Nem csak az olykor dermesztő hideg miatt különleges az alaszkai Utqiagvik.
Korábban Barrow néven szerepelt a térképeken a négyezer fős, többségében őslakosok által lakott kisváros, amely arról (is) nevezetes, hogy Amerikai Egyesült Államok legészakibb, egyben a világ tizenkettedik legészakibb településének számít.
Ez már önmagában megérne egy extrém túrát oda, de a lényeg csak most jön:
november közepétől január derekáig minden esztendőben koromsötétben zajlik az élet az arrafelé.
Utqiagvikban hatvanöt napig nem kel fel a nap, az állandó sötétségért cserébe viszont nyáron kárpótolja a helyieket, akkor ugyanis hosszú hetekig nem nyugszik le.
A téli hónapokban meglehetősen zord körülményekre számíthat a környékre érkező. Olyankor a hideg mellé még metsző szelet is kap üdvözlő ajándékként, nem beszélve a fagyról és a hóról. Legrosszabb esetben mínusz negyvenöt fokra kell számítania, tehát valódi sarkvidéki tél dominál ebben a félelmetesnek mondható időszakban.
A sötétség uralta szakaszban nagyjából hatórásak a nappalok, már amennyiben a félhomályt nappalnak lehet nevezni.
Az őslakosok tiszteletére Utqiagvikre átkeresztelt város lakói egyébként nagyrészt az olajkitermelésben és a turizmusban dolgoznak. Utóbbi talán meglepően hangzik, de az éjféli nap miatt meglepően sokan indulnak útnak, hogy ott éljék át ezt a meglehetősen furcsa természeti jelenséget.
(Forrás: Independent, CNN, fotók: Getty Images)
folyamatos | sötétség | barrow | Utqiagvik | alaszka
Hat fantasztikus hely Horvátországban, amit ősszel meg kell nézni
Mobiladatokból derül ki, hol mennyit nyaralnak a magyarok
Itt van a nyár, ami már önmagában remek hír, de azzal tudjuk fokozni a hangulatot, hogy a napokban megjelenik a Roadster magazin legújabb száma is. Mit találunk benne? Ellátogatunk az Azori-szigetekre, Dubajba és megnézzük Isztambul egyik legenergikusabb kerületét, Beyoğlut. Találkozunk a világhírű brit dizájnerrel, Tom Dixonnal, kifaggatjuk az ikonikus fotós, Slim Aarons hagyatékát őrző Getty Images igazgatóját, és Bott Frigyes meghívására Európa legjobb sommelier-jeivel végigkóstoljuk a régió legérdekesebb furmintjait. Elmerülünk a független kiadású zine-ek színes és hangos világába, meglátogatjuk a Tisza Cipő főhadiszállását, megtapintjuk, mit tudnak az ukrán-Kárpátokból érkező kéziszövésű szőnyegek, egy MV Agusta nyergében pedig végigmotorozzuk Szardínia vadregényes hegyeit. Ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá! A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!