A kortárs magyar dizájn és Renoir festészete ihlette az első magyar selyemsál márka új kollekcióját

A VYF az első magyar selyemsál márka, amely lassan tíz éve kápráztatja el a műfaj kedvelőit. Legújabb, Ordinary Paradises kollekciójukat a Szépművészeti Múzeumban egy exkluzív esten mutatták be.

2023 őszének signature kiegészítői Renoir impresszionista festészetének hétköznapiságukban örökérvényű témáit a tervezők kortárs és generációs perspektíváján át szűrve ragadják meg és egy időtlen, évszázadok óta a kifinomult szépséget megtestesítő anyag, a selyem segítségével adják vissza.

A négy minta egyszerre hozza el a századelő Párizsát és a jelen Budapestjét — bohéman, életigenlően.

Az Ordinary Paradises a Szépművészet Múzeumban debütált, a francia festő előtt tisztelgő első magyarországi kiállítás nagyközönség előtti megnyitását megelőző estén.

A négy különféle mintát három méretváltozatban felvonultató kollekció Horváth Lili független kurátorral és művészeti tanácsadóval együttműködésben született meg. A Múzeumshop és a VYF kollaborációja nem előzmény nélküli, hiszen a Matisse papercut munkái által inspirált első közös kollekciójukat tavaly nyáron mutatták be.

A meghívott vendégeket egy efemer, de annál látványosabb helyspecifikus installáció fogadta a Múzeum Reneszánsz Csarnokában.

A NORNA lebegő hatást keltő, boltíveket idéző Námi ülőbútorai valamint az ARCHITRES Studio újrahasznosított márványból készült Reble szériájának darabjai egyszerre simultak bele az eseménynek otthont adó, patinás építészeti környezetbe és emelték ki átgondoltan kurált displayként a selyemsálakat – egyúttal összekapcsolódva egyazon tervezői szemlélet és megközelítésmód mentén: kortárs mégis időtálló, fenntartható tárgyak, amelyeket a múltból táplálkozva, a jövő generációjának alkottak meg és amelyeknek történetük van.

A négy kendődizájn mindegyike más-más történetet fed fel olyan, a budapesti kiállításon is látható művekre visszanyúlva, mint a Fiatal lányok a zongoránál, a La Grenouillère, a Nő napernyővel kertben vagy a Bál a Moulin de Galette-ben vázlata, ill. a washingtoni Phillips Gyűjteményben található (és az Amélie csodálatos életéből is ismert) Evezősök reggelije. A különböző narratívák mögött húzódó szemléletmód ugyanakkor közös: a fête galante – egy a 18. századi rokokóra visszavezethető, és Renoir által újra felfedezett és megújított festészeti zsáner – markánsan milleniál adaptációja.

A kollekció mintái az ünnep kortárs fogalmát és generációsan meghatározó jelentéstartományait körüljárva a klasszikus értelemben vett ünnepi vagy különleges alkalmak helyett szándékoltan olyan mindennapi helyzeteket ragadnak meg, amelyeket oly ritkán tudunk a maguk egyszerűségében mégis teljességükben megélni és élvezni, hogy valójában épp ezek válnak a legértékesebb pillanatokká, legőszintébb ünnepekké, a hétköznapok kis paradicsomaivá, amelyek akár rövid időre is békés menedéket nyújthatnak a szüntelen hajszában és nyüzsgésben.

Ahogyan Horváth Lili, a projekt és a kollekció művészeti vezetője köszöntőjében megfogalmazta: Renoir festőként kutatta a folyamatosan változó trendek és kifejezésformák mögött az örök emberi témákat, amelyeket a hétköznapok legegyszerűbb szituációiban fedezett föl. Meggyőződése volt, hogy a nagy klasszikus kompozíciók ideje lejárt és sokkal izgalmasabb mindennapi élet, „mert az élet örök tartalmát a semmiségek adják” – idézte föl a festő fia, Jean Renoir visszaemlékezéseit.

Azt a művészetet tartotta igazán rendkívülinek és szerethetőnek és maga is olyan alkotások létrehozására törekedett, amelyek éreztetik az örökkévalóságot anélkül, hogy hirdetnék. Impresszionista kortársainak jó részével ellentétben Renoirt mindig is az ember érdekelte, művészetének mozgatórugója az alakábrázolás lett és a törekvés, hogy az otthonok és műterem enteriőrjeiből kilépve modelljeit tájképbe integrálja. Így vált eleven, mozgalmas és könnyed festészetének egyik legkedveltebb témájává a Párizsban és külvárosi kerületeiben szabadidejüket önfeledten töltő vagy épp csak reggelijüket fogyasztó társaságok ábrázolása. Renoir festői szemléletének másik jellegzetessége – akár kortársaival, akár az őt követő festő nemzedékek nagyjaival összevetve –, hogy alakjai sosem véletlenszerűen kerültek egymás közelébe a vásznon, hanem az ábrázolt személyeket és gyakran kutyákat (mivel a francia mester a kutyákat különösen szerette és számtalan képét szentelte nekik) mindig valamilyen bensőséges, intim reláció fűzte egymáshoz.

A VYF selyem felületein így egyaránt tárulnak fel intim és közösségi jelenetek egy otthon kényelmében és képzeletbeli városi terekben, amelyek részletei egyszerre idézik meg a francia és a magyar fővárost.

Balázs Viola és Szécsi Tamás a VYF alapításakor, 2014-ben még nem is sejtették, hogy szerelemprojektjük és márkájuk hamarosan Közép-Európa vezető kortárs selyemsál brandjévé növi ki magát. A dizájn száz százalékban magyar, a kézi gyártás pedig Olaszországban, Comóban történik, tiszta prémium selyemből. Aki egyszer ráérez ennek az egyszerre kifinomult és játékos, tradicionális és időtlen mégis merész és karakteresen kortárs kiegészítőnek a viseletére, rajongóvá – és legtöbbször menthetetlenül gyűjtővé is – válik.

(Fotók: Földi Ádám)

selyemsál | márka | kollekció | VYF | magyar