Bali egykor spirituális központ volt, kevesek számára megnyíló távoli egzotikum, ahová ritkán jártak messzi földrészekről. Ma már a túlturizmus fenyegeti: beépítik a rizsföldjeit, sok az orosz és az ausztrál turista, de voltaképpen minden gazdagabb térségből rengetegen keresik fel, sokszor maga a spiritualitás is csak turistacsapda. Tényleg így van, vagy azért nem ennyire drámai a helyzet? Négy, Balin jártas világjárót kérdeztünk.
Türkizkék tenger, méregzöld trópusi növényzet, meditáció, spirituális élmények, egzotikus ételek – a fejünkben élő Bali-kép nagyjából az 1960-as években kezdett kialakulni, azokban az években, amikortól a modern turizmus fokozatosan meghódította a szigetet. Előrevetítette Bali jövőjét, hogy az odalátogatók száma annak ellenére is folyamatosan nőtt, hogy a világháború, majd a holland gyarmatosítóktól való függetlenedés után is tragédiák árnyékolták be a sziget életét. 1963-ban a Gunung Agung vulkán kitörése ezreket pusztított el, és gazdasági káoszt okozott, két évvel később pedig a sikertelen jakartai puccs után Suharto tábornok katonái a vélt és valós politikai ellenfelek közül is sokakat legyilkoltak.
Mégis: Bali ellenállhatatlan erővel vonzotta a távoli kultúrákra szomjazókat a világ minden tájáról, eleinte a merészebb, kalandvágyóbb fiatalokat, idővel viszont képessé vált kiszolgálni a nyugati és ázsiai elitet is, miközben az első számú célközönség a transzcendens élményekre vágyó turisták hada maradt. A múlt század utolsó évtizedeiben a sziget olcsó volt, jórészt érintetlen, nyitott, döntő többségében hindu lakosokkal, akik tárt karokkal fogadták a látogatókat.
De nemcsak az ezoterikus Bali hatott a taposómalom – és még ki tudja, mi minden – elől menekülő turistákra, fokozatosan maga is átalakult. A mezőgazdaság helyett ma már elsősorban a turizmusból él, visszaesett a zöldség- és gyümölcstermesztés, nem is beszélve a rizsről. És ahogy a turizmus első éveiben, ezúttal is csupán átmenetileg fékezték le az emberáradatot a tragédiák. 2002 októberében kétszázkét ember – zömmel külföldi turista – halt meg egy autóba rejtett pokolgép robbanása után Kutában, és még többen sebesültek meg. Három évvel később újabb bombatámadások történtek Kutában és a közeli Jimbaran-öbölben. Bár a gazdaság komolyan megsínylette a merényleteket, a kormány mindent megtett a közbiztonság javításáért, és valóban előnyére változott a helyzet.
Bali népszerű maradt a popkultúrában is, Julia Roberts 2010-es Ízek, imák, szerelmek című romantikus filmje is jó reklámot csinált, és valóban, a sziget különösen népszerű a nászutasok körében. Az elegáns táncok, a helyiek kedvessége, a kellemes klíma, a változatos természet – ne feledjük, a tengerpart mellett hegyei és erdői is szép számmal vannak, az említett Agung-vulkán több mint háromezer méter magas. Párok esetén a romantika mellett a praktikum is Bali mellett szól: egyszerűen annyi mindent kínál a hely, hogy egyik félnek sem kell kompromisszumot kötnie.
Sok mindent túlélt tehát a sziget, a legújabb kihívást pedig egyértelműen a túlturizmus jelenti. A Covid idején látszott, mennyire hiányoznak a turisták, ám azóta bőven sikerült behozni az elmaradásukat: 2022-ben már 2,1 millió, tavaly pedig 5,3 millió külföldi látogatott el a szigetre, és ha kulturálisan nem is, de a környezeti terhelés szempontjából a közel tízmillió helyi látogató sem jelent sok jót. „Ezek a számok jól mutatják Bali mint globális úti cél tartós vonzerejét” – jegyzi meg a statisztikákat közlő Bali Hotelszövetség.
A problémák egy része nyilvánvaló: miután egy szálloda sokkal több pénzt hoz, mint a helyén lévő rizsföld, a földek gyors ütemben fogynak. Canggu egykor bohém szörfparadicsoma kiváló példa, elvégre ma már éttermek, graffitiprojektek, coworking terek, jógastúdiók, butikhotelek és hindu templomok eklektikus keveréke a hely, és ha végigmegyünk a listán, a hindu templomok kivételével ugyanazt látjuk, mint bármelyik nagyvárosban – miközben a környék természeti adottságai visszaszorulnak. Beszédes a Temple of Enthusiasm, egy kereskedelmi funkciókkal teli szórakozóhely, esete: tíz évvel ezelőtt alapították, és azóta a negyvenszeresére emelkedtek az ingatlanárak. Az üzletembereknek elemi érdeke a turizmus kiszolgálása, de ront a helyzeten a korrupció is, mert ha a kormánytisztviselők sem akadályozzák meg a földek átminősítését, akkor senki.
Nemcsak a turistáknak kell a hely, mintegy harmincezer expat is dolgozik a szigeten, akik szintén luxusvillákat bérelnek vagy építenek. És külön kategóriát képeznek az oroszok. A poszt-Covid időszakban 58 ezer orosz utazott el Balira, majd az ukrajnai háború megindítása után oda is költöztek több tízezren. Akadt hónap, amikor több mint 22 ezren menekültek Balira, ahová közben – ennél kisebb számban – érkeznek ukránok is. Önmagában ez még nem lenne baj, de a helyi hatóságoknak meggyűlik a baja velük: lejárt vízummal is maradnak a szigeten, illegálisan dolgoznak, ittasan okoznak problémákat, nyilvánosan meztelenkednek, nem megfelelően viselkednek a szent helyeken. A hasonló turisták mindig is problémát jelentettek, ám most, miután egy jól azonosítható csoportról van szó, a hatóságok készek példát statuálni az oroszokkal. Tavaly előtt 188, tavaly már 340 külföldit toloncoltak ki Baliról az említett problémák miatt – többnyire oroszokat, de egyesült államokbeli, brit és nigériai állampolgár is volt köztük.
Nemrég Bali új idegenforgalmi adót vezetett be, amit különböző programokon keresztül az iparágba befektetnek majd be. Ne ijedjünk meg, a hatóságok célja elmozdulni a minőségi turizmus felé, mert ahogy egy helyi idegenforgalmi szakember mondta, nemcsak a jobb anyagi helyzet jellemzi „a minőségi turistákat, hanem az is, hogy képesek megfelelően viselkedni, és aktívan részt venni Bali környezetének megőrzésében”.
De hogyan látják a Bali-kérdést, akik maguk is jártak ott? Az egyik ismerős azt mondja, eszembe se jusson elmenni, mert „mindent leuraltak a nyugati turistákat kiszolgáló helyek”, és szomorú csalódásban lesz részem. A másik minden évben három hónapra odamegy, és meg van győződve arról, hogy Bali sosem fogja elveszíteni a sármját és az autentikusságát.
Mi pedig csak hallgattuk tétován az ellentétes állításokat, mígnem elhatározásra jutottunk: ha igazságot nem is tehetünk – talán nem is létezik objektív igazság ebben a kérdésben (sem) –, de az összképet árnyalhatjuk, ha mindkét álláspont híveivel beszélgetünk egy kicsit, hogy aztán eldönthessük az elbeszéléseik alapján, hogy nekivágunk-e a nagy útnak.
Raskó Gabi években méri a Balin töltött időt, ráadásul nem egymagában élt ott, hanem férjjel, gyerekekkel – olyannyira, hogy elsősorban azért költöztek, hogy a fiaik megtapasztalják, milyen egy teljesen más kultúrában élni. Ő és a férje ugyanis egyaránt éltek gyerekként külföldön, így már nagyon fiatalon megtapasztalták, „nem mindenhol úgy néznek ki, úgy beszélnek, úgy gondolkodnak az emberek, mint Magyarországon”. Ezzel együtt nemhogy Balin, de még Ázsiában sem járt egyikük sem, amikor kiköltöztek.
Megtört mennyország
A változásokat egyszerűen lehetetlen tagadni, néhány hónapja mesélték nekünk, hogy „a környéken, ahol mi lakunk, tavaly tavasszal még hét rizsföld volt, két hete az utolsóra is kitették az eladó táblát, és ezeken mind szállodák, éttermek és villák épülnek”. Ezzel együtt a zsigeri érzés Balival kapcsolatban sokaknál – tehát nyilván nem alaptalanul – még most is a spiritualitás.
„Egy Balin élő külföldieket összefogó Facebook-csoportban, amelynek én is tagja vagyok, pár nappal ezelőtt valaki feltette a kérdést: hogyan jellemeznéd Balit egyetlen szóval? – mesélte Gabi. – Érkeztek is a válaszok azonnal: túlfejlesztett, álom, mágikus, szépség, lehetőségek, áldás, spiritualitás, túlzsúfolt, mennyország, Moszkva, megtört, műanyag, béke, tönkretett, eladott, zajos, dugók, dzsentrifikált, kapzsi, természetfeletti, szórakoztató, elképesztő, otthonom.”
A beérkező válaszok közötti hatalmas különbségek szerintem tökéletes látleletet adnak arról, mennyire végletesen látjuk most mi, külföldiek ezt a szigetet.
Gabi két és fél éve él Balin, talán éppen ezért nem látja fekete-fehéren a kérdést: „Üldögélek ezen a vélemény-hullámvasúton, tapasztalva, hogy mindegyik jellemzésben van igazság. Hogy kinek merre billen a mérleg nyelve, az szerintem nagymértékben függ attól, hogy ő hol tart a saját életében, mi vonzza ide, esetleg mi elől menekül.” Nyilván sok panasz jogos, de mit kezdjünk azzal, aki „azért is panaszkodik, ha a homok színe nem elég világos – másfelől van, aki egy nagy kupac eldobált szemét mellett üldögélve is üdvözült mosollyal az arcán hallgatja a balinéz pap áldásait”. Annyiban mindenképpen hatott Bali szellemisége Gabira, hogy képes magát a Bali-kérdést is egy magasabb tudatszinten kezelni, amennyiben szerinte a beépülőben lévő paradicsom maga is felvet kérdéseket a távoli vándoroknak: „Kérdés, mi a kúlabb? Megpróbálni megtalálni a saját paradicsomodat, bárhol is jársz, vagy újabb felfedezetlen paradicsomokra vadászni, és beépíteni azokat is…”
Baljós jel, elveszett vonzerő
Szűcs Péter író a szkeptikusak, Puskás Nóri fotográfus a kiábrándultak táborát gyarapítja. „Ha egy helyet úgy emlegetnek a világban, hogy menő, az szerintem nem jelent jót, legalábbis ezért biztosan nem mennék oda – kezdi Péter. – A Bali-jelenség érdekel, de addig, amíg még van ilyen, inkább a felfedezetlen, autentikus helyeket vadászom.” Balit sok mindennek lehet nevezni – lásd fent –, de felfedezetlennek biztosan nem. Nóri 2018 októberében járt ott először, amikor még szerinte is elképesztően szép volt, érintetlen, érintetlenebb, mint most. „Idén januárban töltöttem ott két hetet, és döbbenet: elképesztő volt látni, hogy ahol 2023-ban még erdő volt, ott most csak csonkok, kis farönkök állnak. A háború miatt odamenekülő oroszok és ukránok földeket vásárolnak, újabbnál újabb resortok, épületkomplexumok épülnek, amit egyfelől megértek, mert a szegénység miatt nehéz erre nemet mondani, de nagy a korrupció is, és dominál a kapzsiság, úgy a kereskedők, mint az önkormányzatok körében. Mindenki rövid távon gondolkozik, pedig már így is túl van terhelve a sziget.”
Ma az istenek szigetén Nóri szerint „mindenkinek medencéje van, amit arrafelé alapvetőnek gondolnánk, pedig nem az, a vízellátás egy nagyon komoly kérdés.
És akkor nem is beszéltünk még a szemétről: egy applikáció jelzi, hogy mikor nem lehet kimenni a szabadba, mert olyan erősen szennyezett a levegő, amikor égetik a szemetet.
Nóri maga is többször járt a szigeten, így neki mint visszatérőnek nagy traumát okoztak a látottak, azt ugyanakkor elismeri, hogy akik most jártak ott először, azoknak tetszett – szerinte azért, mert nem tudják, mi volt ott korábban, nem találkoztak az érintetlen és nyugodt tájjal. És azzal is tisztában van, hogy még mindig vannak kevésbé belakott részek, például Lombok most népszerű, mert még nem annyira beépült, kicsit nyugisabb.
Az imént írtakat tekintve nem meglepetés, hogy Nóri már nem térne vissza, mert számára Bali elvesztette ezt a vonzerejét: „Forgalmasabb, lassú az utazás, drágább a szállás, az étkezés, a repülőút, még a három-négy évvel ezelőttihez képest is.”
Péternél nem a visszatérés, hanem az első út a kérdés. Alapvetően azért utazik, mert kíváncsi, és eddigi kalandozásai során azt tapasztalta, hogy minél érintetlenebb egy kultúra, annál izgalmasabb élményt ad a látogatónak, az elbeszélések alapján „Bali valószínűleg már nem ilyen, de mivel még nem jártam ott, inkább csak arról tudok beszélni, hogy miért nem vágyom oda. Azért, mert szeretem azt a jóleső meglepetést, amit azok az országok nyújtanak, amiket a alábecsülnek.”
Nem veszett el, ami vonzóvá teszi Balit
Nagy Bori eddig háromszor utazott Balira, összesen mintegy három hónapot töltött ott, először 2012-ben. Akkoriban Ázsiában élt, onnan ment át nyaralni, még hátizsákos turistaként. Az emberek kedvessége és a természet közelsége nagyon megragadta. Évtizedes szünet után tavaly és idén is visszatért, és hasonlóan érzések járták át most is, „bármennyire megváltozott azóta Bali is, és én is.
Nyilván van túlturistásodott része, amit kerülnek is nagyon sokan, de én azt a részét is szeretem – jelenti ki. – Ubud például egy elég nyugis falucska volt 2012-ben, most meg tele van mindenféle árussal, ami sokaknak talán idegesítő, de engem nem zavar annyira, hogy fejlődik – illetve kinek fejlődés, kinek nem –, mindenesetre el lehet kerülni ezeket a helyeket. Nekem viszont jólesik néha megenni egy avokádós szendvicset, vagyis mindenki megtalálja a saját helyét, ha akarja.”
Bori realista, ám ezzel együtt is ajánlaná a helyet másoknak: „El kell menni, beszélgetni a helyiekkel, átélni az ottani életérzést, mert az ottaniak kedvessége teszi igazán vonzóvá. Változatlanul szeretem, és bármikor nagyon szívesen visszamegyek.”
Szerző: Ujlaky-Gazdag István
Fotók: Getty, Unsplash
A cikk a W by Roadster magazin első számában jelent meg.
nagy sztori | bali | w by roadster | sziget | utazás
Dubaj a multikulturális gasztronómia egyik fellegvára is
Hat módszer, ami tényleg hatásos a jetlag ellen
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
