A természet erejét szólaltatja meg az évad művésze – Interjú Baráth Emőkével

Csodaszép produkcióval csap a nyárba a Müpa.

Baráth Emőke operaénekes pályája az egyik legfényesebb siker az utóbbi évek hazai zenei történetében. Hogy többek között minek is köszönheti népszerűségét a kiváló szoprán, azt június 28-án mi is meghallgathatjuk a Müpában, ahol az évad művészeként lép a közönsége elé Purcell-, Vivaldi- és Händel-áriák megszólaltatásával.

Partnere a nemzetközi régizene egyik legünnepeltebb együttese, az Europa Galante, amelynek koncertmestere és dirigense, Fabio Biondi szólistaként is világszerte nagy elismerést arat produkcióival. Baráth Emőkét ebből az alkalomból kérdeztük a koncert mellett a próbafolyamatról és a Müpával való kapcsolatáról.

– Mi fog történni 28-án a Müpában?

– A koncert témája a természet, ennek megfelelően választotta ki a műveket Fabio Biondi, az Europa Galante karmestere és első hegedűse. A barokk együtteseknél a karmester is játszik hangszeren, és Fabio Biondi ezúttal a Négy évszakot adja elő. Én meg olyan áriákat fogok énekelni, amik valahogyan a természethez kapcsolódnak.

– Tudnál mesélni arról, hogy mik is ezek a darabok?

– Az első részben Purcellnek A tündérkirálynő című műve szólal meg, amelyben különböző, allegorikus figurák jelennek meg: például külön áriája van az ősznek, az éjszakának, a tavasznak. Ezekből raktunk össze egy csokrot, utána pedig Handel áriák következnek. Az utóbbiak nem függnek össze egymással, de ugyanúgy természeti jelenségeket elevenítenek meg, például a vihart vagy a szellőket.

– Milyen élmény együtt dolgozni Fabio Biondival és az Europa Galantéval?

– Ez egy tipikus olasz együttes olyan szempontból, hogy a hangulat általában elég jó. Ők már évtizedek óta dolgoznak együtt ebben a formációban, ezért nagyon szoros barátság alakult ki köztük, ami nagyon kellemes atmoszférát eredményez minden alkalommal. Például nemrégiben, egy krakkói koncert előtt Olaszországban próbáltunk, és utána elmentünk vacsorázni. Mondanom sem kell,

végigkóstoltatták velem az egész étlapot, a borlapot, mindent

– hatalmas vendégszeretet, baráti hangulat árad felém, nagyon jó velük dolgozni.

– Mit jelent neked, hogy az évad művésze vagy a Müpában?

– Nagyon megtisztelő. Főleg, mert voltak olyan évek, amikor kevesebbet énekeltem otthon. De a Müpában szinte minden évadban van koncertem. Először még növendékként léptem fel, és lényegében ott tanultam meg a szakmát. Sokan azóta is ott dolgoznak, és látták azt az evolúciót, ami az elmúlt tíz évben végbement a karrieremben. Ez tényleg nagyon fontos elismerés nekem, és valahol megkoronázása ennek a tíz évnek, ami mögöttem van.

– Van esetleg emlékezetes koncertélményed akár nézőként akár fellépőként?

– Ami a fellépéseimet illeti: mindegyik nagy élmény volt, de ki kell emelnem a két koncertemet Philippe Jaroussky-val 2018-ban és most 2022 márciusban, azok észbontók voltak. Teljesen másfajta közönséggel találkoztam ott, mint ami megszokott. Sokan Jaroussky kedvéért jöttek el, és

volt egy pop-koncert jellege a dolognak, mert annyira lelkes volt a közönség.

Ez a komolyzenei koncerteken, főleg Magyarországon nem annyira jellemző. De jó volt látni, hogy itt is meg tud történni, főleg mert itt mindig jobban meg kell győzni az embereket. Más országokban sokszor már akkor üvöltenek, amikor az előadóművész még be sem ment. Aztán szintén nagyon nagy élmény volt a három január elsejei A teremtés-koncert, Fischer Ádámmal. Vele dolgozni nagyon különleges dolog, ő egy igazi maestro, régivágású, nagy tudású szakember. És megemlíteném még az oratorikus műveket, amiket Vashegyi Györggyel adtam elő. Ahol közönségként voltam, arról nehezebben tudok példát mondani, mert sajnos nagyon kevés koncertre jutok el. De nagyon emlékezetes volt Joyce DiDonato szólóestje, a közönség akkor is eksztatikus állapotba került.

– A pandémia sokakat megfosztott az élő fellépésektől. Neked milyen volt újra színpadra állni a járvány után?

– Őszinte leszek. Én összesen három hónapra álltam le – vagy három és félre – , és az nekem nagyon jó volt. Tudom, hogy sok embernek nem, de nekem a karantén volt életem egyik legboldogabb időszaka. Nekem kellett az a leállás. Azután három és fél hónap után újrakezdtem, mert elég sok országban énekelek, és voltak olyan országok, ahol alig álltak le a koncertek. Például Spanyolországban a három hónap után már újra folyamatosan mentek a komolyzenei események. Szóval én nem tapasztaltam meg azt, hogy milyen a hosszú kihagyás utáni visszatérés.

Baráth Emőke fellépése után lassan lezárul a szezon a Müpában, de az ősztől újra izgalmasabbnál izgalmasabb programokkal készül az intézmény, amiket már most érdemes beírni a naptárba.

régizene | zene | baráth emőke | szoprán | komolyzene