Fantasztikus pékáru, családias hangulat – ez jellemzi a balatonfüredi Péklány pékséget. De nem csak ettől különleges a kézműves hely: itt valóban minden az, aminek látszik. A vajas kifli vajjal készül, a sajtos perecről lefolyik a sajt, a kakaós csiga pedig éppen olyan, ahogyan a dédi készítette.
November közepén meglehetősen ritka az, hogy ezer ágra süssön a nap, a Balatonnál pedig valahogy még jobban esik minden napsugár. Kabát sem kell, maszk viszont annál inkább – de lassan már a megszokhatatlant is megszokjuk. Erre gondolok akkor, amikor Balatonfüreden leparkolok az autóval, és a Péklány péksége felé indulok. Megérkezéskor felhívom a Péklányt, hogy szétkapnak-e a vásárlók, ha fogom magam és mindenki előtt besétálok, Zeliska Orsi pedig nevetve válaszolt:
"Gyere, gyere! Itt csak péksüteményt esznek, nem embert."
A pékségbe belépve olyan illatok csapják meg az orromat, hogy egy röpke pillanatra el is felejtem, hogy tulajdonképpen interjúra jöttem. Csak állok a pult mellett, nézem a gyönyörű péksüteményeket, és próbálom kihámozni a sokféle illat közül azt, melyik lehet számomra a legkedvesebb.
Orsi bőszen integet az üvegfal mögött, a pékműhelyből, hogy üljek már le, mindjárt jön, de én inkább kukucskálok és kíváncsiskodok. Mégsem látja minden nap az ember, hogyan készülnek a kenyerek. Aztán megérkezik a Péklány, a maszk mögött pedig mindkettőnknek fülig ér a szája. Úgy kezdünk beszélgetni, mintha már vagy tíz interjút csináltunk volna.
Seperc alatt megtudom, hogy a szíve hozta férjével, Csabával Balatonfüredre, hogy a főváros nyüzsgő világából és a multik okozta mókuskerékből valami elemi erővel akartak kitörni.
Néhány év alatt mindent megvalósítottak, amit csak elterveztek, de az út sosem olyan könnyű, mint amilyennek a külső szemlélő elképzeli.
Így volt ez Orsiéknál is.
"Öt évvel ezelőtt Csabától a születésnapomra kaptam egy házimalmot. Akkor azt mondta, hogy ez egy olyan ajándék, ami mindent meg fog változtatni. És tényleg mindent megváltoztatott, mert attól kezdve nemcsak magunknak sütöttük a kenyeret, de a búzát is magunk őröltük" – meséli Orsi, hozzátéve, hogy az első időszak a kudarcokról szólt, amit sikerorientált emberként meglehetősen nehezen kezelt. Egyszer viszont megtörtént a csoda, aminek törvényszerűen be kellett következnie: elkészült A kenyér, ami katalizátorként hatott rájuk.
A Női áldás nevet kapta, és ma is az egyetlen élesztős kenyérként van jelen a kínálatukban. Innentől kezdve pedig nem volt megállás. Orsi csak sütött, és sütött, kovászt nevelt, versenyen indult, tanult, és képezte magát. Először Csaba szállt ki a multiéletből, aztán Orsi és végül megfogalmazódott az új, közös útjuk,
a saját pékség gondolata.
Hogy miért pont Balatonfüred, maguk sem tudják. Nem volt ott se ismerősük, se rokonuk, nem végeztek piackutatást, amit a szakmájukból adódott volna, hanem a szívük után mentek, hogy aztán lecsapjanak az egyetlen kiadó üzletre.
"Nagyon felpörögtek három éve az események: szinte alig száradt meg a szakmunkás bizonyítványomon a tinta, júniusban kibéreltük a helyet, szeptemberben leköltöztünk, és indultak a próbasütések, októberben pedig meg is nyitottunk" – mondja.
Elsőre sokan nem értették, hogy mi szükség lenne Füreden egy kézműves pékségre, de a Péklánynak első perctől kezdve sok vásárlója van. Orsi szerint ennek az oka az, hogy korábban senki sem készített helyben kovászos kenyeret, így nem is kóstolták azt, nem tudták, mennyire különleges és finom. Az idősek azért szeretik, mert hat napig is meg tudják enni a kenyeret, és pont olyan az íze, mint ahogyan az anyukájuk készítette, a fiatalok pedig egészségi okokból, a minőségi élelmiszer fogyasztására törekednek, ezért választják a Péklány péksüteményeit.
Ahogy beszélgetünk, feltűnik, hogy itt mindenki ismer mindenkit, tudják, hogy ki mit eszik, hogyan issza a kávét. Orsi megerősíti, hogy jól látom: közösség alakult ki az elmúlt három évben a pékségben.
"Van nálunk egy különleges, családias a hangulat. Emellett pedig mindig van egy-két jó szó, egy kedves mosoly" – magyarázza, hozzáfűzve, hogy a figyelem nem egyirányú, a vásárlók éppúgy törődnek velük, mint ahogyan ők gondoskodnak róluk. Van, akitől egy csokor szárított kölest vagy kis levendulás párnát kapnak, és van, aki saját maga sütötte lekvárral vagy mézeskaláccsal kedveskedik. Nyáron pedig egy idős néni – látva a pékségben dolgozók leterheltségét – egy nagy tányér palacsintával állított be, hogy erőt adjon nekik a további munkához.
A barátságos fürediek bizalmát azonban nem volt annyira könnyű elnyerni. Az a kínálat ugyanis, amit Orsi és Csaba fővárosi fejjel eleinte megterveztek, nem működött. Szépen, fokozatosan kellett nyitni az újdonságok, a különleges ízpárosítások felé, ma a választék jó részét már nem a klasszikus pékáru teszi ki.
"Nagyon szeretem a tésztát a legkülönfélébb formákra tekerni, nekem ez a mániám. Nézd meg, annyira színes ez a pult és annyi különféle terméket készítünk a reggeli órákban! Van, amiben a klasszikus vonalat képviseljük, és van, amiben mesterszínvonalon vagyunk – itt van például a piros és zöld színű croissant és cruffin" – magyarázza, hozzátéve több alkalommal járt már továbbképzésen külföldön, és igyekszik nyitott szemmel járni a világban, és folyamatosan keresi az inspirációt.
Természetesen azonban a sok újdonság mellett megvannak azok a pékáruk is, amelyek nélkül nem indulhat el a nap. Ilyen a békebeli kovászos, ami egy klasszikus félbarna, rozskovásszal készülő, hosszú tésztavezetésű, harminckét órás kenyér. Nem hiányozhat a pultból a vajas kifli, a dédi receptje alapján készülő kakaós csiga, és az Orsi által "iszonyatosan sajtosként" emlegetett perec sem. De ezek mellett tökéletesen elférnek az újhullámos pékáruk: a pisztáciakrémes croissant, a furfangos fahéjas és a csokis-málnás babka is.
"Sok újdonságot találunk ki, ezeket pedig úgy próbáljuk elnevezni, hogy tessen a helyieknek. A Füredi szellő nagy kedvenc, de szerették szezonális választékban az arácsi, vagy akár a szüreti kenyerünket is, amit az egyik helyi borászattal együttműködve alkottunk meg" – mutat rá a Péklány, aki az elmúlt három-négy év tapasztalatait, visszaemlékezve a házipékként megélt kihívásokra, tavaly egy könyvben foglalta össze.
Már meg sem lepődöm, amikor meglátom, hogy a könyv nem egy szokásos receptgyűjtemény, hanem felér egy péktanfolyammal, hiszen az évszakokra bontott receptek mellett QR-kódok vannak, amelyeket beolvasva elindul a telefonunkon egy videó, részletesen szemléltetve, hogyan is kell elkészíteni az adott receptet.
Amikor elköszönök Orsitól, rozskenyeret és kakaós csigát csomagol nekem. Persze, mondanom sem kell, alig várom, hogy beüljek az autóba, mert addigra már semmi másra nem tudok gondolni, minthogy minél hamarabb beleharaphassak a dédi receptje alapján elkészült kakaós csigába. Amikor pedig kibontom a papírtasakot és megérzem az illatát, bevillan: ez volt az, amit a pékségbe belépéskor a legkedvesebb illatként tudtam beazonosítani.
Ez is érdekelhet:
Filozófiája túlmutat a kenyéren.
(Fotók: Péklány pékség Facebook-oldala)
illat | kakaós csiga | péklány | zeliska orsi | pékség
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!