Close
Kínai autót vezettünk. Teljesen olyan, mint egy Volvo – S90 T6-teszt

Kínai autót vezettünk. Teljesen olyan, mint egy Volvo – S90 T6-teszt

A Volvo évek óta a kínai Geely tulajdona, ebből azonban nem sokat éreztünk eddig, mert a központot meghagyták Svédországban, a típusok pedig le sem tagadhatták volna a skandináv eredetet. Ez az S90-es viszont már Kínában készült. Vége a márkának, vagy le kell számolnunk még egy sztereotípiával?

Eddig sikeresen húzott hasznot a nemzetekkel kapcsolatos közhelyekből a Volvo. A svédekről ugyanis a gazdagság, a minőség, a természetközeliség, a jó hangulatú skandináv dizájn, a Volvókról pedig a biztonság és – a régebbiekről legalábbis – az elnyűhetetlenség jut eszünkbe. A marketingesek elégedettek lehetnek, kicsit rá kell dolgozniuk a pozitívumokra, és rendben is van minden.

A kínai cuccok viszont gagyik. Igaz, hogy már minden Kínában készül, de az is, hogy már gagyi is minden, bezzeg régen… Ezek is sztereotípiák, és nehezen tud rajtuk felülemelkedni az, aki vett már anyagában büdös papucsot, egyszer használatos cipőt vagy más, tényleg nevetséges minőségű kínai terméket, esetleg szétnézett egy kínai piac mélyén. Vagy beleszagolt a magyar piacon is próbálkozó, BMW X5-klón (ezért később az Európai Unióban be is tiltott) Shuanghuan CEO tornacipő bukéjú utasterébe, netán emlékszik az első, Európába hozott kínai autó, a Brilliance BS6 tragikus töréstesztjére.

Ebben a közegben kell elfogadtatni: a Volvo S90 már Kínában készül.

Ha feltételezzük, hogy az amerikai rendőrök a fánkon kívül mást is esznek, talán megkockáztathatjuk, hogy a kínaiak sem csak gagyit gyártanak.

Az ország, amely lassan mindenben behozza és lehagyja a világ egyetlen szuperhatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat is, egy jó minőségű autónál többre is képes (bár jegyezzük meg, hogy a 2007-es Brilliance-fiaskó után mindössze hat évvel a szintén kínai Qoros 3 szedán nemcsak maximális csillagot kapott az Euro NCAP-teszten, de minden idők legjobb törésteszt-eredményét is produkálta, szóval többre is képesek, de azért autós vonalon is odateszik magukat).

Kína világgazdasági szerepére sem a bénázás a legjobb kifejezés, higgyük el, hogy a Volvót sem azért vették meg a Fordtól 1,8 milliárd dollárért, hogy további pénzhegyek beleöntése után minőségi gondok miatt elveszítsék a vevőket és így a saját befektetéseiket is. Nagyjából egyöntetű vélemény autós körökben, hogy a kínai autó pillanatokon belül az lesz, ami a nyolcvanas években a japán volt, a kilencvenesekben pedig a dél-koreai: kinevetették, aztán megszorongatták a nagy múltú, európai konszerneket is. A Volvót ráadásul nem a nulláról kell fejleszteni, csak okosan használni a meglévő erőforrásokat, és a friss tőke adta lehetőségeket.

Ezután következhetne a fordulat, hogy a ragasztószagtól kábultan belehuppantam az ülésbe, magamra húztam az ajtót a kilincset, addig igazgattam a motorindító gombot, míg végre lett érintkezés, aztán gyújtás, és ha köhögve is, de elindult az elsőre inkább füstgenerátornak tűnő motor.

De nincs fordulat.

Az S90-es nem csupán messziről lenyűgöző, a mindent kopogtató, nyitogató, kaparászó, kapcsolgató emberfajta, az autós újságíró sem tud kárörvendően felkacagni. Ahogyan az utóbbi idők összes többi Volvójának, remekül áll neki a márka jelenlegi stílusa, bár az XC sorozathoz képest ez szigorúbb, komolyabb autó, jóval kevésbé illik bele egy rövidnadrágos srác vagy egy anyuka, mint egy szépbe burkolt felsővezető, bár ebben a véleményben a juharbarna fényezés is nagyon benne van.

A legmarkánsabb rész a far a ma már volvósnak nevezhető hátsó lámpával, az S90-es tudja, amit messze nem minden autó: embléma nélkül is felismerhető lenne, elölről és oldalról is. Centik híján öt méter hosszú, ami szavakkal kifejezve jó nagyot jelent, alig rövidebbet, mint a német luxushármas normált tengelytávú változatai. Azokkal szemben viszont ez nem vált ki ellenszenvet – sokan korábban is ezzel indokolták Volvo- vagy Saab-vásárlásukat –, miközben tökéletesen kifejezi vezetője státuszát és anyagi helyzetét.

És az ízlését. A Volvo nagy limuzinja ugyanis, kínai gyártás ide vagy oda, skandináv stílusú, visszafogottságában is elegáns és stílusos autó, pontosan olyan beltérrel és szolgáltatásokkal, amilyet elvárunk egy Volvótól és egy drága luxusautótól.

A fedélzeti funkciók zömének irányítását egy műszerfalba épített tablettel oldották meg, és a kormány mögötti műszereket is egy monitor helyettesíti, a hangulat nem high-tech, hanem otthonos, amennyiben az otthon alatt letisztult, minőségi bútorokkal és kényelmes bőrgarnitúrával berendezett, tágas teret értünk. Hiába a tesztautó teljesítménye, az S90-essel nem leigázni, megmutatni és fölényeskedni akarunk, hanem belesimulni egy ideális társadalomba, ami ugyan nem létezik, de ezen nem ebben a kocsiban fogunk gondolkodni.

Pedig lenne erő az emberkedésre: a T6-os változat – bár már nem a csúcsmodellt jelzi, az a T8 hibrid – kétliteres négyhengerese turbóval és kompresszorral 320 lóerős, és összkerekes, hogy ezt kulturáltan a talajra is lehessen vinni. Felesleges mondani, hogy ez bármilyen helyzetben elegendő tartalékot jelent, a nyolcfokozatú automata készséges, és noha az autóhoz leginkább a kényelmes vezetési mód illik, állíthatjuk dinamikusra is, ha egy menetkészen 1,9 tonnás limuzinnal szeretünk beesni a kanyarba.

Eddig nagyjából ott tartunk, hogy az S90 szép, nagy, kényelmes és erős. Ez alapelvárás a kategóriában, de csak a villámcsődhöz lenne elegendő, ha a légkondival záródna az extrák legkomolyabb elemig tartó felsorolása. Ilyen hibát persze nem követtek el: a hifi mesés, van head-up display, kamerák körben, automata parkolás, sávtartó, lassító-gyorsító félig önvezetés, önálló vészfékezés, üléshűtés, masszázs, minden.

Ilyen is lehet egy kínai tulajdonú és gyártású autó 2018-ban. Ideje nagyon aggódniuk az európai autógyártóknak.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Nagy Gergely)

Close