Az Instagramon sokat keringett egy mém: egy nő reggel sírva keni fel a sminkjét, mert nem akar dolgozni menni. Valami ilyesmi volt alatta a felirat: „évszázadokig harcoltunk a munkához való jogért, nem kellett volna…“ A nyolcvanas évek válltöméses zakós power womanjei óta megint eltelt annyi idő, hogy megálljunk, és átgondoljuk: mire vágyunk igazán nőként?
Amikor a kilencvenes években kislány voltam, egyik nap befolyásos üzletasszonyként, másik nap kitartott feleségként képzeltem az életem. Számomra mindkét perspektíva egyformán vonzó volt, valószínűleg ezért nem ítélem el egyiket sem. Mégis, valami mély beidegződésnek köszönhetően – ami fakadhat a kollektív társadalmi normákból éppúgy, mint valami előző életből – furcsa módon én sosem voltam az a típus, aki jobban megbecsüli, ha valamit a saját, vérrel és verítékkel megkeresett pénzéből tud megvenni magának, mintha ajándékba kapná. Samanthán is csodálkoztam, miért nem fogadta el a gyémántgyűrűt a pasijától, és ragaszkodott hozzá, hogy inkább magának vegye meg.
Szóval egy kicsit mindig csendben maradtam, amikor a környezetemben a lányok, most már nők, arról beszéltek, hogyan felezik el a számlákat, vagy hogy nekik nem olyan fontos, hogy ajándékot kapjanak a párjuktól, és meg se fordul a fejükben, milyen lehet csak otthon lenni, a háztartással foglalkozni, amíg a férfi keresi a pénzt.
Aztán furcsa módon fordult a kocka – ráadásul kétszer is.
A Covid alatt és után lettem először figyelmes arra, hogy egyre több barátnőm és ismerősöm sóhajt fel, igazából mennyire élvezi, hogy otthon gondoskodhat a házról, rendben tarthatja a lakást, főzhet, bevásárolhat, több ideje van a self-care-re, és így tovább. Olyanok szájából hangzottak el az igencsak kitartott lét iránti vágyakozás jelei, akik azelőtt az emancipáció élharcosai voltak. Ismét csendben hallgattam és figyeltem – a világért sem akartam volna bólogatni, hogy na ugye, én megmondtam…
Főleg, mivel ezzel a globálisnak ugyan még nem nevezhető, de a social mediából kiindulva mindenképpen létező tendenciával szemben, én épp a másik pólus felé kezdtem el közeledni. Lehet, hogy azért, mert Marokkóba költözve testközelből tudtam szemügyre venni, milyen a százszázalékosan kitartott (vagy inkább kiszolgáltatott) nők helyzete, akiknek semmi kilátásuk arra, hogy önmegvalósítsanak, kreatívan alkossanak, és saját keresettel rendelkezzenek. A szememben kezdett egyre inkább felértékelődni a saját helyzetem.
Az univerzum pedig nem állt meg küldeni a jeleket: ahogy már egy ideje ezen gondolkoztam, találkoztam Kelsey-vel, egy amerikai lánnyal, aki évek óta Svájcban élt a férjével – mondhatnánk, élte a kitartott luxusfeleségek áloméletét, de a helyzet korántsem ez volt. Bár a férjével szeretetteljes kapcsolatban éltek, és Kelsey-nek mindene megvolt, egy percet sem kellett dolgoznia, az életét üresnek érezte, és hét év házasság után világgá ment. Most a marokkói tengerparton él és két vállalkozást visz – egyedül, a saját pénztárcájával, boldogan.
Az életem eddigi összes területén, legyen az a hely, ahol élek, a munka, amit végzek, vagy a kapcsolat, amiben vagyok, akkor kezdtem el szorongani, ha bezárva éreztem magam. Rájöttem, hogy számomra ezért igenis fontos az anyagi függetlenség, hiszen az, hogy szabadnak érezzem magam, mindennél többet jelent nekem. A vér azonban nem válik vízzé: értékelem az ajándékokat, a számla felezéséhez sem ragaszkodom, és ha taxit küldenek értem, nem küldöm vissza – ahogy az élet összes területén, itt is azt gondolom, hogy minden az egyensúlyon múlik!
A cikk a W by Roadster magazin első számában jelent meg.
(Fotók: Getty Images)
emancipáció | luxusfeleségek | vélemény | sugar daddy | power woman
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
