Merőben új módszert talált ki az USA felfedezésére egy jóravaló meteorológus, Brian Brettschneider: egy év alatt bejárhatjuk az egész országot, az utunkat pedig az időjárás szabja meg.
Amerika éppen olyan erővel vonz, amennyire távoli és hatalmas ország. Aki utálja a countryt, gyanakodva méregeti a Szilícium-völgy cégeit, viszolyog New York sűrűjétől, vagy akár mindhármat érzi egyszerre, nekivághat a végtelen sivatagnak, felfedezheti Amerika rejtett oldalát, lakókocsit bérelhet, bejárhatja a káprázatos nemzeti parkokat, és csavaroghat szabadon legendás utakon, az elérhetetlen horizontot kémlelve.
Hanem mindannyian tudnánk mondani olyan ismerősöket, akiket kisebb-nagyobb kényelmetlenségek tartanak vissza az utazástól, főleg egy igazán nagy utazástól. És bizony ilyen kényelmetlenség lehet az időjárás is. Nem szégyen, ha nincs semmi kedvünk túrázni tizenöt fokban vagy épp harminc fokban autózni, hegyet mászni, várost nézni. It’s up to you, no problem.
Mostantól viszont ez sem lehet kifogás, mert megszületett a tökéletes terv, aminek segítségével mindig ideális körülmények közt lehetünk úton.
Az Államok esetében ez különösen nagy kincs, mert egészen extrém szélsőségek fordulhatnak elő (idén januárban mínusz 23 fokot is mértek Chicagóban, míg a Halál-völgy két egymás utáni júliusban is a Föld legforróbb területe volt). De ahogy ígértük, már kezünkben a térkép, rajta a megoldással.
Az ötletgazda, Brian Brettschneider meteorológus gondolt a fent leírt személyekre, és felskiccelt egy útvonalat, amelyet bejárva 22 Celsius-fokos hőmérsékleten túrázhatunk január 1-től december 31-ig. Gondoljunk bele: 21 300 kilométer (még több is, mint amennyit a címben ígértünk!) Texas déli csücskétől Alaszkáig, majd vissza délnek, egészen a San Diegó-i szilveszterig.
Az egész egy gondolatkísérletnek indult: „Van egyfajta megszállottságom az időjárás-észleléssel kapcsolatban. Olyan szavakkal írjuk le az időjárást/éghajlatot, mint »kellemes«, »hűvös«, »borzalmas«, »esős«. De az én érzékelésem nem mindig egyezik a többségével. Mi a helyzet mondjuk a -10 fokos, tiszta idővel? Nálunk, Alaszkában már panaszkodnak az emberek, ha januárban pluszok vannak, mert az túl meleg. Phoenixben panaszkodnak, ha egymás után két napon át felhős az ég. Számomra ez lenyűgöző.”
Brettschneider két hivatalos szervezet adatait is feltúrta, hogy kigyűjtse a napi átlagos csúcshőmérsékleteket. Összeszedte az Államok és Kanada minden meteorológiai állomásától az 1981 és 2010 közötti adatokat, az év minden napjára. Miután megkapta, mikor és hol van a kívánt 22 fok, pöttyökkel jelölte a térképen. Időben és térben jókora távolságok keletkeztek, ám az általa készített videón kirajzolódik egy tendencia: Újévkor az Államok déli határa mentén van jó idő, majd a 22 fokos ideális idő hónapról hónapra kúszik felfelé egy vízszintes tengely mentén. Április végére lesz észak felé félúton, júniusra eléri a kanadai határt, majd a nyár végéig a nyugati partra szorul, mígnem szeptembertől elindul vissza délnek, ismét egy vízszintes tengely mentén.
Elsőre egyszerűen tűnik a képlet, a meteorológus mégis bíbelődött picit az útvonal összeállításával, hogy minél folytonosabb legyen, és minél nagyobb területet fedjen le összességében.
Brettschneider azonban nem tudta megtagadni alaszkai mivoltát, és összeállított egy féléves, 14 700 km-es utat alig tízfokos körülményekre. Emez alapvetően hasonló helyszíneket érint, de van benne egy nagy ugrás júniusban Coloradóba – júniusban többet kellene utazni, mint a többi öt hónapban összesen.
Mi tehát minden szempontból maradnánk az eredeti, egész éves verziónál. Mert ha már lúd... meg legyen csak 22 fok. És gyorsan tegyük hozzá: ha van egy teljes évünk, akkor nem kell repülnünk, béreljünk csak autót (talán mindjárt Teslát, ha már Amerika, elvégre a legtöbb hónapban hatvan kilométert sem kell megtennünk naponta), próbáljuk meg minimális ökológiai lábnyommal lehozni az utat.
Vagy éppenséggel Európában is tervezhetünk egy saját kört, ha nem is ennyire tudományos alapon. A neten bőven találunk megfelelő adatokat, aztán böngészhetünk kedvenc helyszínek között, összeállíthatunk útvonalakat, mégpedig a magunk számára ideális hőmérsékleten. Akár már tavasszal lehetne is indulni, addig meg a tervezés önmagában felülírja a hosszú, hideg tél unalmát.
De ennyire ne szaladjunk előre, Brettschneider sem tette – merthogy ironikus módon ő maga remekül érzi magát otthon, az alaszkai Anchorage-ben: „Imádom a havat. Néha reggelente kirándulok a hegyekben, felmegyek hatszáz méterre, éppen a hóhatárig, és játszom ott egy ideig.”
És nem is kell utaznia. Bőven elég, ha az ötletével sokunkat inspirál, tervezésre és utazásra is.
(Az összes kép az útitervben szereplő helyszínen készült. Fotók: Unsplash)
Ez is érdekelhet:
usa | egyesült államok | klímaváltozás | utazás | amerika
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!