Megnőtt és felnőtt a Volkswagen Touareg

Mindegy, mit jelent a Volkswagen név, mindegy, mit gondoltunk a korábbi generációkról, ez már egy luxusautó a legjobbak közül.

Ahogy egy állásinterjúnál sem célszerű kinyúlt, bolyhos pulcsiban és félretaposott tornacipőben alakítani magunkról az első benyomást, az sem szerencsés, ha az üzleti partner parkolójában olajtócsával és füstfelhővel jelöljük meg a kocsink helyét. De a másik végletnek is lehetnek káros következményei: bár sikeres emberrel jobb együttműködni, mint azzal, aki legfeljebb a NAV feketelistáján szerepel az élen, egy üzletfélben felvetődhet, vajon biztosan a legjobb ár-érték arányú szolgáltatást nyújtja-e az, aki kétmillió forintos outfitben száll ki a Porsche Cayenne-ből.

Mit lehet tenni? Vagy kizárólag olyan körökben mozogni, ahonnan lefelé könnyebb kilógni, mint felfelé, vagy elfogadni, hogy az emberi élet minden szinten nehéz, igazságtalan, kompromisszumokat követelő létforma, venni egy nagy levegőt, és mondjuk egy Volkswagen Touareget.

A többségnek ugyanis fogalma sincs az autók valódi értékéről – így lehet elérhetetlen kultusztárgyként tisztelni egy Ford Mustangot –, annyit viszont tudnak, hogy egy Porsche baromi drága, a Volkswagen viszont, nomen est omen, megfizethető népautó. Ha valaki Touareggel jár, az a mai kornak megfelelő gondolkodású, igényes, de nem hivalkodó ember, aki biztosan nem árazza túl a munkát.

Ebben nem feltétlenül több a racionalitás, mint abban, hogy magas építésű, nehéz terepjárófélékbe szokott át az emberiség aszfaltutakon közlekedő részének jelentős hányada, ettől még tény, hogy a Touareg vásárlóinak egy része ilyen nyomás alatt kénytelen autót választani (a másik része meg akar egy jó és nagy SUV-t).

A Touareg friss generációja minden eddiginél jobban megfelel az igényeknek.

Persze nem csak abban az értelemben, hogy komolyabb és modernebb autó, mint az elődjei, ez evidens. A mostani, egyébként a csúcs-Volkswagen személyautó szerepét is betöltő Touareg viszont már a megjelenésével is szakít a legfeljebb a mérete miatt tekintélyes, amúgy visszafogott stílussal.

Ennek legfőbb oka, kis híján az első sárvédők közepéig kihajtották a hűtőmaszkot, így az akkora, mintha nem is egy kocsi eleje, hanem egy kisbolt portálja lenne, nyitás előtt, lehúzott ráccsal. Mivel a fényszóróknál megtörik a felület, nem primitív az összhatás, ugyanakkor semmilyen más agresszív részlet nem szükséges ahhoz, hogy kellően tekintélyes legyen. A hátulja meg egy Audi – ezzel se a Volkswagen-tulajoknak lesz problémájuk.

Ennyi szól a külvilágnak, a vezető és az utasok viszont sokkal többet kapnak. Ez beszállás után rögtön nyilvánvalóvá válik. A műszerfal kifejezés személyautóban talán még soha nem volt ennyire találó: a kormány mögötti, és a középkonzolba épített középkonzol helyetti két monitor akkora, hogy a sofőr előtt és kicsit mellette – BMW-s hagyomány szerint a vezető felé fordítva – egy fal magasodik, ami teljesen egészében kijelző.

Láttunk már gigantikus képernyőt autóban, míg azonban a Tesla Model S-ben ezt olyan finomsággal sikerült megoldani, ahogy a kamionok szoktak vidéken becsapódni a Kádár-kockákba, ha nem adja ki a kanyar, a Touaregben valahogy magától értetődik, hogy igen, itt néhány gomb helyett függőleges irányítópult van.

Mint ahogy minden más is evidens ebben az autóban: hogy majdnem annyira tágas, mint egy kisbusz, hogy luxusautós minőségi szintet és szolgáltatásokat tud, hogy a háromliteres V6-os dízel 286 lóerejéből és 600 Nm nyomatékából minden helyzetben találunk elegendőt a több mint kéttonnás test mozgatásához, és hogy jó vele utazni hosszabb és rövidebb távon egyaránt.

Ez azért elvárható egy, az Elegance felszereltségi szinttel 18,36 millió forintos alapárú kocsitól – mondhatja erre, aki mondani akarja. (Hát még, ha tudná, hogy az extrákkal jócskán kibélelt tesztautót majdnem 27 milliósra sikerült konfigurálni.) Amiben van is igazság, ám ha elkezdjük a konkurenciához hasonlítgatni – és a konkurencia bizony a nagyobb Audi, BMW, Mercedes-Benz, Porsche SUV-k –, akkor rájövünk, hogy hozzájuk képest visszafogott árazású a Touareg. Miközben megjelenésében bármelyikkel felveszi a versenyt, ahogy a lézerfényszórós, légrugós, összkerék-kormányzásos, önparkolós, dugóasszisztenses, éjjellátós, head-up displayes, masszázsüléses, szervoajtós opciós lista is igazán prémiumautós.

Hátránya lehet, hogy bár a háromliteres dízel tökéletesen passzol hozzá, motorválaszték – értsd: másfajta motor – egyelőre nincs hozzá. Nem baj, az új Touareg V8-as hörgés nélkül is nagyon nehezen, nagyon messziről tudja csak elhitetni, hogy nem luxus-, hanem csak egy nagyobbacska népautó.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)

volkswagen touareg | suv | nagy sztori | teszt | volkswagen