Kína leggazdagabb üzletembere, Jack Ma akár a haverunk is lehetne, annyira közvetlen és természetes. Lúzergyanús fiatalnak indult, akit viszont mindig kisegített a kitartása, az öniróniája, és a vele született józan esze.
Őrült Jack, a Jangcse Krokodilja, Manó – Jack Ma különc természetéről már a becenevei is sokat elárulnak. Olyan élénk és vidám, mintha megmaradt volna gyereknek, amire csak rásegít, hogy felnőtt fejjel is csupán 155 centi magas. Az ő nevéhez fűződik minden idők legnagyobb tőzsdei részvénykibocsátása, ő az első kínai üzletember, aki a Forbes címlapján szerepelt, és a Time magazinnál is felkerült már a világ száz legbefolyásosabb emberének listájára. Nem is csoda, miután megismertette a kínaiakkal az internetet, cége, az Alibaba kulcsszerepet játszik a kínai középosztály gyarapodásában, és jelenleg vezet az Amazonnal szembeni versenyfutásban.
Pedig sokáig nem úgy tűnt, hogy ő lesz a „sikeres kínai” mintaképe: a Kuomintang-tag nagypapát üldözték Mao idején, a szülei ezért igyekeztek meghúzni magukat. Ilyen környezetbe született Ma 1964-ben, Hangcsouban, Sanghajtól kétszáz kilométerre. Nem mondhatni, hogy az anyatejjel szívták magukba az angol nyelvet a gyerekek arrafelé, Ma viszont nem volt átlagos gyerek.
Hosszú éveken át képes volt elbiciklizni a tőlük negyvenpercnyire lévő nemzetközi hotelbe, majd ingyen idegenvezetést tartani a vendégeknek – mindössze annyit kért, hadd tanulhasson angolul.
A nyelvtudáson kívül a világképe is bővült, kezdte érezni, hogy más is van az iskolában tanultakon kívül.
Egy levelezőtársától megkapta a Jack nevet, majd huszonegy évesen minden addiginál súlyosabban csapta arcon a valóság: egy ausztrál család meghívta magukhoz. „Úgy hagytam el Kínát, hogy az a leggazdagabb és a legboldogabb ország a Földön. Leszálltam Ausztráliában, és szembesültem a valósággal” – mesélte később.
A szívósságáról sokat elárul, hogy csak negyedik nekifutásra vették fel a helyi tanárképzőbe. A diáktanács elnökeként megcsillantotta a vezetői képességeit, majd 1988-ban megkapta az angol szakos diplomát. Lelkes álláskeresésbe kezdett: harminc helyre jelentkezett, mindenhonnan visszautasították. Rendőrnek is hiába akart elszegődni, a rekordot azonban a frissen a városba érkező KFC jelentette, ahová
„huszonnégyen jelentkeztünk, és huszonhármat felvettek. Egyedül engem nem.”
Végül angolt kezdett tanítani Hangcsouban, havi tizenkét dollárért. Nem törte le a kívánságlistája végén kullogó állásban kapott alacsony bér: a tanítványival közvetlen volt, élvezte a munkáját.
Találkozás az internettel
Mégis kereste tovább a lehetőségeket, és bár az első vállalkozásai bedőltek, ezen már aligha akadt fent. Rá jellemzően azóta is vallja: kellenek neki az akadályok, mert ha túl valami túl simán megy, nem érzi jól magát. Azt azért biztosan nem bánja, hogy 1995-ben elutazott Seattle-be, és megismerte az internet nevű csodát. Egy amerikai barátjával beírták a keresőbe, hogy „sör”, és hát egyetlen kínai márka nem sok, annyit sem dobott a gép. Innen jött az ötlet, hogy megcsinálja a kínai Arany Oldalakat.
„Tíz évet adok magamnak, hogy sikeresen bevezessem. Ha nem jön össze, visszamegyek tanítani” – jelentette ki. Tíz évvel később már nem volt aktuális a kérdés.
Bármilyen lendületes pasas is Ma, nem ész nélkül vág bele a vállalkozásaiba. Először rendezett egy furcsa házibulit, meghívta vagy tucatnyi haverját, és leültek egy betárcsázós gép elé. „Három és fél órán át ittunk, filmet néztünk, kártyáztunk, és közben letöltöttünk egy fél oldalt. Olyan büszke voltam!” Talán az ital, talán a párévnyi felkészülésbeli hátrány hatására, a többiek nem nagyon érezték a témát, meg is kapta az „Őrült Jack” becenevet. Ezután évekig tanult, érlelte a koncepcióját, majd újabb házibulit rendezett, ahol a végén már komolyra fordult a játék:
mindenki kitette a pénzét az asztalra, 60 ezer dollár jött össze, ez lett az Alibaba kezdőtőkéje 1999-ben.
A névválasztást sem bízta a véletlenre. Egy dolog, hogy figyelemfelkeltő, világszerte ismert nevet akart, de amikor eszébe jutott az Alibaba – ami „ráadásul az ábécé elején van!” – nyomban tesztelni kezdte. Éppen San Franciscóban volt, ebédelt, így hát megkérdezte a pincérnőt, ismeri-e Ali Babát? „Tárulj, szezám!”, hangzott a biztató felelet, de utána még megkérdezett tíz-húsz embert az utcán. Mindannyian ismerték a nevet, a kérdés eldőlt.
Szó mi szó, „eleinte csak túlélni akartam. Az első három évben nulla bevételt produkáltunk. Az a mondás járta a helyi étteremben, hogy »Mr. Ma, az ügyfele vagyok az Alibabán. Rengeteg pénzt csinálok, és tudom, hogy önnek nincs, szóval a vendégem volt.« Akkoriban sokan a valaha hallott leghülyébb ötletnek nevezték az Alipayt.” Bárhogy is, az Alibaba kinyitotta a világot a kínai kereskedők, gyártók, kisvállalkozók előtt, a külföldi márkákra pedig rácsodálkoztak a helyi lakosok, ebből lett a kínai Amazon, eBay és PayPal egyben.
Amikor először nyereségesek lettek, Ma minden alkalmazottjának adott egy-egy doboz Silly Stringet, hogy kieresszék a gőzt.
Dollármilliárdosként példás realitásérzékkel elismeri, hogy mindent, amit elért, az angoltudásának, az internetnek és a globalizációnak köszönhet. Kína szédítő tempóban növekedett, a helyi internet ráadásul a nulláról indult, Ma pedig letarolta a piacot.
2004-ben már Kína tíz legjelentősebb üzletembere közé választották, egy évre rá pedig a top 25-ben volt egész Ázsiában. Újabb két év múlva a Business Week nevezte az Év üzletemberének, azóta pedig bekerült a világ száz legbefolyásosabb embere közé, és első kínai üzletemberként szerepelt a Forbes címlapján. 2014 szeptemberében a cége kilépett a New York-i tőzsdére, a részvényeik ára a kezdeti 68 dollárról azonnal 93-ra ugrott, és az eredetileg tervezett 25 helyett 34 milliárd dollár tőkét vontak be.
A környezetvédő rocker
Ám az üzletnél is érdekesebb Ma személyisége. Januárban a davosi Világgazdasági Fórumon csípős választ adott Donald Trumpnak, mondván, nem a kínaiak veszik el az amerikaiak munkahelyét, hanem az utóbbiak költik el rosszul a pénzüket. „Amerika közelmúltbeli háborúi 40,2 ezermilliárd dollárba kerültek. Mi lett volna, ha ennek a hatalmas pénznek egy részét az infrastruktúrája fejlesztésére fordítja?” Utána nyomban egy javaslattal állt elő, az államokat tömörítő, ezért szerinte rugalmatlan WTO mellett létrehozna egy globális elektronikus platformot a vállalkozók számára.
Karakteres véleménye van a vezetők kiválasztásáról is, azt tanácsolja,
ha „azt érzed valakin egy állásinterjún, hogy öt év múlva a főnököd lesz, akkor vedd fel!”
Máskor meg kijelentette, hogy a közvetlen munkatársainak mindig legalább húsz évvel fiatalabbnak kell lenniük a kormány politikusainál.
Érdemes odafigyelni, amikor az oktatásról beszél: „Ha nem változtatunk a tanítási módszereinken, harminc év múlva nagy bajban leszünk. Nem versenyeztethetjük a gyerekeinket a számítógéppel olyan területeken, ahol nem lehetnek okosabbak.
Valami egyedit kell tanítani, amire egy gép nem képes. Értékeket, független gondolkodást, hitet átadni nekik, csapatmunkára, a másokkal való törődésre nevelni, megszerettetni a művészetet, a sportot.”
Lám, ötvenhárom évesen ismét kibújt belőle a tanár. Igaz, arra, hogy honnan indult, naponta emlékeztethette a felesége, akivel még hangcsoui tanárként ismerkedett meg. Van egy fiuk és egy lányuk, de a magánéletéről nem sokat beszél. Az viszont publikus lett, hogy miután a felesége egyik családtagja súlyosan megbetegedett, és Ma azt gyanította, hogy ez az erős légszennyezettség miatt történt, egyre többet kezdett törődni a környezetvédelemmel. Jelenleg a Nature Conservancy igazgatóságának tagja, és aktívan közreműködött egy 11 ezer hektáros természetvédelmi terület létrehozásában Kínában. Évek óta nem eszik cápauszonyt, és az ilyen termékeket kitiltotta az Alibabáról is.
Mint jó kínai tajcsizik, és mint jó üzletember vett egy focicsapatot, legalábbis az Alibaba ötvenszázalékos tulajdonosa lett az első kínai csapatnak, amely megnyerte az ázsiai Bajnokok Ligáját (Guangzhou Evergrande). De talán akkor a leginkább önmaga, amikor a stadionban rendezett céges bulin glam rockerként parádézik a beosztottjai előtt, vagy amikor Michael Jacksonként ropja a Black or white-ra. Vagy talán annyiféle Jack Ma létezik, ahány beceneve van.
Ez is érdekelhet:
Richard Branson az üzleti élet ösztönlénye, aki a semmiből teremtette meg a Virgin-birodalmat, a saját törvényei szerint él, és nem rest stewardessnek állni, ha elveszít egy fogadást.
Alibaba | üzlet | Jack Ma | kína | kínai
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!