Szöveg: Szilágyi Anna Magdolna
Újrahasznosítás, fenntarthatóság és vintage darabok – talán ezek a mostanában legtöbbet használt kifejezések a divatiparban. Szinte nincs már olyan, az öltözködési trendek iránt fogékony, érdeklődő személy, aki ne hallotta volna valamelyiket a három közül. A környezettudatosság persze igazán pozitív és értékelendő törekvés, ám a használtruha-piac is tartogat negatív meglepetéseket.
A globalizáció és az internet elterjedése gyökeresen megváltoztatta az öltözködési szokásainkat: míg a nyomtatott sajtó fénykorában akár éveket kellett várni, hogy egy-egy divattrend hazánkba is megérkezzen, és közkedveltté váljon, napjainkban elég felmenni a közösségimédia-platformokra, ha tájékozódni szeretnénk a legnépszerűbb stílusokról és márkákról. Felgyorsult világunkban persze a divathullámok is két-háromszoros tempóban követik egymást, ezért rengeteg szinte alig hordott, tökéletes állapotú, jó minőségű ruhadarabot dobunk félre. Többek között ennek a jelenségnek (is) köszönhetően a használtruha-piac virágzik, turkálóba járni sikkes, az interneten pedig bárki saját butikot nyithat az egyébként adómentesen értékesíthető, egykor szeretett darabjaiból.
Találni egy-egy értékes kincset igazi szerotoninbomba, így nem csoda, hogy sokan kimondottan abban a reményben fésülik át a különböző alkalmazások és egyéb online ruhapiacterek sorait, hogy minél könnyebben és olcsóbban juthassanak hozzá híres, high fashion kabátokhoz vagy felsőkhöz. Míg a kétezres évek elején egy Levi’s farmer turis bálákból való kihalászásához a csillagok különleges együttállása és nagy adag szerencse is kellett, most elég beírni a vintage előtagot egy-egy márkanév elé, és több ezer értékesítő oldal ugrik elő, ahonnan megrendelhetjük a használt Dior táskánkat. A kereslet és kínálat megnövekedése tehát rengeteg pozitív hatást eredményezett: környezettudatosabbak és fenntarthatóbbak próbálunk lenni az öltözködés terén, jobban odafigyelünk, hogy milyen anyagokat viselünk, és próbáljuk kerülni fast fashion holmikat akár a használtruha-piacon is.
A számos előny mellett azonban egyre több probléma és megválaszolatlan kérdés merül fel a másodkézből értékesített termékekkel kapcsolatban.
A szabályozatlanságot és az aktuális, kedvező körülményeket kihasználva tömegek kezdik felfedezni az újraeladásban rejlő tőkét. A TikTok- és Instagram-trendeket folyamatosan monitorozó fiatalok lepték el az on- és offline használtruha-üzleteket, akik sokszor a frissen kirakott/feltöltött holmik közül kiválogatják a legmárkásabb, a pillanatnyi divathullámokhoz leginkább passzoló darabokat, majd ezeket két- vagy sokszor akár három-négyszeres áron eladják. Minél kisebb energiát fektetnek az értékesítésbe, a haszon annál nagyobb lehet, ráadásul ma már saját weboldal vagy blog sem szükséges a ruhák online árusításához. Elég letölteni az itthon igen népszerű Vinted vagy a külföldön jobban ismert Depop alkalmazást, amelyen saját profilt hozhatunk létre, ahol mi magunk szabhatjuk meg az eladni kívánt termékeink árazását.
Ha konkrét példán szeretnénk levezetni az egyre nagyobb igazságtalanságokat szülő helyzetet, elég csak megvizsgálni a különböző szőrme, bőr- és műbőr blézerek és kabátok árainak és elérhetőségének a változását. A 2020-as évek alapdarabjai lettek a régen kimondottan személyre szabott módon, bőrművesnél készíttetett, hosszú évekig viselt bőr- és szőrmeáruk, amelyeket akár a nagymamánk szekrényében is megtalálunk. A resellingben jártas eladók hamar felfigyeltek a trendre, ezért igyekeztek minél előbb felvásárolni az itthon megtalálható készleteket, amelyeket most az eredeti ár–érték arány két-háromszorosáért vesztegetnek. Ezeket az összegeket gyakran a magyar vásárlók nem képesek vagy nem akarják kifizetni, ennek okán a Kelet-Európában készült, kiváló minőségű bőráru Nyugatra vándorol. Míg mi importáljuk a jobbnak hitt angol és amerikai használt ruhákat, addig a berlini fiatalok tőlünk exportált kabátokra és táskákra vágynak – kissé értelmetlennek, de leginkább abszurdnak tűnik ez az ördögi kör.
A végeláthatatlan szállítás és utaztatás közben a ruhák anyaga sérülhet, bomlásnak indulhat, ráadásul követhetetlenné válhat bizonyos darabok holléte. Bár a vintage hatás még mindig nagyon népszerű, fontos, hogy minél jobban próbáljuk óvni a már birtokunkban lévő textíliák állapotát. Igaz, egy sima fehér pólónál ez a szempont talán észszerűtlennek tűnik, de sosem tudhatjuk, milyen vagy mekkora értéket tartunk a kezünkben. A divatházak számára az utóbbi évek egyik legnagyobb tanulsága, hogy a kollekcióik archiválását, illetve állapotmegőrzését nem lehet elég korán kezdeni. Igaz, a folyamatos reselling miatt napvilágra kerülhetnek sokszor már teljesen elfeledett darabok, ám a folyamatos kézről kézre adás és a pénzügyi nyerészkedés nem segít a kilencvenes évek ikonikus kollekcióinak a konzerválásában.
A viszonteladók felfutása napjainkra olyan káoszt eredményezett a divatiparban, amelyben egyáltalán nem enyhülnek vagy tűnnek el a különböző korcsoportok és társadalmi rétegek közötti különbségek, sőt. Aki eddig nem volt képes megfizetni a jobb minőségű, éppen trendi, márkásabb darabokat, az innentől kezdve sem fogja tudni, hiába beszélünk használt árucikkekről. A csalódott vásárló pedig inkább választ ezek után a fast fashion boltok csillogó kirakataiból, ahol gyakran jelentősen kevesebb pénzért teljesen új, még senki által nem hordott ruhákat vásárolhat. Nehéz az inkluzivitásról, a testpozitivitásról és a szabad önkifejezésról szót ejteni egy olyan területen, ahol még mindig a saját pénztárcánk szab határt a kreativitásunknak...
Persze a sok negatívum mellett sosem szabad elfeledkeznünk a pozitív példákról sem. Léteznek olyan viszonteladók is, akiknek nem elsődleges szempont a meggazdagodás. Őket inkább a ruhák iránti szeretet, a szakértelem és a különleges gyűjtemények összeállításában lelt öröm motiválja. Gyakran megvarrják, megjavítják a ruhákat, majd olyan embereknek/boltoknak/tervezőknek adják tovább, egyáltalán nem csillagászati összegekért, akiknél garantáltan jó helyük lesz, vagy akik egy-egy archívum összeállításához keresnek bizonyos darabokat.
Fontos tehát megjegyeznünk, hogy attól, hogy egy ruhát használtan veszünk meg, egyáltalán nem biztos, hogy azzal ténylegesen a környezetet védjük. Ha van rá lehetőségünk, érdemes utánajárnunk, hogy pontosan honnan származik az adott textília, és miként jutott hozzá az eladó. A trendek követése mindenki számára opcionális, de egy jól kombinálható kapszulagardrób megvédhet minket a viszonteladói piacok kiszámíthatatlan extremitásaitól. Ha ezeket az íratlan szabályokat észben tartjuk, nem érhet minket meglepetés a használt ruhák végtelen univerzumában sem.
(Borítókép: Getty Images)
A cikk eredetileg a W by Roadster második print számában, a 2024-es Winter Issue-ban jelent meg.
divat | vintage | reselling | újrahasznosítás | second hand | fenntarthatóság
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
