Vannak emberek, akik egészen egyszerűen a létezésükkel inspirálják a környezetüket, az energiájuk kiáramlik a körülöttük lévő térbe, és mozgásba lendíti a dolgokat. Németh Anna ilyen egyéniség. Aztán vannak, akik tesznek, festenek, írnak, zenét szereznek, és ez az alkotás az, amivel hatnak a körülöttük lévőkre. Németh Anna ilyen ember is.
Ha azt mondanánk, Németh Anna modell, azzal egy olyan dobozba próbálnánk begyömöszölni őt, amibe egyszerűen nem fér bele. Maradjunk tehát annyiban, hogy Anna egy múzsa, akinek a W első számának lapjain is átsugárzik finom, de félreérthetetlenül lehengerlő energiája. Ennek bizonyítéka a divat editorialunk, amelyet Ajkai Dávid fotózott – de mielőtt előrelapoznánk, ismerkedjünk meg Annával, akit komáromi műhelyében látogattunk meg!
Amikor először találkozom Annával, egy tatai étteremben ülünk. Batikolt pólót visel, ami festékfoltosnak is tűnik, később kiderül, hogy ő maga dizájnolta egy spontán pillanatban Domestos segítségével. Van egy nagy adag take it or leave it attitűd Annában, ami már modellkarrierje idején is jellemezte őt. „Én simán elmentem bakancsban és hátizsákkal is castingokra, mert úgy voltam: ha én kellek nekik, akkor bakancsban is kelleni fogok. Talán ezért nem lettem ismertebb modell” – mondja. Nem tagadja, egy időben foglalkoztatta, milyennek látják, de amióta a fia megszületett, csak neki akar megfelelni.
Nem akarok már mindenkinek tetszeni, mert az egy félrevezető dolog, és ezzel a hozzáállással nem lehet önazonosnak maradni.”
Anna az elmúlt években egyre komolyabban foglalkozik a festészettel, ez egyfajta generációkon átívelő tradíció a családjában. Az olajfestékek keverésére, az ecsetek elmosására a nagyapja tanította meg a nyári vakációk alkalmával, a tinédzser Anna a Mecsekben szívta magába a terpentin és a hígító illatát. Az édesapja is festett, így nem meglepő módon Anna a középiskolában rengeteget rajzolt, nem kapta meg azonban azt a képzést, amit szeretett volna. „Nem feltétlenül szeretnék erről beszélni, és ezt hangsúlyozni, de talán korábban a festészet felé tudok fordulni, és ma előrébb tartok, ha tizenhat évesen nem kell elmennem dolgozni. Én amúgy szeretek körömcipőben a jégen csúszkálni. Ilyenkor tanulom a legtöbbet.”
Anna az elmúlt időszakban döntött úgy, hogy másoknak is megmutatja a festményeit, ami a benne lévő gátlásosság elengedéséről is szól. AnaSu művésznéven bárki megtalálja a műveit, ha felmegy az Instára vagy megnézi a honlapját, esetleg belefut egy kiállításába Tata és Komárom vonzáskörzetében. Egy absztrakt festmény számára az érzelmek és színek kombinációjának gyümölcse. Elsőre mindig egy szín ugrik be, mondja, aztán a belső világ kiterjed a külsőbe. „Van, hogy fél óra alatt kiszalad belőlem valami, és tökéletesen harmonizál azzal, ami bennem van”. Jelenleg egy műhely kialakításán dolgozik, amely elég nagy ahhoz, hogy kétméteres vásznak is elférjenek benne. „Úgy érzem, hogy ez az a méret, amin a leghatékonyabban ki tudom fejezni magam” – mondja lelkesedéssel teli hangon, miközben a tatai Öreg-tó partján sétálunk.
„Szeretem a szabadság szót. Szeretem, ha valaki szabad mer lenni, fel meri szabadítani magát a nyomasztó kategorikus elvárások alól. Van a kötelesség, amit meg kell tennünk, hogy létezésünk stabil maradjon, de efelett szabadságnak kell lennie. Ez egy fontos dolog a számomra, de sajnos nagyon sokunknak nem adatik meg. Az igazi szabadság az, amikor a bennünk rejlő igényeket olyan módon tudjuk kielégíteni, megélni, hogy azzal másoknak nem ártunk. Ha a szabadságunk megélésével hozzá is tudunk adni mások életéhez, az művészet.”
Anna élete olyan szakaszában van, amikor a belső iránytűre figyel, és a kreatív énjét szeretné kiteljesíteni. Alkotóként és szabadúszó modellként is olyan művészethez kapcsolódó projekteket keres, amikben ki tudja élni művészi ambícióit, legyen az festészet, tánc vagy éppen zene.
Edgar Degas szarkasztikus megfogalmazása szerint festeni könnyű, amíg fogalmad sincs, hogyan kell, de ha tisztában vagy vele, akkor rájössz, hogy elég bonyolult. Ezzel Anna is egyetért, majd hozzáteszi: „intelligencia szükségeltetik ahhoz, hogy belássuk, mennyi mindent nem tudunk”. Autodidakta módon képezi magát, és nem érzi úgy, hogy bármiről lemaradt volna. Az alkotás önvizsgálat, befelé figyelés, önmaga felszabadítása és kitárulkozás egyszerre, egy hosszú és kanyargós út, amit az ember akár évtizedeken át követ.
„Én nehezen fejezem ki magam. Igen, órákon át tudok beszélni, de a legbelső dolgokról nehezen kommunikálok. A festés pedig egy jó csatorna, hogy ami bent van, az megtalálja az utat kifelé.”
(A cikk a W by Roadster első számában jelent meg. Fotók: Gaál Dániel)
modell | németh anna | múzsa | interjú | portré
Budapesti csúcspanoráma exkluzív pezsgőkkel a felhők közelében – Ez a White Raven
Well done
Itt van a nyár, ami már önmagában remek hír, de azzal tudjuk fokozni a hangulatot, hogy a napokban megjelenik a Roadster magazin legújabb száma is. Mit találunk benne? Ellátogatunk az Azori-szigetekre, Dubajba és megnézzük Isztambul egyik legenergikusabb kerületét, Beyoğlut. Találkozunk a világhírű brit dizájnerrel, Tom Dixonnal, kifaggatjuk az ikonikus fotós, Slim Aarons hagyatékát őrző Getty Images igazgatóját, és Bott Frigyes meghívására Európa legjobb sommelier-jeivel végigkóstoljuk a régió legérdekesebb furmintjait. Elmerülünk a független kiadású zine-ek színes és hangos világába, meglátogatjuk a Tisza Cipő főhadiszállását, megtapintjuk, mit tudnak az ukrán-Kárpátokból érkező kéziszövésű szőnyegek, egy MV Agusta nyergében pedig végigmotorozzuk Szardínia vadregényes hegyeit. Ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá! A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
