Februárban még izgatottan készültem a New York-i utamra, ami a közismert tilalmak miatt nem jött össze. Akkor nem sejthettem, hogy felborul az életem, és bő két hónap múlva egy gondosan megtervezett nagybevásárlás jelenti a hét fő eseményét, vagy hogy videochaten köszönök be egy születésnapi buliba, amire a tortát futár viszi ki az ünnepeltnek.
Rengeteg dolog hiányzik a megszokott mindennapokból. Nehéz közülük egyet is kiemelni, de ha muszáj valamit megjelölni, az a sport lenne. Nemcsak a szabadlevegős mozgás, a baráti focimeccsek és a közösségi élmény, hanem a tévés közvetítések, a szurkolás, és az izgalmak elmaradása is fájó.
Ott tartok, hogy már egy felvételről leadott 2016-os lengyel–portugálnak is tudok örülni.
Akadnak azért pozitív hozadékai is az önkéntes otthonmaradásnak, például máris változás állt be a mobilozási szokásaimban: nem simogatom annyit a telefonom képernyőjét. Hét évet követően ismét papírra írom össze a bevásárolni valót, és sorban álláskor sem veszem elő az okoseszközt. Sokkal higiénikusabb lettem, odakint nem nyúlok semmihez kesztyű nélkül – bár ez odáig fajult, hogy már ellenségként tekintek a társasházunk ajtajának kilincsére és a lift nyomógombjaira.
Örömteli újdonságként egy órával később csörömpöl csak az ébresztő, tehát reggelente tovább lehet aludni. A készülődésre fordított idő redukálódik, az így kapott ajándékperceknek hála ráérek lassabban kortyolgatni a kávét,
délután pedig szélsebesen hazaérek a munkából, hiszen a konyhában kialakított munkaállomást elhagyva öt lépés és három másodperc után már elnyúlhatok a kanapén.
Az étkezési szokásaink átalakultak, a második otthonunk kissé furcsa módon a konyha lett. Kisebb adagokat főzünk (jobban mondva én csak az elfogyasztásban jeleskedem), és inkább kevesebbet, de többfélét készítünk, mert a megváltozott rotáció miatt gyakrabban ismétlődnek a kedvencek – ellenben van idő kísérletezgetni! Eddig az ételrendelésünk nagyjából kimerült az alkalmankénti bulipizzában, mostanában viszont gyakrabban lessük a kedvelt éttermeink kínálatát. A tapasztalatok pozitívak: az ételszállító futárok kedvesek és pontosak, sőt, előfordul, hogy a vártnál hamarabb csöngetnek. A borravaló mellett mosolyt is kapnak mindig. Mindenkinek jólesik.
Amikor beszerzőkörútra indulunk, szinte ismerősként üdvözölnek a hentesnél meg a kisboltban; a sokadik kézfertőtlenítő-vásárlás után mosolyogva köszöntenek a pénztárnál, pedig olykor bizonyos embertársaink feszült reakcióit látva a másik oldalnak nagyobb szüksége lenne a figyelmességre ezekben a napokban. A bevásárlás-egyeztetések közelebb hoznak egymáshoz az idős szomszéddal is: eddig például fogalmam sem volt róla, hogy van unokája, de most már azt is tudom, hogy a tinédzser lány néha kevesebbet eszik, mint a kutya.
Apropó négylábú kedvencek: nekünk ugyan (még) nincs, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne valaki a háztartásban, aki ne örülne az álllandó jellegű home office-nak. Ez pedig a mosógép, merthogy kevesebbet kell dolgoznia, ráadásul elég a házi ruhákra koncentrálnia.
Vélhetően az ingek sem elégedetlenkednek, amiért immáron negyedik hete fizetett szabadságon pihennek a szekrényben.
Igyekszem tehát valamennyire derűlátó lenni a négy fal uralta szikrázó tavaszban, és nem azon búslakodni, hogy mennyi mindentől fosztott meg a járvány. Viszont nem szeretnék bő egy hónap múlva is hasonló összegzést írni a mögöttünk hagyott harminc napról.
Hátha nem is kell.
Ez is érdekelhet:
Rendkívül fontos, hogy igyekezzünk megértéssel, empátiával és türelemmel fordulni a másik felé, még akkor is, ha ezt nehéznek érezzük.
(Fotók: Getty Images)
pozitívumnok | elmélkedés | otthon | tárca | nagy sztori | bezártság
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!