Hetek óta önkéntelenül is belefutok különböző utazási ajánlatokba. Olcsó repjegyárakkal próbálnak nyomást gyakorolni rám a légi társaságok, kihagyhatatlannak tűnő akciókkal csalogatnak a szállodák, mondván, az újranyitás örömére hatalmas öleléssel és még nagyobb kedvezménnyel várnak. Mennék is, meg nem is.
Előbbit a Négy Fal Resort bő egy éve tartó vendégszeretete után aligha szükséges megmagyarázni. Mostanra már ott tartok, hogy a szomszédos parkba vagy a Margitszigetre befizetett séta nem elég, a Budapesthez közeli kirándulóhelyeknél többet szeretnék látni. Ehhez azonban útra kell kelni.
Férfiasan bevallom, a járványhelyzet alapjaiban rúgta fel a komfortérzetemet. Kicsit viszolygok a tömegközlekedéstől, nem érzem jól magam buszon, metrón, vonaton, hiába olvasom a szakemberektől, hogy ha maszkot viselek, biztonságban vagyok. Sőt, igazából akkor is elbizonytalanodom, ha a végre valahára megnyitott teraszokon üldögélve a szomszéd széken egy vadidegen kortyolgatja mellettem a flat white-ját. Fogalmam sincs, meddig tart ez az állapot, és mikor tudok majd felszabadultan, egy indiai jógaoktató nyugalmával helyet foglalni egy étteremben, és élvezni annak mára szinte feledésbe merült hangulatát.
Az utazással kapcsolatban hasonlóan érzem, ráadásul esetében komolyabbak az aggályaim. Nem olyan régen még eszembe sem jutott átmenni Hófehérkébe és azon polemizálni, hogy jaj, a hotelben vajon ki aludt előttem az ágyacskámban, ki ivott a poharamból, és ki használta az esőzuhanyomat.
Manapság csak ilyen gondolatok motoszkálnak a fejemben.
Egy távoli ismerősömmel a minap megesett sztori sem segített elhessegetni a vállamról a kisördögöt. Történt, hogy az illető elutazott egy távoli kontinensre, ahol szerencsétlen módon benyelte a vírust, és ennek következtében ahelyett, hogy a világ egyik legszebb tengerpartján ejtőzött volna gondtalanul, úgy lenyomta a betegség, hogy kilenc napig ki sem tudott kelni az ágyából. Nyilván ez egy szélsőséges példa, de sajnos benne van a pakliban, és azzal is tisztában vagyok, hogy Magyarországon is megtörténhet velem (leszámítva a tengerpartot).
Pedig számos tényező szól az útnak indulás mellett. Békeidőhöz képest lényegesen olcsóbban juthatok el gyakorlatilag bárhová, a védettek számára a legtöbb ország legtöbb városában elérhetőek az attrakciók, a múzeumok, a bárok, az éttermek, a strandok, a szolgáltatások, és ami csöppet sem elhanyagolható szempont: nincs tömeg, nincs zsúfoltság, nincs tolongás egy ismert látnivaló előtt.
Sokkal inkább meg lehet élni ezekben a napokban egy-egy helyet.
Mégis úgy döntöttem, kivárok. Ha valahogy eddig sikerült kibírnom ezt a több szempontból pocsék évet, az a néhány hónap talán meg sem kottyan. Mert amennyire csak lehet, boldogan, önfeledten, illetve mindenek előtt, a lelki bizonytalanságokat a pincébe zárva szeretnék újra világot látni.
(Fotók: Getty Images)
jegyzet | utazás | bizonytalanság | gondolatok
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!