Idén nyáron a spanyoloknak végképp elege lett a turistákból. Még a madridiakból is. És szinte minden tartomány lakóinak van baja a más tartományokból érkezőkkel.
Nem túl hízelgő becenevet kaptak az Atlanti-óceán hűvösebb partjaihoz utazó madridi turisták a helyiektől. A madrileños közönség az utóbbi nyarakon mind gyakrabban utazik a hőség elől Galíciába és más északi régiókba, ahol örülnek is az így keletkező extra bevételnek, a fővárosiakat viszont hírhedten gőgösnek tartják. Ennek megfelelően az új gúnynevük
fodechinchos, ami szó szerint azt jelenti, hogy „haltolvajok”.
„A fodechinchos egy kicsit idióta, alapvetően beképzelt turista Madridból, aki nem tiszteli a helyi hagyományokat” – adott pontos definíciót a Guardiannek a Barcelonai Egyetemen angolt tanító, galíciai származású Miguel Vega. Hát, ez sem sokat javít a helyzeten.
Kicsit árnyalta a képet Ainhoa Rebolledo galíciai író, aki szerint a fodechinchos jellemzően a madridiakat jelenti, de vonatkozhat bárkire, aki máshonnan érkezik Galíciába, és tudatlan vagy rossz modorú turista.
A tipikus haltolvaj panaszkodik a gallego táblákra, holott a galíciai nyelv bármilyen spanyolul beszélő számára érthető; ragaszkodik az italához járó ingyen tapashoz, ami Andalúziában hagyomány, de Galíciában nem – ahogy egyébként Madridban sem –; végül nem veszi észre az árapályokat. Ahogy Rebolledo magyarázza:
„A Földközi-tengeren az árapály körülbelül 20 centi, itt viszont méterekben mérjük. A klasszikus fodechincho dagálykor elakad a parton az autójával.”
De miért éppen haltolvajnak hívják őket? A név egy azóta betiltott szokásból ered, amikor a halászok – miután kihúzták a partra a halaktól hemzsegő hálót – hagyták, hogy a turisták hazavigyenek párat megfőzni. Igen ám, de hamarosan elkezdtek vödrökkel járni a tengerpartra, visszaélve a nagyvonalú vendéglátással.
De megkapták a magukét a földközi-tengeri Spanyolországból érkezők is, akik – legalábbis egy, a vendéglátásban dolgozó cantabriai nő X-bejegyzése szerint – „panaszkodnak, hogy a víz túl hideg, algás és hullámzik. Úgy tűnik, képtelenek megérteni, hogy léteznek dagályok.”
Ugyanő a madridiaknak azért szólt be, mert „meglepődnek azon, hogy nemcsak szarvasmarhák vannak ezen a vidéken.” Végül pedig a szomszédos baszkoknak mondott oda, akik
„úgy tesznek, mintha megmentenének bennünket a szegénységtől, amikor vesznek egy szendvicset, aztán gorombák a pincérrel.”
Ezek után eléggé úgy tűnik, hogy a Spanyolország különböző vidékein élőket az köti össze, hogy egyikük sem szereti a madridiakat, nagyjából ahogy Franciaországban vannak a párizsiakkal – summázza a Guardian. Mindenki gúnyol mindenkit, a katalán vidéken élők például pixapin-nek, azaz fenyőre pisilőnek nevezik a barcelonaiakat, mert állítólag hajlamosak félrehúzódni az országúton, hogy könnyítsenek magukon.
Néhány spanyol polacónak (lengyelnek) nevezi a katalánokat, mert nem érti őket, amikor a katalánul beszélnek. Navarrában azt mondják a baszkföldi látogatókra, hogy robasetas (gombatolvajok), míg Cantabriában a fodechinchos megfelelője a papardo, egy hal, ami mindent felfal, majd eltűnik.
Már csak az a kérdés, mit mondanak Madridban a vidékről érkezőkre.
Arról, hogy mi mindent mondanak a spanyolok a tömegturizmusra, sokat írtunk az elmúlt hetekben, kezdve az „Ölj meg egy turistát!” felirattól az idei (várhatóan) rekord évig és a híres vízipisztolyos tüntetésig.
(Forrás: Guardian, fotók: Vonatkozó galíciai életképek a GettyImagestől)
turizmus | Baszkföld | spanyolország | madrid | galicia | barcelona
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Ezekért a szabályszegésekért súlyos bírság járhat Európában
Két közeli hely is felkerült Európa legjobb útközbeni megállóinak listájára
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!