Close
Ezekben a nagyvárosi lakásokban a kreativitás kapja a bajnoki címet

Ezekben a nagyvárosi lakásokban a kreativitás kapja a bajnoki címet

Nem szükséges varázspálcát suhogtatnunk ahhoz, hogy okos elrendezéssel, egyedi ötletekkel és egy kis kreativitással harmonikus otthont álmodjunk meg magunknak, legyen az bármilyen nagyvárosi környezetben. Íme öt kiváló példa Budapesttől Melbourne-ig. 

Fényben úszó penthouse San Franciscóban

Reggel van. Még dörzsöljük a szemünket, fel-fel villannak előttünk legutóbbi álmunk pillanatképei, de amint elhúzzuk a hálószoba sötétítő függönyét, egyből észhez kapunk. Amilyen panorámát tud ugyanis ez a friscói penthouse, azzal egy kávé sem versenyezhet, már ami az ébresztést illeti. Merthogy ez a Telegraph Hillen található tetőtéri lakás olyan kilátással sokkolja a vendéget, hogy az abban a tizedmásodpercben átkapcsol álmosból éber üzemmódba, amint az ablakhoz tapasztotta az orrát. Elég csak felsorolni, mi mindent enged láttatni a 2012-ben felújított szuperkégli: San Francisco jelképét, a Golden Gate hidat, a szintén ikonikus építményként számon tartott Coit Towert, és persze a nyüzsgő belváros teljes egészét.

Nagyrészt a három oldalról beépített gigantikus méretű ablakoknak köszönhetően egészen más világításba került a kuckó.

Csak úgy ömlik be a fény, az egész lakás világosnak és tágasnak tűnik, a mindennapok zsizsegését pedig mind a kandallóval vonzóbbá tett nappaliban, mind a grillezőhellyel megtámogatott, kiskerttel hangulatosabbá tett teraszon pihengetve figyelhetjük.

A legmodernebb háztartási eszközökkel és megoldásokkal felszerelt lakás egészét tekintve a szürke és a fehér szín harmóniája uralkodik, de mindezek háttérbe vonulnak, amikor az erre járó napsugarak benéznek ide, hogy fényfürdővel kényeztessenek.

Bonta Gáspár építész “New Yorkba való” otthona Budapesten

Csendes helyen van, mégis bent a városban; tárgyalásra és bulizásra ugyanúgy alkalmas, mint elvonulni benne egy csendes sarokba; megidézi a hatvanas éveket, de a jelent is – ilyen, és hasonló kettősségek harmonikus együttélése jellemzik a gellérthegyi otthont, ahogy magát az építészt is. Rendkívül alaposan kitalált, összetett funkciói, hatásai vannak minden helyiségnek, ezenfelül minden tárgynak saját története van.

Ha magát a lakást lehetetlen is leírni sablonokkal, azért az életformához, személyiséghez csiszolt funkciók elbeszélhetőek. Mindenekelőtt a magánélet terei hermetikusan elválaszthatók az irodától, egyszerűen egy kisebb téglalap az alaprajzon belül szinte önálló garzonlakásként működik. Így nézzünk tehát szét az irodában, ami nappali-tárgyaló-dolgozószoba-bulinegyed is, és a mintegy száz négyzetméteres lakás nagyjából fele. Egyetlen hatalmas légtér, de a bejárat felől egy kisebb rész virtuálisan leválik belőle: ott sötét a fal, csendes, meditálós, bekuckózós tér, zenével, kanapéval, személyes tárgyakkal.

A privát terek praktikusak, nem kell összevissza bolyongani a lakásban, egy egyenes folyosó lényegében elvezet az ágytól a gardróbon át a bejárati ajtóig. A tökéletes harmónia valóban érződik a lakás minden zugában, és ez még több is egy építész szakmai érdemeinél. Ahogy Gáspár fogalmaz: „a ház, amiben felnőttünk, egy idő után megszűnik az otthonunkká válni, az új otthon pedig egy személytől lesz azzá.”

Indusztriális hangulatú családi kuckó Melbourne-ben

A melbourne-i Armadale Residence-ben nemcsak egy régi gyárépület újjáélesztése volt a cél, hanem egy modern, és lehetőleg minél inkább öko-szemléletű ház megvalósítása is. Ez a cél a házat övező buja zöld kert mellett a falakon belül is prioritás volt: organikus és alacsony VOC-tartalmú festékek és ragasztók, indirekt világítás, keresztszellőztető rendszer, és alacsony hőkibocsátású üveg. Gyárból családi otthont építeni önmagában sem kis feladat, hát még, ha egy építész a saját családjának otthonát tervezi meg. Az eredeti épület korábban az ausztrál építész, Rob Mills legénylakása volt, majd az egykori kartongyár elérkezett fennállásának egy újabb szakaszához, amikor az építész családi házává kellett alakítani. Személyes projekteknél pedig egy építész dolga még nehezebb:

“Amikor magadnak tervezel, nincs viszonyítási pont… de azt mindenképpen szem előtt tartottam, hogy legyen elég fény, hogy az anyagok kellően hangsúlyosak legyenek az összképben, és mindenekfelett, hogy nem egy legénylakás, hanem egy családi otthon váljon belőle.”

A terek kialakításánál a funkcionalizmus és a lenyűgözés volt a két fő szempont. Így került a földszintre egy különálló, két hálószobás lakás, ami akár bérbeadásra, akár vendégek fogadására is tökéletes, míg a fő lakhelyet a több mint háromméteres belmagassággal rendelkező első emeleten alakították ki.

Nemcsak maga a környezet, de az új alapanyagok játéka is különleges hangulatot kölcsönöz: az indusztriális hangulatot a nyers vakolat adja, a földszinten márvánnyal, a konyhában sárgarézzel keveredve, míg az emeleten – ahová a Rob Mills kézjegyének számító csigalépcső visz fel – különböző hangulatú élettereket találunk.

Roxforti káosz Újbudán

Áll egy békés családi ház Újbudán, a mostani tulajdonos szüleié volt, a története során pedig több körben is bővítették. A tereket sosem variálták, mindig csak hozzáépítettek, ebből lett egy kissé kaotikus elrendezés a hosszúkás ház belsejében. A nappali és a konyha a ház két különböző szintjén, ráadásul átellenes sarkában volt, közte lépcsőkkel, és egy nagyon sötét étkezővel, ahol valahogy senkinek nem volt kedve leülni nap végén vacsorázni.

Ez volt a legfőbb, de nem az egyetlen térszervezési probléma. Nem használta a család a nappali kertkapcsolatát, az utólag betoldott gardrób távol volt a hálószobáktól, középre pedig beékelődött egy hatalmas közlekedőtér,

szinte roxforti káoszt mutató lépcsőkkel és kovácsoltvas korlátokkal, sötét, levegőtlen, kicsit nyomasztó kuszaságban.

A beépített anyagok kiválogatásakor figyeltek, hogy egységet alkossanak, másfelől adjanak egy finom hátteret a megrendelő által kiválasztott markáns bútoroknak, festményeknek, kiegészítőknek. De olyan különcségek is elférnek, mint a lányszobában lévő rózsaszín légkondi vagy a kutyalábú puff. Egy merész húzással a konyha a régi gardrób helyére került, összekapcsolódott a konyha-étkező-nappali tér. És ha mindez nem lett volna elég, az évek során különféle stíluselemek halmozódtak fel a 380 m²-es lakásban. A háromgyerekes fiatal pár elszánta magát a belső tér átrendezésére, hogy egy komfortos, világos, tágas, a stílusukat tükröző otthont teremtsenek.

Gaudí életműve a történelmi falak között Barcelonában

1900-ban a Passeig de Gracia volt Barcelona legfontosabb sugárútja, színházakkal, mozikkal, éttermekkel, drága boltokkal, és nem utolsósorban gazdag polgárokkal, akik egymással versenyezve igyekeztek minél látványosabb házakat építtetni maguknak a kor legjobb tervezőivel. Így tett a textilmágnás Pere Milà is, aki a feleségével, Roser Segimonnal megvásárolt egy 1835 m²-es telket, majd az ott lévő kertes ház helyére egy nagyszabású épület megtervezését kérte Antoni Gaudítól. Így született meg a Casa Mila, Gaudí utolsó lakóépülete, amely tökéletesen szemlélteti a sajátos, organikus stílusát, az innovatív gondolkodását, összegzése az életművének.

Nincs más épület a világon – állítják –, amely ennyi funkciót szolgálna ki: látogatható turisztikai központ, kiállítások és konferenciák helyszíne, még mindig lakják bérlők, a földszintjén irodák és boltok vannak, és végül ez a La Pedrera Alapítvány központja is. 1953-ban Francisco Juan Barba Corsini tizenhárom lakást hozott létre a padlástérben, az első emeleten pedig négy, egyenként száz négyzetméteres lakást alakított ki. Azóta rendeznek kiállításokat az épületben, nyaranta pedig dzsesszkoncerteket tartanak a tetőteraszon. Gaudí épülete elevenebb, mint valaha.

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

(Fotók: Archdaily, Jaksa Bálint, Flickr.com, Wikipedia)

Close