Kevesen tudják úgy megmutatni Ázsia sokszínűségét, mint ez az angol fotós

A napsütötte doveri partoknál született, mégis Ázsia lett a szerelme annak a huszonhat éves fotósnak, akit közel hatszázezren követnek Instagramon. Jordan Hammond Tunhuang dűnéitől Bali partjain át a mongól sztyeppékig járja a világot és hozza el a telefonunkra gyönyörűen komponált képeken távoli és ismeretlen tájak minden szépségét és egzotikumát. A fiatal angol fotóssal beszélgettünk inspirációkról, jövőbeli tervekről, a munkamánia nehézségeiről, és arról, mire a legfontosabb figyelni egy utazás során.

– Mikor kezdett el érdekelni az utazófotózás?

– 2015-ben, amikor Kínába költöztem angolt tanítani. Még az utazás előtt vettem egy fényképezőt, hogy megörökíthessem az élményeimet: nagyon hamar beleszerettem a műfajba, amiben nagy szerepe volt annak is, hogy az első évben Kína egyre ismeretlenebb tájain jártunk.

– Több olyan európai barátom is van, akik már évek óta Pekingben élnek, és sokuknak elég nehéz volt megszokni a várost, a helyiek életvitelét. Neked is nehéz volt Kínához alkalmazkodni?

– Igen, először nagyon nehéz volt, talán azért is, mert az út előtt nem jártam utána, mire számítsak. Ehhez pedig még hozzájött az is, hogy rögtön egy olyan munkakörben kezdtem dolgozni, amit előtte még sosem csináltam. Nagyon ijesztő volt a dolog, de szerencsére ott volt a barátnőm, aki előtte élt már egy évet Pekingben, elég jól beszélte a mandarint, és nagyon sokat segített, hogy könnyebben megszokjam az egészet. Úgyhogy mikor találtunk lakást és a tanításba is belejöttem, már sokkal egyszerűbb volt belerázódni a kinti életbe, valamint igyekeztem a lehető leginkább belemélyedni a kínai kultúrába, és amikor csak tudtam, elutaztam az ország többi részére is.

– Utazó fotográfusként mi inspirál igazán?

– A többi utazófotós elképesztően inspirál, leginkább azok, akik kevéssé ismert helyeket járnak be.

Szintén nagyon sokat merítek azokból az emberekből, akikkel utazásaim során találkozom; a helyiek érdekelnek legfőképp, és nagyon hálás vagyok, hogy megoszthatom ezeket a történeteket a világgal.

– Az Instagram mennyiben befolyásolta a karrieredet?

– Maga az Instagram adta a karrieremet. Elsősorban mint portfólió nagyon fontos, mivel a potenciális ügyfelek láthatják a munkámat, hogy mire vagyok képes, és kapcsolatépítésre is szintén hihetetlenül hasznos az oldal, főleg kezdő fotósként.

– Hol szerettél eddig legjobban fényképezni?

– Kínában. Imádom Kínát, komolyan, annyira sok fantasztikus hely van, hogy nem is tudnék választani, de a kedvenceim például Csangcsiacsie, Hszingping, Hsziapu és Tunhuang.

– Fel tudod idézni azt a pillanatot, mikor rájöttél, hogy az outdoor fotózás akár a főállásod is lehetne?

– Emlékszem, mikor 2016-ban Balin voltunk Sophiával, a barátnőmmel, és közösen volt háromszáz font a bankszámlánkon. Az előző évben minden Kínában spórolt pénzünket elköltöttük, és arra gondoltam, hogy a fotózásból nem tudok karriert építeni. Azt terveztük, hogy újra visszaköltözünk Kínába tanítani, de aztán bejött egy fotós munka. Aztán még egy. De még három évnek el kellett telnie, mire 2019 elején rájöttem, hogy a fotózás akár teljes munkaidős dolog is lehet.

– Változott a stílusod elmúlt években?

– Azt mondanám, hogy a mostani stílusom színes és mégis kifinomult, a képekbe pedig mindig igyekszem emberi vonatkozásokat becsempészni, például helyieket. Eleinte nagyon túlszaturáltak voltak a képeim, az elmúlt években sokkal valósághűbbek a fotóimon a színek.

– Már bejártad az egész világot, ezer meg ezer gyönyörű tájat örökítettél meg. Voltak pillanatok, mikor úgy érezted, hogy kiégsz? Hogyan tudod fenntartani az állandó lelkesedést?

– Gyakran kísért meg a kiégés, és ennek talán a munkamániám az oka. Nappalokat és naplementéket örökítek meg pihenés nélkül, végigrepülöm a fél világot és vissza, megállás nélkül – és imádom.

Viszont mára megtanultam, hogy figyeljek a testem jelzéseire, és törődjek magammal. Úgyhogy ma már lassabban utazom.

Végeredményben soha nem esett nehezemre lelkesnek maradni, és mérhetetlenül imádom, amit csinálok – a baj csak az volt, hogy nem tudtam, mikor kell egy kis szünet.

– Mi a legnehezebb a munkádban?

– Leginkább azok a dolgok, amiket az emberek nem látnak. Például fenntartani egy vállalkozást, egy üzletet. Szerintem sokan nagyon könnyen elfelejtkeznek róla, hogy a fotósok és az instagramolók élete nem egy vég nélküli vakáció. Két üzlet tulajdonosa vagyok, és folyamatosan ügyelnem kell rá, hogy simán menjenek az ügyek – a szerződések, a számlák, az adózás, minden. Mindezeket egyedül és a saját hibáimon keresztül tanultam meg, szóval igen, egyértelmű, hogy ez a legnehezebb rész.

– Minden hónapban több ezer kilométert utazol, rengeteg tapasztalatot szereztél világjáróként. Vannak utazási tanácsaid, amiket érdemes lenne megfogadnunk?

– Szerintem nagyon fontos az adott ország nyelvén pár szót előre megtanulni. És érdemes helyiekkel beszélgetni, belemerülni a kultúrába, valamint az is nagyon hasznos, ha a repülési időt utána ellensúlyozzuk földi utazással. Voltam pár elég elképesztő helyen az elmúlt években, de a legkedvesebb emlékeim szinte kivétel nélkül olyanok, amiben egy helyi buszon utazunk egész nap, majd egy kis faluban megszállunk a semmi közepén, és rám talál valamilyen csodálatos fényképtéma.

– Hogyan szoktál kikapcsolódni?

– Őszintén szólva elég ritkán esik meg, hogy ne dolgoznék. De mikor egy-egy délutánt mégis kiveszek, akkor szeretek focizni, X-boxozni vagy barátokkal találkozni. Idén pedig Soph és én elutazunk nyaralni – már alig várom!

– Hol látod magad öt év múlva?

– Remélem, hogy öt év múlva eltávolodom az ügyfelekkel való munkától, és a magam számára fontos projekteken fogok dolgozni. Szeretnék kiadni egy könyvet Kínáról a következő két-három évben, és remélem, hogy egy nap majd workshopokat tarthatok Kínában.

fotózás | kína | ázsia | jord hammond | instagram