Close
„Érezni, hogy tiszteli a kultúrát, az embereket és a földet is”

„Érezni, hogy tiszteli a kultúrát, az embereket és a földet is”

A Henrik Frode Obel Foundation az olyan kiemelkedő jelentőségű építészeti projekteket jutalmazza Obel-díjjal, amelyek hozzájárulnak a tágan értelmezett emberi fejlődéshez, azaz segítenek egy élhetőbb, emberléptékűbb, fenntarthatóbb világban egzisztálni.

Az idei Obel-díjat egy bangladesi épület, az Anandaloy nyerte el, amely egyszerre látja el egy terápiás központ, illetve egy szociális és közösségi ház funkcióit, emellett otthont ad egy olyan vállalkozásnak is, amely segít javítani a dél-ázsiai nők munka- és szakmai előrelépési lehetőségeit.

Az Anandaloy bengáliul a mély öröm helyét jelenti, a tetőtől talpig zöld projekt atyaúristennője pedig egy német építész, Anna Heringer.

Anna Heringer a helyi tavak iszapját használta fel ahhoz, hogy a házak fő szerkezetei elemeit, a falakat vagy az épületet körülvevő rámpát megformálhassa. Ezenkívül bambuszt használt tartógerendáknak, továbbá a kerítések és az ajtók esetében is:

„Fontos számomra, hogy megmutassam, fel tudunk építeni egy modern, kétszintes házat egyszerű erőforrásokból is. Az iszap ugyanis nemcsak szennyeződés, hanem egy kiváló minőségű alapanyag is, amelyből nagyon stabil épületeket is teremthetünk – nemcsak kis kunyhókat, hanem bonyolultabb mérnöki struktúrákat is, vagy akár középületeket”.

A földszinten egy terápiás központ található, ahol fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkoznak, az emeleten pedig a Dipdii Textiles irodája, üzlete és műhelye – ez egy ruházati vállalkozás, amelyet Anna Heringer indított Veronika Langgal és a Dipshikha civil szervezettel közösen, hogy javítsák a helyi nők munka-, illetve szakmai előrelépési lehetőségeit.

Az Anandaloy nem követi a egyszerű téglalap alapú elrendezést, az épület sokkal inkább táncol, vele együtt pedig az a feljáró is, amely a házat körülveszi. Ez egyébként az egyetlen ilyen feljáró a környéken, így nem csoda, hogy Anna Heringer a befogadás szimbólumaként tekint rá, amely nemcsak az üzenetet is közvetíti, hogy a központban bárkit szívesen látnak, hanem azt is, hogy

az építészet alapvetően befogadó természetű, és senkit sem óhajt kirekeszteni.

„Ez egy nagyon eredeti projekt, amelyben Annának sikerült integrálnia megannyi értéket: helyi anyagokból épít fenntartható módon, ráadásul a helybélieket is bevonja az építkezésbe, akik így megtanulhatják, milyen érzés maguknak építeni, továbbá terápiás lehetőséget teremt a fogyatékkal élőknek, a nőknek pedig munka- és szakmai lehetőségeket.

Érezni, hogy tiszteli a kultúrát, az embereket és a földet is”

– magyarázta Martha Schwartz, a Henrik Frode Obel Foundation egyik zsűritagja.

Anna Heringer

Anna Heringer építészként, szociális munkásként és aktivistaként is tekint magára, építészeti ars poeticája pedig ebből a három pontból eredeztethető.

„Lebomló épületeket szeretnék tervezni, nem akarok hulladékot hagyni magam után. Soha nem tudjuk előre, mire lesz szüksége a következő nemzedéknek, amit igazán szeretnék hátrahagyni, az a know-how.”

Ez is érdekelhet:

(Forrás: Dezeen)

Megjelent a Roadster negyedik lapszáma.

Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, és akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak.
Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom