Világszerte csúcsnapjait éli a slow food, elvégre sokan szeretünk beülni egy kellemes és hangulatos helyre, hogy aztán ráérős, beszélgetős, hosszasan elnyújtott étkezéssel töltsük el akár a fél napot is, ha megtehetjük. Nos, a legújabb Babutzi pont nem ehhez passzol.
Mármint a kellemes és a hangulatos (plusz a kedves) jelző nyugodtan ráaggatható a budapesti helyre, viszont az irányvonal a Városmajor utcában úgy két évvel ezelőtt megnyitott első Babutzival egyetemben a gyorsaságot követi.
A 2.0 Óbuda központjában, a Flórián Udvarban debütált alig pár hete és hogy mekkora igény volt rá, azt egyrészt remekül igazolja a bármelyik random hétköznapi ebédidőben hosszú sorban kanyargó tálcás emberek látványa, másrészt a benti folytonos pezsgés, forgás, és zsizsegés. Talán ezekből is kikövetkeztethető, hogy a nagytestvérhez hasonlóan a koncepció a környékbeli irodistákat célozva (illetve a megváltozott világunkhoz alkalmazkodva a home office-ból kirobbanni vágyók kedvében járva) a hétfő-pénteki menüigényt igyekszik kiszolgálni.
Aki járt már az "eredetiben", annak ismerősek lehetnek a dizájnelemek és a színek. Errefelé az épület múltjából adódóan adottak voltak a terek, úgyhogy ezeket, valamint az itteni fogyasztói igényeket figyelembe véve kellett teleportálni a klasszikus Babutzi-hangulatot a Flóriánba.
Jól sikerült, sőt: a sok zölddel átölelt bájos kinti udvar – különösképp majd a vénasszonyok nyarának kellemes (?) napsütötte időszakában – még emel is rajta.
A hely nem akar többnek látszani, mint ami, vagyis egy igényes, rendes adagokra épülő minőségi menzának, ahol ebédtájt nem fogy el a menü, és jó áron laktatja jól a vendéget, miközben az egészséges és vegán variánsokról sem feledkezik meg.
Mint ahogyan a reggeliről sem, de itt inkább a klasszikushoz van közelebb a választék egy napindító skálán, mintsem a „belassult” brunch-hoz; azoknak kínál alternatívát, akiknek nem volt idejük otthon bekapni pár falatot és még az első délelőtti meeting előtt gyűjtenének némi energiát zabkásával, magyaros rántottával, bundás kenyérrel vagy tükörtojással. A két Babutzi-konyha között természetesen akadnak átfedések, az óbudai szortiment erősen inspirálódik a Városmajor utcából, a kávék, a sütik, a pékáru és az elviteles szendvicsek dominánsabb jelenlétet mutatnak.
Ami a rotációt illeti, a napi menü az elnevezése előtti főhajtásként tisztelegve naponta cserélődik (kétféléből lehet mindig választani, levessel és főétellel), plusz a heti ajánlat kínál még opciót. Összesen hat-hét tétel mutatja meg magát a pultban, köztük a nagymamás klasszikusoktól kezdve (példaként a héten felbukkant sajttal töltött sertésborda vagy éppen gorgonzolás gnocchi) a mindenmentes trendi fogásokig. Nem a csillagokat akarják tehát lehozni az égről, hanem „csak” a dolgozót az irodából.
(Fotók: Vass Zsófia és Villányi Csaba – enteriőr)
babutzi | gyorsaság | hangulatos | flórián | menza | menü
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
