogy a régión belül Budapestnek lett egy ilyenje, komoly dolog.
Jós tehát nem inkább lennék, de amit eddig láttam (és ettem), az tetszett, és ahogyan látom-hallom, nem vagyok vele egyedül.
(Fotók: Pécsi György / Time Out Market Budapest)
Time Out Market | vélemény | jegyzet | gasztronómia | gasztropiac | budapest
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Legalább 27 ember meghalt, miután tűz ütött ki egy szórakozóhelyen Bangkokban
Étteremtulajdonosok elárulják a legnagyobb hibát, amit a vendégek rendelés előtt általában elkövetnek
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!