Close
Ezeket a varázslatos túraútvonalakat ne hagyd ki, ha ősszel a Balatonnál jársz

Ezeket a varázslatos túraútvonalakat ne hagyd ki, ha ősszel a Balatonnál jársz

Hiába a nyári nyüzsgés, a tó és környéke ilyenkor mutatja meg legszebb arcát.

Most, hogy már a harmadik őszt töltöm a Balatonnál helyi lakosként, világosan látom, hogy ilyentájt – októberben és novemberben – a legszebb errefelé a természet. Korábban ilyet sosem mondtam volna, mivel köztudottan imádom a meleget, mindig is tavasz- és nyárpárti voltam, mégis, idén már nem győztem kivárni, hogy eljöjjön a szeptember, és nekiindulhassak a vidéknek. Már augusztus közepén arra gondoltam, hol kellene túrázni az októberi és novemberi hosszú hétvégéken, honnan látszik majd a legjobban és legszebb formájában a barnában, narancssárgában és rozsdavörösben úszó Balaton-felvidék.

Nagy meglepetésemre ez az ősz más, mint a többi. Tavaly és tavalyelőtt október közepén már minden sárgállott, a levelek gyors ütemben hullottak lefelé, és arany fényben úszott a horizont naplementekor. Ehhez képest idén ugyanebben az időben még rengeteg zöldet lehet látni, a tanúhegyek nagyjából fele vette fel az őszi ruháját. Úgy tűnik, kicsit lelassult a természet, de reméljük, hogy ez egyben azt is jelenti, ezúttal az ősz kicsit tovább tart majd, és jóval tovább gyönyörködhetünk a növényeket átfestő, meleg színekben.

Szerencsére azért most is találunk csodaszép részeket – panorámautakat, olyan erdőket, ahol térdig járhatunk az avarban, és élvezhetjük a fákon keresztül átszűrődő, langymeleg, őszi napfényt. Ezeket nem érdemes kihagyni, pláne, amíg az időjárás is kedvez a hátizsákos felfedezésnek.

Kihagyhatatlan, sőt, egyenesen kötelező ilyenkor elmenni a badacsonyi bazaltorgonákhoz: egy kisebb teljesítménytúrával is felér a 464 fokból álló Bujdosók lépcsőjének megmászása. Jó hír viszont, hogy az életre szóló élményért nem muszáj egészen a lépcsősor tetejéig felmennünk, a Zrínyi Ilona pihenőhelytől nem messze ugyanis már találhatunk olyan elágazást, ahonnan egyenesen egy bazaltorgonára mászhatunk ki, onnantól pedig már csak gyönyörködni kell a kilátásban, ami ősszel egyszerűen mesebeli. Jó tanács: érdemes olyan cipőt választani, ami terepre készült, mivel a bazaltnak köszönhetően sok részen nagy a csúszásveszély!

Ha van egy teljes napunk a túrázásra, akkor a Tóti-hegy és a szinte közvetlen szomszédságában lévő Gulács egymás utáni megmászása kimerítő élményt nyújthat, ráadásul ilyenkor ősszel gyönyörű faleveleket és terméseket gyűjthetünk az úton, pihenés gyanánt. Ha az Istvándy birtok parkolójában hagyjuk az autónkat, egyenesen el tudunk sétálni mindkét hegy lábához – a Gulácshoz az autóúton haladva érhetünk el, a Tóti-hegyhez pedig a birtokon keresztül, felfelé sétálva –, onnan pedig a turistajelzéseket követve, rövid időn belül ki is érhetünk a hegycsúcsokra. Ha szerencsénk van, a Tóti-hegyen akár a hegy juhával is összefuthatunk, aki állítólag azóta kószál a környéken, hogy sikerült megszöknie a birkanyírók kezei közül.

Teljesen odavagyok Amerika híres parkjáért, a kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkért, ahol csodálatos hegyvonulatokkal és több ezer éves fákkal, hatalmas fenyvesekkel találkozhatunk, ősszel pedig lehetetlen betelni azzal a színparádéval, amit arrafelé a természet produkál. Talán túlzás a párhuzam, ám ha csak kicsiben is, de nekem hasonló benyomást nyújt a balatonfüredi Koloska-völgy legmagasabb pontja, a Koloska-sziklák együttese, ahova meredek lépcsősoron tudunk felmászni, az út végén viszont gyönyörű kilátásban lehet részünk. A dolomitsziklákra óvatosan kiaraszolva szinte teljesen beláthatjuk a rozsdabarnában úszó füredi erdőséget, a hatalmas fenyőket, a rőt színű avarral borított köveket, ami tiszta időben, kék éggel és halovány napsütéssel a fejünk fölött maga a csoda. Ha feltöltődtünk a látvánnyal, még sétálhatunk egyet a völgyben, hallgatva a Koloska-forrás csobogását, vagy megpihenhetünk Hamvas Béla kedvenc fájának tövében, a közel kétszáz éves Hamvas-hársnál.

Ha valami nagyon misztikus élményre vágynánk, tökéletes úti cél a salföldi Pálos kolostorrom, amelyet a falu határától – a Pajta Galéria parkolójától – induló, rövid, körülbelül félórás erdei sétával el lehet érni. Lehetőleg napsütéses időben, inkább a nap vége felé tervezzük a látogatást, olyankor ugyanis egészen mágikus fényeket vet a nap a romokra, no meg a sárgában és narancsban pompázó növényzetre. Itt mindig teljes csend és végtelen nyugalom honol, ha épp nem járnak arra más kirándulók, ez a környék legjobb meditációs helyszíne. A romok mellett elfogyasztani egy csésze forró teát és hallgatni a madarak csicsergését, tökéletes zárása lehet egy hétvégi napnak.

(Fotó: Kőrösi Tamás)

FOLYTASD EZZEL
Korlátozások és nagy remények: Így indul az idei síszezon Európában
Borzalmas a járványhelyzet Kárpátalján, a legszigorúbb besorolás jön a régióban
Rendeld meg a Roadster magazin 6. számát!
Őszi-téli lapszámunkban ismét megnövelt terjedelemben, 224 oldalon a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Felsorolni is nehéz, mennyi izgalmas történetet meséltünk el az új számban, de ha szeretnél többet tudni, akkor kattints ide az alábbi linkre! Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom