Némi meglepetésre egy nem túl nagy skóciai lepárló whiskyje nyerte el a nem mindennapi címet tavaly, úgyhogy nem hagytam ki az alkalmat és beültem egy kóstolóra.
Bár nem olvastam semmiféle tanulmányt a témáról, de gyanítom, egy álomszakma-toplistán az élmezőnyben végezne a hivatásos whisky (vagy rum, gin) nagyköveti munkakör. Mert mit látunk kívülről? Emberünk hetente pipálhatja ki a világ nagyvárosait, miközben bejárja és megismeri azokat, kapcsolatokat épít, ismerkedik, esténként (illetve most kivételesen kora délután) kóstolókat és masterclassokat tart, melyeken legurít pár pohárkával az általa bemutatott prémium italokból és közben megállás nélkül sztorizgat.
Nyilván akad ennek árnyoldala is, hiszen iszonyú felkészültnek és strapabírónak kell lenni, nem árt a jó beszélőke, illetve az az adottság, hogy képes legyen megragadni a közönség figyelmét, szórakoztatóan és informatívan meséljen az italokról, plusz akkor még nem beszéltünk az elhivatottságról, meg a szenvedélyről.
Stewart Buchanan-ben mindezek megvannak.
A Skóciából érkezett szakember a Glenglassaugh, a Benriach és a GlenDronach márkanagyköveteként néhány napig a fővárosunkban tartózkodott, és ha már itt volt, a Brown-Forman jóvoltából több eseményen is bemutatta az általa képviselt különleges whiskyket. Nem akárki a szakmájában: 1993 óta van benne a whiskyiparban, jó 12 éve pedig az említett három márka globális nagyköveteként járja a világot. Hogy ezt milyen jól csinálja, arról talán elég annyi, hogy kiérdemelte már „a Quaich őrzője” elismerést, amit olyanoknak ítélnek oda, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtva népszerűsítik a skót whiskyt.
Skót kulisszák Budapesten
Mondják, az élet nagy rendező. Néha az időjárás is az, mert „szerencsére” tekintettel volt a Mitico bárban tartott kóstolóra, és igyekezett majdnem mindent úgy alakítani, hogy ezen a hétköznap délutánon akár egy zord skóciai lepárló könyöklőjénél is lehetnék. Megvolt a szürkeség, a hideg, a szél és az eső is – nem meglepő, miért esik jól ilyen körülmények között elkortyolgatni pár lélekmelegítő pohárkával…
Nem először jártam többtételes whiskykóstolón, úgyhogy relatíve tapasztaltként tisztában voltam az alapokkal. Ezek pedig: a víz a barátunk, ami ráadásul jól kijön a whiskyvel. Az italt szobahőmérsékletűre „melegítve” kóstoljuk. Kezdésként gyengéden megpörgetjük a pohárban, majd becsukjuk a szemünket, megszagoljuk, hogy aztán a megdöntött poharat egészen finoman az ajkainkhoz érintve egy nagyon picit belenyaljunk.
Behízelgő felvezetések
Elárulom előre, hogy soha nem fogok indulni a Füstös Whiskyk Rajongói Klubjának elnöki posztjáért, viszont a Benriach 12 éves Smoky Twelve-jével egész jól megbarátkoztam. Az illatával ellentétben az íze kevéssé volt számomra füstös, az egész lágyabb, gyümölcsösebb és krémesebb világot adott, és akár dupláztam is volna belőle egy normál alkalmon, amikor nem kell tartalékolni.
A szintén eme nemes korba lépő Benriach Single Maltja nagyon eltalálta a whiskyízlésemet, mert könnyed, gyümölcsös és zamatos, urambocsá’ még édes is, ennek a behízelgésnek pedig nem nagyon lehet nemet mondani. Ugyancsak bejött a három különböző típusú hordóban érlelt Benriach 16, ami elég kiegyensúlyozottnak tűnt: felismerni benne a mogyorót, csonthéjas gyümölcsöket, némi fűszeres ízeket, illetve mézet. Selymes, kényeztető.
Simply the best
A nap sztárjának egyértelműen a Glenglassaugh Sandend lett kijelölve.
Természetesen a márka nevét nem úgy kell ejteni „skótul”, ahogyan azt a sárga Headwayből előkapart emlékeimből gondolnám, hanem nagyjából „glenglászá”-nak, megnyomva a középső szótagot.
A Moray Firth partján, a Sandend-öböl szélén működő Glenglassaugh lepárló nem tartozik a legnagyobbak közé, hiába egy 1875-ös alapítású patinás distilleryről beszélünk. Viszont „tengerpartisága”, azaz az Északi-tenger levegőjének hatása abszolút az egyediek közé emeli. A múltban többször és hosszú időre leállt a gyártással, 2008-as újranyitását követően ellenben belépett a lepárlók elitklubjába, amit több díjnyertes tétele is bizonyít.
A sztár jelző pedig nem túlzó, ugyanis a Sandend-öböl félhold alakú partja által ihletett különlegességet 2023-ban a Whisky Advocate Top 20 Whisky of the Year szavazásán az év whiskyjének választották.
Ez az iparág egyik legrangosabb elismerése.
Rachel Barrie Master Blander irányításával bourbon-, sherry- és manzanilla-hordókban érlelték és mivel a lepárló 50 méternyire áll a fehérhomokos tengerparttól, Stewart szerint már az első kortyokkal vissza is visz oda. Bár még nem jártam Skóciában, de a tenger és a nyár kombója mindenhol kellemes, a Sandend pedig már mézarany színével is az északi-tenger hűvös fuvallataival hűtött forró évszakra reflektál, miközben a trópusi gyümölcsökkel (ananásszal, grapefruittal, illetve cseresznyével) átitatva a vaníliafagylaltot és a csokoládét hozza el egy csipetnyi tengeri sóval. Az igen komplex ital szellemiségét a valóban egyedülálló tengerparti fekvés ihlette. Minden egyes korty után érettebbnek és édesebbnek tűnt, tipikusan az a whisky, ami itatja magát, szóval, részemről abszolút megértem a nálam jóval hozzáértőbb ítészeket.
Az újságíró ismerősnek jelölt
A GlenDronach tételeivel eddig még nem találkoztam, de a sherryhordós érlelésű újdonságuk welcome kortyai után elképzelhető, hogy hamarosan ismerősként köszöntjük egymást. Nem meglepő az oka: a Traditionally Peated édes, gyümölcsös (helló, narancs!), csak enyhe füstösségű, jó kis partnernek tűnik egy félhomályban eltöltött késő őszi-kora téli otthoni estéhez. Krémes és vaníliás ízjegyekkel mutatkozott be a GlenDronach 12 éves Single Maltja, ami pedig nagyon ízgazdagnak, krémesnek és simogatóan kedves tételnek érződött így elsőre.
Bő másfél óra és féltucatnyi whisky elteltével már magasabb volt az arcokon megjelent mosolyok fordulatszáma és én is sűrűbben nyúltam a vizespohárhoz, viszont hazafelé baktatva a sötétben egyáltalán nem fáztam, és a 25 perces sétám alatt végig arra gondoltam, hogy most igazából egy skóciai tengerparton andalgok és jól érzem magam.
(Eseményfotók: Gunduz Attila)
nagy sztori | whisky | sandend | skót whisky | glengalssaugh
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
