Világszerte csúcsnapjait éli a slow food, elvégre sokan szeretünk beülni egy kellemes és hangulatos helyre, hogy aztán ráérős, beszélgetős, hosszasan elnyújtott étkezéssel töltsük el akár a fél napot is, ha megtehetjük. Nos, a legújabb Babutzi pont nem ehhez passzol.
Mármint a kellemes és a hangulatos (plusz a kedves) jelző nyugodtan ráaggatható a budapesti helyre, viszont az irányvonal a Városmajor utcában úgy két évvel ezelőtt megnyitott első Babutzival egyetemben a gyorsaságot követi.
A 2.0 Óbuda központjában, a Flórián Udvarban debütált alig pár hete és hogy mekkora igény volt rá, azt egyrészt remekül igazolja a bármelyik random hétköznapi ebédidőben hosszú sorban kanyargó tálcás emberek látványa, másrészt a benti folytonos pezsgés, forgás, és zsizsegés. Talán ezekből is kikövetkeztethető, hogy a nagytestvérhez hasonlóan a koncepció a környékbeli irodistákat célozva (illetve a megváltozott világunkhoz alkalmazkodva a home office-ból kirobbanni vágyók kedvében járva) a hétfő-pénteki menüigényt igyekszik kiszolgálni.
Aki járt már az "eredetiben", annak ismerősek lehetnek a dizájnelemek és a színek. Errefelé az épület múltjából adódóan adottak voltak a terek, úgyhogy ezeket, valamint az itteni fogyasztói igényeket figyelembe véve kellett teleportálni a klasszikus Babutzi-hangulatot a Flóriánba.
Jól sikerült, sőt: a sok zölddel átölelt bájos kinti udvar – különösképp majd a vénasszonyok nyarának kellemes (?) napsütötte időszakában – még emel is rajta.
A hely nem akar többnek látszani, mint ami, vagyis egy igényes, rendes adagokra épülő minőségi menzának, ahol ebédtájt nem fogy el a menü, és jó áron laktatja jól a vendéget, miközben az egészséges és vegán variánsokról sem feledkezik meg.
Mint ahogyan a reggeliről sem, de itt inkább a klasszikushoz van közelebb a választék egy napindító skálán, mintsem a „belassult” brunch-hoz; azoknak kínál alternatívát, akiknek nem volt idejük otthon bekapni pár falatot és még az első délelőtti meeting előtt gyűjtenének némi energiát zabkásával, magyaros rántottával, bundás kenyérrel vagy tükörtojással. A két Babutzi-konyha között természetesen akadnak átfedések, az óbudai szortiment erősen inspirálódik a Városmajor utcából, a kávék, a sütik, a pékáru és az elviteles szendvicsek dominánsabb jelenlétet mutatnak.
Ami a rotációt illeti, a napi menü az elnevezése előtti főhajtásként tisztelegve naponta cserélődik (kétféléből lehet mindig választani, levessel és főétellel), plusz a heti ajánlat kínál még opciót. Összesen hat-hét tétel mutatja meg magát a pultban, köztük a nagymamás klasszikusoktól kezdve (példaként a héten felbukkant sajttal töltött sertésborda vagy éppen gorgonzolás gnocchi) a mindenmentes trendi fogásokig. Nem a csillagokat akarják tehát lehozni az égről, hanem „csak” a dolgozót az irodából.
(Fotók: Vass Zsófia és Villányi Csaba – enteriőr)
napi | ebéd | iroda | menza | környzete
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
