Egy különleges hely a Côte d’Azur-ön, amiről keveset hallani

A Côte d’Azur egyike a világ azon kevés pontjainak, ahol az ember percenként tízszer találja szembe magát képernyővédőnek is beillő tájképekkel. A francia Riviérának megvannak a maga szupersztárjai, a Cannes-ok, Monacók, Nizzák, St. Tropez-k, de ott vannak azok a relatíve ismeretlen kisvárosok, amelyek nem annyira csillogóak, de mégis tele vannak felfedezetlen kincsekkel. Biot ilyen hely.

Biot egy tízezres kisváros Antibes közelében, a part menti hegyek ölelésében. Igazi kulturális nagyágyúvá Fernand Léger kubista művész tette, aki az ötvenes években itt vásárolt magának egy villát. Ma a helyi mércével mérve monumentálisnak is nevezhető Musee National Fernand Léger őrzi az emlékét, így aki oda van a 20. századi izmusokért, ezt az intézményt ne hagyja ki.

Autóval Biot-ba érkezni nem a legegyszerűbb mutatvány, a történelmi városközponthoz közeli utcácskákat nem autósforgalomra szabták, így relatíve sok a közlekedési lámpa, amely a forgalmat hívatott irányítani. Megérkezni azonban így is emlékezetes, mivel a dombtetőn ülő kőváros a tornyaival nagyon vadromantikus látványt nyújt.

Biot napjainkban...
...és a 20. század első felében

Ha Biot manapság híres valamiről, azok az üvegművészek. Az egyik legsikeresebb a Pierini Üveggyár, ahol ottjártunkkor éppen egy neves amerikai művészházaspár ügyködött egy üveghomár elkészítésén. Aki itt megfordul, nemcsak színes üvegtárgyakat láthat, azt megnézheti, hogyan készülnek. Tanulságos volt megfigyelni, hogy négy-öt ember kellett a homár farkának és testének összeillesztéséhez, ami megmagyarázza, hogy ez a laikus szemmel nézve meglehetősen giccses objekt miért is kerül majd hatezer euróba, azaz megközelítőleg 1,8 millió forintba, ha a polcokra kerül (és ez még messze nem a legmagasabb árú tétel: a tulajdonos Antoine Pierini bambuszinstallációi 20 ezer euró körül mozognak). Az egykoron malomként funkcionáló épületben a 38 éves Antoine szívesen vezeti végig az embert, és akár az apjának is szívesen bemutatja a vendégeket. Mondanunk sem kell, hogy a papa is neves üvegkészítő mester volt a maga idejében.

Biot többek között azért is izgalmas hely, mert harminc kilométeres sugarú körben megtalálhatjuk a francia Riviéra gyöngyszemeit. A Villefranche-hoz, Cap du Ferrat-hoz, Èze-hez hasonló kisvárosokban az a vonzó, hogy távolból olyan hangulatosabb látványt nyújtanak, hogy néha jobb csak elsuhanni mellettük. Nem árulunk el újdonságot azzal, hogy errefelé autózni, motorozni, bringázni az egyik legkellemesebb dolog a világon.

A tengerparton kanyargó szerpentineken száguldani nem lehet, nem is ajánlott, mindenki boldogan gurul hatvannal-hetvennel, és szívja magába ezt a szikrázó kék ég, a hegyoldalakba épült városkák, a ragyogó azúr vízen lebegő hajók látványából áradó, egészségre pozitív hatású könnyű drogot.

A Côte d’Azur nem vad táj, a természet itt elegáns formáját hozta, be sem kell kapcsolni a rádiót, az ember szinte anélkül is hallja Serge Gainsbourg-t és Jane Birkint, vagy Francoise Hardy-t.

Cap du Ferrat-nál a félsziget csücskében érdemes megállni, és megkeresni a kultikus Hotel Cap du Eden Roc-ot. A régiót bemutató korábbi cikkünkben már említettük a vence-i Chateau Saint Martint, nos, az Eden Roc a lánc híresebb tagja, amely nem véletlenül a wannabe Insta-sztárok, és igazi A listás hírességek egyik kedvelt helye, és Grand Hotel du Cap Ferrat is elég különleges és arisztokratikus intézmény.

Innen már csak egy ugrás, nagyjából tíz kilométer a világ egyik legszürreálisabb helye, Monaco, amely esetében nagyon nehéz bepillantani a csillogó felszín mögé. Talán nincs is miért, mert talán nincs is ott semmi. Ironikusan azt is mondhatnánk, Monte-Carlót a szerénységéért szereti az ember, itt senki sem vág fel a vagyonával, szerény és visszafogott mindenki, maga a skandináv lagom ölt itt testet – se nem sok, se nem kevés, pont elég. Ha viszont megbarátkoztunk a bevásárlótáskákkal megpakolt öltönyös sofőrök látványával, és azzal, hogy az egy négyzetméterre jutó Ferrarik, Bentleyk és Rolls–Royce-ok számával talán csak Dubaj vetekedhet, akkor még szórakoztató is a maga módján. Végiggurulni a kikötőtől a Kaszinóig és tovább kétségtelenül az egyik legjobb trip a környéken.

Biot-ból Antibes tíz, Cannes bő húsz perc, így ha nagyvárosi vájbokra vágyunk, érdemes főként az utóbbit felkeresni. Ha Monaco nem létezne, a Côte d’Azur koronaékszere Cannes lenne. Persze így is megvan nekik Európa egyik A kategóriás filmfesztiválja, amelyet a pálmaágak formájában igyekeznek is mindenki tudomására hozni – ott vannak a házfalakon, a járdán, képeslapokon, mindenhol. Egy délutáni séta során érdemes felkeresni a kötelezőket, a régi kikötőt, sétálni egyet a Croisette-en vagy a mögötte lévő utcákban. A Rue d’Antibes a város második számú vásárlóutcája (az első a már említett Croisette), két utcával odébb, a Rue Hoche-on pedig egymást érik a kúlabbnál kúlabb bárok, éttermek és bisztrók.

A rövid körutazás után térjünk vissza kiindulópontunkhoz, Biot-hoz. Földhözragadt szerénységével és hétköznapiságával a Cote d’Azur ellenpontja Biot történelmi óvárosa, egy meredek és szűk utcácskákból álló labirintus, amelyben jó egy kicsit elveszni.

Kávézókból és bisztrókból nincs túl sok, ami arra utal, hogy Biot-t még nem fedezte fel magának a turizmus, ami így a 21. század elején, egy elképesztően népszerű régió közepén nagyon értékelhető tényező. Errefelé járva tehát érdemes kicsit túlmenni a bevett célpontokon, mert a Vence-hoz és Biot-hoz hasonló kisvárosok tehetnek igazán emlékezetessé és egyedivé egy Côte d’Azur-i látogatást.

További információ a Côte d’Azur turisztikai honlapján.

Ez is érdekelhet:
Felfedeztük a Côte d’Azur féltve őrzött titkát

Kevesen tudják, mennyire jó hely, és meg kevesebben mennek el oda, hogy ezt meg is tapasztalják.

(A szerző fotói, Getty Images, Côte d'Azur turisztikai hivatal)

riviéra | biot | coted’azur | franciaország | Nizza | cap du ferrat

FOLYTASD EZZEL

Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója

A modern luxus nyomában a Range Roverrel

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!
“Útra keltünk és összegyűjtöttük a legkiemelkedőbb hazai szállásokat és vendéglátóhelyeket számotokra. Ezek a helyek garantáltan felejthetetlen élményeket kínálnak, legyen szó romantikus pihenésről a Balaton partján vagy egy kulináris felfedezőútról Budapesten.”
Izing Róbert Izing Róbert, főszerkesztő

Legfrissebb ajánlataink

Irány a Roadster Select
teljes adatbázisa
Tényleg ez a világ legjobb luxusterepjárója? Most kiderül!
Hirdetés